Dél-Oszétia

Article on other languages:

del.icio.us del.icio.us
Digg Digg
Furl Furl
Reddit Reddit
Rojo Rojo
Add to OnlyWire
Dél-Oszét Köztársaság
Хуссар Ирыстон
Южная Осетия
სამხრეთ ოსეთი
Dél-Oszétia zászlaja Dél-Oszétia címere
zászló címer
Dél-Oszétia fekvése
Főváros Chinvali
Államforma köztársaság
 - Államfő Eduard Kokojti
 - Miniszterelnök Aszlanbek Bulacev


Hivatalos nyelv oszét, orosz
függetlenség Grúzia 
 - kikiáltása 1991. november 28. 
 - nemzetközi elismerése Oroszország, Nicaragua 
Terület  
 - Összes 3 900 km² (.)
Népesség  
 - 2006 évi becslés 70 000 
 - Népsűrűség 18 fő/km²
GDP
 - Összes 15 millió USD (2002)
 - Egy főre jutó 250 USD
HDI ()  (.) – 
Pénznem Orosz rubel (RUB)
Időzóna (UTC+3)
Internet TLD .ru
Hívószám +995
Dél-Oszétia fekvése Grúzián belül
Dél-Oszétia fekvése Grúzián belül

Dél-Oszétia (oszét nyelven Хуссар Ирыстон, oroszul Южная Осетия, grúzul სამხრეთ ოსეთი) de facto állam, amely 1991-ben elszakadt Grúziától.

A körülbelül Zala megye méretű köztársaság függetlenedési törekvései véres konfliktust robbantottak ki Grúzia és Oroszország között 2008 augusztusában. Ennek során Dél-Oszétia felkérte a világ országait, hogy ismerjék el függetlenségét[1] és ennek Oroszország augusztus 26-án eleget is tett.[2]

Tartalomjegyzék

Története

Észak- és Dél-Oszétia

Az oszétok egy tömbben élnek a Kaukázusban, de megosztva két ország között. Az északi oszétok az Oroszországi Föderáció, a déliek Grúzia területén élnek. A megosztottság hosszú múltra tekinthet vissza: Észak-Oszétia már 1774 óta Oroszország része, míg a déli oszétok csak Grúzia 1801-es csatlakozásával kerültek az Orosz Birodalom uralma alá. A Szovjetunióban sem egyesítették soha a két terület, az Észak-Oszét Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság és a Dél-Oszét Autonóm Terület, bár az orosz uralom alatt a térség közigazgatását többször átszervezték.

1990 végén a grúz legfelsőbb tanács deklarálta Dél-Oszétia autonómiájának felszámolását. Moszkva erre rendkívüli állapotot hirdetett ki és szövestegi belügyi erőket vezényelt Chinvaliba. A következő év január 1-jén azonban az orosz politika teljes fordulatot vett, és hirtelen kivonta erőit Dél-Oszétiából. Hatezer grúz fegyveres támadt Dél-Oszétiára. Chinvalit másfél évig lőtték.[3]

1992 óta szolgálnak orosz békefenntartó erők a térségben, de állandó a polgárháború kiújulásának a veszélye. A dél-oszét állam szoros kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal, vezetői többször is kinyilvánították szándékukat az Oroszországhoz való csatlakozásra és az Észak-Oszétiával való egyesülésre, de Moszkva ehhez nem járult hozzá.

2006 novemberében a dél-oszétok túlnyomó többsége (99 százalék !) a függetlenségre szavazott egy népszavazáson.[4]

A 2008-as háború

2008. augusztus elején összecsapások robbantak ki az oszétok és a Dél-Oszétiát annektálni kívánó grúz fegyveres erők között. A nacionalista grúz vezetés parancsára augusztus 7-én a grúz hadsereg elfoglalta a fővárost, Chinvalit. A grúz agresszió 1500 oszét civil áldozatot követelt, kb. 30 ezer dél-oszét polgár menekült Oroszországba. Chinvali romokban hevert. A grúz agresszió az orosz hadsereg bevonulásához vezetett augusztus 8-án. A Grúziában élő oszétek többsége ugyanis orosz állampolgár, ezért Oroszország, állampolgárainak védelmében, benyomult a tartományba és visszavonulásra kényszerítette a grúzokat. Mihail Szaakasvili szerint ez háborút jelent Moszkvával. Grúzia egyébként NATO-tagságra pályázik és erősen közeledik a Nyugat felé, törekvését Oroszország gyanakvással figyeli.

Függetlenség

Dél-Oszétia függetlenségét leghamarabb Oroszország, Abházia, a Dnyeszter-menti Köztársaság és Hegyi-Karabah ismerte el,[5] 2008. szeptember 3. óta Nicaragua is függetlennek tekinti a területet.[6]

Népesség

Kaukázusi nyelvek térképe, amely a helyi nemzetiségeket is mutatja
Dél-Oszétia 2008-as háború előtti térképe

A grúz-oszét összeütközések előtt a népesség körülbelül kétharmada oszét, egyharmada grúz.[7] A főváros Chinvali lakóinak túlnyomó többsége oszét.

A dél-oszétiaiak 70%-a rendelkezik orosz állampolgársággal.

Gazdaság

Az állam közvetlen gazdasági jelentősége elhanyagolható, a terület gazdasági egységei az 1990-es évek elején vívott grúz háborúban gyakorlatilag megsemmisültek. A lakosság nagy része önellátó mezőgazdasági farmokat hozott létre. Az egyetlen gazdaságilag is fontos dél-oszétiai tulajdon a Roki-alagút, amely Grúziát és Oroszországot köti össze. A dél-oszét kormányzat bevételeinek kisebbik része az itteni kamionforgalom megvámolásából adódik, az állami büdzsé 60%-a pedig közvetlenül Moszkvából érkezik.[8]

Jegyzetek

Irodalom

  • Cicujev, A.: Atlasz etnopolityicseszkoj isztorii Kavkaza (Moszkva, 2006)
  • Baddeley, J.: The Russia Conquest of Caucasus (1820-1860) (London, 1903)

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.