 |
del.icio.us |
 |
Digg |
 |
Furl |
 |
|
 |
Rojo |
| Add to OnlyWire |
A Bodrogköz a Bodrog és Tisza folyók közt elterülő földrajzi régió, amelyet kettészel a magyar–szlovák határ. Délnyugaton Tokajtól északkeleten Nagykaposig nyúlik el, csaknem kétharmad része a magyarországi oldalon. Teljes területe 945 négyzetkilométer. A szlovákiai oldalon is többségében magyarok lakják.
Két fő részre tagolható: Alsó-Bodrogközre, illetve Felső-Bodrogközre. Legritkábban lakott területe a régió közepe, illetve a Bodrog és a Tisza összefolyásánál elhelyezkedő Bodrogzug.
A mederváltozások örökségeként rengeteg olyan elhagyott, régi mederszakasz található a régióban, amelyek körül a Tisza és mellékfolyói rossz lefolyású, mocsaras területeket, ritkábban homokot hagytak hátra.
A tájegység további fontos folyói: a Karcsa (a 17. században még hajózható sószállító útvonal), a Latorca és a Tice. Legmagasabb hegyei a Nagykopasz és a Tarbucka.
A Bodrogköz a Kárpát-medence egyik legszárazabb területe. Csak rövid tenyészidejű növények termesztésére alkalmas, mert gyakoriak itt a késő tavaszi és a kora őszi fagyok.
Tartalomjegyzék |
Történelme
A honfoglalás
A Bodrogköz a honfoglaló magyarság első letelepedési helye volt a Kárpát-medencében. „Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta..” – írta Anonymus.
1986-ban a bodrogközi Karoson találták meg a legrégibb honfoglaláskori magyar sírokat. Az itt eltemetettek még a történelmi Magyarországon kívül, talán Etelközben születtek.
Törökkor, kuruckor, újkor
A Bodrogköz a 18. század elejéig nem volt Isten háta mögötti lápvilág. Fontos kereskedelmi utak, földesúri központok jellemezték, és Rákóczi Ferenc fejedelmi udvarának látómezejében is benne volt. A bodrogköziek ez idő tájt a halastavakkal, rekesztékekkel, fokgazdálkodással foglalkoztak. Az 1720-as évtizedben a Bodrogközt átszelő - alkalmanként hajózott - Karcsa eltömődött. A 19. század elején Magda Pál geográfus a Bodrogközt gazdag halállományával jellemzi: kövér márna, csuka, kecsege, csuka, tok, viza nagy mennyiségben lelhető, sőt azt állítja "Bodrogközben a vízáradások után a temérdek halakkal a sertéseket hízlalják". Petőfi 1847-ben járt a Bodrogközben: "Széphalomtól becsavarodtam a Bodrogközre. Országutnak híre síncs; csak úgy őgyelegtünk faluról falura. Különben nem untam meg magamat, mert a Bodrogköz szép, gazdag vidék".
A modern kor
A homokhátakra épült bodrogközi településeket évezreden át nádas, mocsár, mocsári erdők, és tavak övezték, földművelésre nem sok terület maradt. Csak a vízből kiemelkedő homokhátakon, gerinceken lehetett szántani, vetni. Az ősi ártéri gazdálkodás szigorú feltételrendszere a 19. század második felében - összefüggésben a Tisza szabályozásával lassan megváltozott. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat megalakítását Széchenyi István kezdeményezte. Az 1846-ban megalakított társulat a 19. század végéig több mint 150 km-nyi töltést épített a Tisza és a Bodrog partján, valamint a bodrogközi belvizek levezetésére csatornahálózatot működtetett. Az egyik csatornazsilip a Bodrogba, a másik a Tiszába vezette a belvizet. A Bodrogköz helyzete a trianoni határrendezéssel rendkívül súlyossá vált. Évszázadokon keresztül Ungvár gazdasági vonzáskörzetéhez is tartozott, Ungvár azonban Ukrajnához került. A kettészelt régió belső és átmenő kereskedelme megszűnt, összekötő útjaik pedig teljesen leromlottak, hiszen a magyar és a szlovák oldal közt közúti határátkelőhely évtizedekig csak Sátoraljaújhelyen volt. Éppen ezért a kistérség életében nagy jelentőségűvé vált a keskenynyomtávolságú Bodrogközi Gazdasági Vasút. A vasút az 1910-es évek elején három szakaszban épült meg. A két világháború közötti időszakban ezt a kisvasutat összeköttötték a hegyközi és a nyíregyháza-vidéki kisvasutakkal, és motorosüzeművé és átalakították. A politikai határok eltűntét a régió a megfelelő számú határátkelőhely és az összekötő utak hiánya miatt nem képes hasznára fordítani, az infrastruktúra hiánya pedig gátolja a befektetők megjelenését is. (Például Magyarország 2006-ig több mint 800 millió dollárt ruházott be Szlovákiában, a Bodrogközben azonban egy jelentős magyar vállalat sem jelent meg.)
Az Alsó-Bodrogköz települései
- Alsóberecki
- Bodroghalom
- Cigánd
- Dámóc
- Felsőberecki
- Györgytarló
- Karcsa
- Karos
- Kenézlő
- Kisrozvágy
- Lácacséke
- Nagyrozvágy
- Pácin
- Révleányvár
- Ricse
- Semjén
- Tiszacsermely
- Tiszakarád
- Vajdácska
- Viss
- Zalkod
- Zemplénagárd
A Felső-Bodrogköz települései
- Ágcsernyő
- Bacska
- Battyán
- Bély
- Bodrogszerdahely
- Bodrogszög
- Boly
- Borsi
- Dobra
- Imreg
- Kisgéres
- Kiskövesd
- Kistárkány
- Királyhelmec
- Ladmóc
- Lelesz
- Nagygéres
- Nagykövesd
- Nagytárkány
- Örös
- Pólyán
- Perbenyik
- Rad
- Szentmária
- Szentes
- Szinyér
- Szolnocska
- Szomotor
- Szőlőske
- Tiszacsernyő
- Véke
- Zemplén
- Zétény
Irodalom
- Balassa Iván: Lápok, falvak, emberek: Bodrogköz. Budapest, 1975.
- Viga Gyula: Hármas határon: tanulmányok a Bodrogköz változó népi kulturájáról. 1996
- Kaposi Edit: Bodrogköz táncai és táncélete. 1999.
- Tamás Edit: A Bodrogköz népessége a 18-20. században.
- Tamás Erzsébet: A Bodrogköz eseményvilága a honfoglalástól napjainkig. 2000.
Lásd még
- Bodrogközi kistérség (közigazgatási régió)
Külső hivatkozások
- A Bodrogköz honlapja
- Tanulmány a Bodrogköz vízrendszeréről
- Bodrogközi képek
- BOKARTISZ Kht. honlapja, Bodrogközre vonatkozó letölthető anyagokkal
|
|||||||||||||||||||||||||||||
