Article on other languages:
- Augsburg_Confession
- Augsburské_vyznání
- Den_augsburgske_bekendelse
- Confessio_Augustana
- Confesiones_de_Augsburgo
- Augsburgin_tunnustus
- Confession_d'Augsbourg
- Confessione_augustana
- アウグスブルク信仰告白
- აუგსბურგის_აღსარება
- 아우크스부르크_신앙고백
- Augsburgo_išpažinimas
- Confessio_Augustana
- Den_augsburgske_vedkjenninga
- Confessio_Augustana
- Konfesja_Augsburska
- Confissão_de_Augsburgo
- Аугсбургское_исповедание
- Augsburg_Confession
- Augsburské_vyznanie
- Augsburgska_bekännelsen
Az Ágostai hitvallás (latinul Confessio Augustana, németül Augsburger Bekenntnis) az evangélikus egyház egyik legfontosabb hitvallási irata, a reformáció jelentős dokumentuma, a legfontosabb lutheri hittételek összefoglalása. Az „ágostai” elnevezés Augsburg város latin nevének (Augusta) egykori magyaros változatára utal.
Tartalomjegyzék |
Keletkezésének története
V. Károly német-római császár megparancsolta, hogy az Augsburgban (Ágostában) összehívott birodalmi gyűlésre az új vallás hívei rövid, velős, világos fogalmazásban nyújtsák be az evangéliumi hitre vonatkozó nézeteiket. Amikor János szász választófejedelem megkapta a meghívást (1530. március 4.), rögtön megtette a szükséges előkészületeket. Felszólította wittenbergi hittudósait: Martin Luthert, Philipp Melanchthont, Justus Jonast és Johannes Bugenhagent, hogy állítsák össze a fő hittételeket.
Luther még 1529 októberében összeállította a főbb dogmákat az úgynevezett schwabachi 17 cikkben; most a szász teológusok ezeket dolgozták át s ezekből készítették az úgynevezett torgaui cikkeket. Ennek első része lényegében megegyezett a Marburgban 1529. október 1–3. között elfogadott 14 tétellel. Mivel azonban ennek a műnek az éles megfogalmazása nem volt alkalmas a birodalmi gyűlés elé való terjesztésre nem látszott alkalmasnak, a fejedelem Melanchtonnak adta át átdolgozásra.
A választófejedelmet Melanchton, Spalatin és Jonas kísérte a birodalmi gyűlésre; Luther Coburgban maradt, mivel egyházi és birodalmi átok alatt volt. Az előszót a négy hittudós még együtt írta meg, Melanchton pedig május 2-tól május 10-ig megírta Ágostában a fentebbi két cikk alapján a hitvallást, amelynek az "Apologia" címet adta. Luther volt az első, akinek a szöveget legelőször elküldték. Luther véleménye ezt volt: "Olvastam Melanchton Fülöp Apologiáját. Nekem majdnem tetszik és nem tudok rajta semmit sem javítani, sem változtatni …". Mivel azonban még volt idő a gyűlés kezdetéig, és mivel Melanchton még mindig túl erősnek tartotta egyik-másik kitételt, még tovább enyhített rajta.
A császár 1530. június 15-én vonult be Ágosta városába, egy nappal később pedig megnyitotta a birodalmi gyűlést és felszólította az evangélikus fejedelmeket és rendeket, hogy június 24-én nyújtsák be hitvallásukat. A hitvallást aláírók János szász választófejedelem, György brandenburgi őrgróf, Ernő lüneburgi herceg, Fülöp hesseni tartománygróf, Farkas anhalti fejedelem, Nürnberg és Reutlingen birodalmi városok voltak.
A birodalmi gyűlés június 24-i nyilvános ülésén nem olvasták fel a hitvallást, dacára a protestánsok minden sürgetésének, valószínűleg azért, mert a császár félt a nagy nyilvánosságtól. Másnap azonban a püspöki palota kápolnájában német nyelven felolvasták. A kápolnába alig 200 ember fért, de annál többen voltak az előcsarnokban és az udvaron, sőt a kivül állók az ablakokhoz is létrákat támasztottak.
Tartalma
Az ágostai hitvallás 28 cikkben két részből áll. Az első rész 21 cikke a schwabachi cikkek alapján a legfőbb keresztény hittételeket tárgyalja. A második rész 7 cikkből áll, ezek a torgaui cikkek alapján felsorolják a katolikus egyház gyakorlatában jelenlevő, a Szentírással ellenkező téves tanokat.
- Isten
- Szentháromság: Isten, Krisztus, szentlélek egy
- Eredendő bűn: Minden csecsemő eredendően bűnös kívánságokkal születik.
- Krisztus Isten és ember egyszemélyben. Krisztust halála engesztelő áldozat a minden ember bűnéért. Ő a világ végén fog megjeleni, hogy ítéletet tartson, halottakat támaszon fel. Akkor a választottaknak örök életet ad. A istentelenek és az ördögöket ítélete, az örök gyötrődés lesz.
- Megigazulás: Nem lehetséges a hívő saját erejéből, érdemszerző cselekedetek alapján. A megigazulás hit által történhet.
- Szentségek és egyházi szolgálatok. Isten szaván és a szentségeken keresztül kapja a hívő a szentlélek ajándékát.
- Engedelmesség: jó cselekedetek azért szükségesek, mert ezeket Isten kívánja követőitől.
- Egyház. Az egyház a szentek gyülekezete mely mindig megmarad. Keverednek a hívők közé gonosz képmutató emberek is. Egységéhez szükséges, hogy egyetértés legyen a tanításban. A szertartások különbözősége az egyház egységét nem befolyásolja.
- Keresztség. Az üdvösséghez szükséges ez által adja Isten a kegyelmét.
- Csecsemőkeresztelő: A gyerekeket a csecsemőkeresztelő által ajánlja fel a hívő Istennek, és csak ezután tisztulhatnak meg a bűnös kívánságaiktól, az eredendő bűnösségüktől, illetve így kerülnek Isten kegyelmébe.
- Úrvacsora. Krisztus teste és vére az úrvacsorában valóságosan jelen van.
- A bűn oka az ördög és az "istentelenek" akarata.
- Gyónás. A külön feloldozás szükséges, a rendszeres bűnmegvallással való feloldozás viszont nem szükséges. (elég megbánni és Istennek megvallani a bűnöket)
- Bűnbánat. Ha a hívő a keresztség után bűnt követ el, újra részesülhet bűnbocsánatban, ennek feltétele a megtérés. A bűnbánat részei: A bűn okozta töredelem, rettegés, feloldozás, hit, bűnbánat gyümölcsei: jócselekedetek
- Szentségek: Istennek a hivők felé való jóakaratának jele. Célja a hit erősítése.
- Egyházi rend. Csak az taníthat és szolgáltathat szentségeket az egyházban, akit ezzel egyházi vezetők hivatalosan megbíztak.
- Világi dolgok A hívőknek engedélyezett: hivatalt viselniük, bíráskodniuk, császári és más, érvényben levő törvények szerint ítélkezniük, jogos halálos ítéleteket hozniuk, jogos háborút viselniük, katonáskodniuk, törvényes szerződést kötniük, saját tulajdonnal rendelkezniük, a hatóságok kívánságára esküt tenniük, házasodniuk és férjhez menniük.
- Szabad akarata: Az emberi akaratnak van szabadsága, arra hogy becsületes világi életet tudjon folytatni.
- A szentek tisztelete nem bűn de a hozzájuk való imádkozás helytelen.
Jelentősége
Az ágostai hitvallás a továbbiakban ezentúl államokmány gyanánt szerepelt: valahányszor egy-egy szerződésnél a protestánsokat kellett említeni, például a passaui szerződésnél (1552), vagy az augsburgi vallásbékénél (1555), illetve a vesztfáliai békénél (1648), mindig azokat értették ide, akik az ágostai hitvallást aláirták.
Magyarországon, ahol Luther tanai korán elterjedtek, az ágostai hitvallást is eredeti 1530. évi kiadásában terjedt el. Ezt fogadták el az erdélyi szászok 1545-ben Medgyesen tartott egyházszervező zsinatukon és ezt tekintették alapnak az 1546-ban Eperjesen és Erdődön tartott zsinatok is. Az alsó- és felső-magyarországi evangélikusok az Ágostai hitvallás szövege alapján alkották meg hitvallásaikat: az Ötvárosi hitvallást, a Hétvárosi hitvallást és a Szepességi hitvallást.