|
Article on other languages:
|
A Barents-tenger a Jeges-tenger része, Norvégia és Oroszország határától északra helyezkedik el. Nevét a holland Willem Barents tengerészről kapta. Ez egy nem túl mély, úgynevezett self-tenger (átlagos mélysége 230 m). Nyugaton a Norvég-tenger, észak-nyugaton a Spitzbergák, észak-keleten a Ferenc József-föld, keleten az orosz Novaja Zemlja szigete határolja. A Barents-tenger déli része jégmentes marad egész évben az Észak-Atlanti áramlatnak köszönhetően, ezért itt kikötők működnek az orosz Murmanszkban és a norvég Vardø-ban. Szeptember környékére általában teljesen jégmentessé válik a tenger. A Téli-háborúig Finnországnak is volt kikötője Petsamonál. 3 fajta víztömeg találkozik a Barents-tengerben:
Az Észak-atlanti áramlat miatt ebben a tengerben az élőlények száma magasabb, mint a hasonló szélességen található többi tengerben. A fitoplanktonok tavaszi virágzása hamar megkezdődik a jéghatár mentén, mert az olvadó jégből származó friss víz réteget képez a tenger felszínén, melyben kiváló körülményeket találnak. A fitoplanktonokat megeszik a zooplanktonok, és a krillek, ezeket pedig az Atlanti-tőkehal, sarki tőkehal, bálnák, csuklyás halak fogyasztják. A csuklyás hal a legfontosabb tápláléka sok ragadozó fajnak, például az Atlanti-tőkehalnak, a fókáknak, és a tengeri madaraknak. A Barents-tenger halászata nagyon fontos Oroszországnak és Norvégiának egyaránt. Főként az Atlanti-tőkehalat halásznak. Oroszország a kiselejtezett haditengerészeti nukleáris reaktorok és hulladékok lerakóhelyévé tette a Barents-tengert a hidegháború alatt, és ez óriási veszélyt jelenthet az ottani élővilág számára. Külső hivatkozások
|
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.