|
Article on other languages:
|
Az ábécé egy nyelv hagyományos sorrend szerinti betűkészletét jelöli. Magyar neve a magyar ábécé első három betűjének kiejtett alakjából ered (az a és az á betűt egynek számítva). Az ábécé szó idegen megfelelője, az alfabet (mellyel például az „alfabetikus rendezés”, azaz ábécébe rendezés kifejezésben találkozunk) a görög ábécé első két betűjének (alfa és béta) nevéből származik. A latin, a gót, az örmény, a glagolita és a cirill ábécé egyaránt a Kr. e. 8. sz.-ban kialakult görög ábécéből ered, amely viszont a Kr. e. 11. sz.-i föníciai ábécéből, az első betűírásból alakult ki. (Ezért van, hogy a görög gamma alakilag megfelel a latin C-nek [ejtése K volt], a khí az X-nek stb.) Az egyes nyelvek az idők során változtatásokat hajtottak végre az eredeti betűkészletben, hogy saját hangjaikat (fonémáikat) jelölni tudják, így jöttek létre saját ábécéik: diakritikus jelekkel egészítették ki a meglévő betűket, újat vettek föl, egyes betűket elhagytak, másokat összevontak (l. ligatúra). Az alapábécéket az illető írásfajták cikkei tárgyalják:
Lásd még
|
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.