Abonyi Lajos

Abonyi Lajos, valódi nevén Márton Ferenc (Kisterenye, 1833. január 9. – Abony, 1898. április 28.) magyar író, földbirtokos.

Élete

Az alsó gimnáziumi osztályokat Kecskeméten végezte, ekkor volt Jókai Mór rajztanítványa. 1847-ben a pesti egyetemen, 1848-ban a kecskeméti református kollégiumban folytatott bölcseleti tanulmányokat. Itt Baksay Sándorral együtt szerkesztette a Korány című diáklapot. A szabadságharcban – 15 éves korában – mint nemzetőr vett részt. 1852-ben fejezte be jogi tanulmányait. 1853-tól Abonyban gazdálkodott, mellette irodalommal foglalkozott. 1861-től megyei tisztségeket is viselt. 1867-től a Kisfaludy Társaság, 1876-tól a Petőfi Társaság tagja volt. Eseménytelen életének, mely látszatra miben sem különbözött sok ezer középbirtokosétól, három fókusza volt: Abony, a népköltészet és a színház. Gyermekkori élményei a palócsághoz fűzték, de legjobban az Alföld nőtt a szívéhez, hiszen több mint félszázadon át élt a Pest megyei Abonyban, mint a nagyközség népszerű „Márton tekintetes ura” (valódi neve: Márton Ferenc). Annyira lokálpatrióta volt, hogy öregkorában elkészítette lakóhelye monográfiáját és sokszor emlékezett vissza falujának a szabadságharc alatti megpróbáltatásaira is. Patriarkális megyei kisúrként élt – és mégis másként. Osztálya átlagán túlemelte vágya a parasztság megismerésére és megértésére. Rajongott a népköltészetért, gyűjtött is belőle a Kisfaludy Társaság megbízásából, neki köszönhetjük a Kodály Háry Jánosától elhíresített Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik kezdetű szép dal lejegyzését. A folklór szeretete és bizonyos drámai látásmód vitte a színházhoz, amelynek számos népszínművet írt a hatvanas évek végétől kezdve egészen haláláig. Maradandó értékű alkotása az 1872-ben írt A betyár kendője, amelyben a kecskeméti Ónodi Kulcsár-Nagy Andrásné házát és lakóit is megjelenítette a színpadon.

A fonó krónikája

Számos elbeszélést és regényt is írt. A múlt század utolsó éveiben és a századfordulón az alföldi népélet idillikus hangú, patriarkális szemléletű ábrázolójaként az egyik legolvasottabb író volt. Irodalmi levelezését fia, Márton Lajos 1911-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, 7 db azonban a kecskeméti városi könyvtárba került, napjainkban a Városi Levéltárban tekinthetők meg.

Kecskeméthez való kötődéseiről a város rendszeresen megemlékezik. Születésének 175. évfordulóján a Hírös Naptár című helyi értékőrző havilap részletesen bemutatta Abonyi Lajos életét, munkásságát.

Művei

• A fonó krónikája (háromkötetes elbeszélésgyűjtemény)
• Itt a szép Alföldön (elbeszéléskötet)
• A betyár kendője (népszínmű)
• A sári bíró leánya (novella)
• Kenyér és becsület (társadalmi regény)
• Az utolsó kuruczvilág (történelmi regény)
• Észak csillaga (történelmi regény)
• A mi nótáink (regény)
• Emlékek (novelláskötet)

Forrás

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
• A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1849-TŐL 1905-IG
• Abonyi Falumúzeum
• Hírös Naptár (2008. január) - kecskeméti helytörténeti újság