|
Diószegi Sámuel (Diószeghi Sámuel) (Debrecen, 1761. január 5.[1] – Debrecen, 1813. augusztus 2.) református lelkész.
ÉleteDiószegi F. Pál leányiskolai tanító és Szappanos Erzsébet fia volt. Iskoláit szülővárosában járta, 1775. április 27-én lépett a felső osztályba (subscribált). 1783. primárius és poéták tanítója volt a főiskolában. 1784. április 29. Hajdúböszörményben lett rektor, itt három évet töltött. 1787-ben Kecskeméten mint ideiglenes tanár működött. Innen egy félév múlva Göttingenbe ment az egyetemre, ahol többek között mértant, természettant és orvostudományokat hallgatott. Hazatérte után 1789-ben Hajdúnánáson, 1793. április 18-án Hajdúböszörményben, majd 1803. március 29-én Debrecenben választották meg papnak. 1806 januárjában egyházmegyei jegyző, 1809. január 13-án esperes, április 22-én egyházkerületi jegyző lett. Meghalt 1813. augusztus 2-án, Debrecenben. Némethi István szoboszlói pap búcsúztatta, Tatai Sándor tanár pedig emlékbeszédet mondott. Síriratát, mely egész életrajzot foglal magába, Budai Ézsaiás írta és a Magyar Kurír II., Honnyi levelek című mellékletének 9. száma közli. Munkái
Fábián József Lelki pásztori Tárházában (Pest, 1818. l.) jelent meg: A világnak bölcsessége és az Istennek bölcsessége czímű beköszöntő beszéde.
Részt vett a református énekeskönyv reformmunkálataiban, tőle is van két ének benne, a vasárnap reggeli 4. invokáció (Úr Isten kész én szivem…) és a hétköznapi 5. invokáció (E szent házban megállottunk…) írta a 179. dics. Dicsőült helyeken… s a 173. dics. Kegyes Jézus én imádságomra… A budapesti egyetemi füvészkertben szerény cseppkő talapzaton egyszerű oszlopot állítottak Diószegi és Fazekas emlékének. A magyar füvésztudomány terén úgyszólva minden kezdemény az ő nevével van kapcsolatban. 1807-ben megpendítette egy növénytani szaklap vagy folyóirat megindításának eszméjét, de ezt csak évtizedekkel később kivitelezték. Hivatkozások
Források |
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.