Article on other languages:
- Transnistria
- ترانسنيستريا
- Transnistria
- Прыднястроўе
- Приднестровие
- Treuznistria
- Pridnjestrovska_Moldavska_Republika
- Transnístria
- Podněstří
- Придънѣ́стриѥ
- Transnistria
- Transnistrien
- Pśidněstrowje
- Υπερδνειστερία
- Ĉednestrio
- Transnistria
- Transnistria
- Transnistria
- Transnistria
- République_moldave_de_Transnistrie
- טרנסניסטריה
- ट्राँस्निस्ट्रिया
- Pridnjestrovska_Moldavska_Republika
- Podněsterska
- Transnistria
- Transnistría
- Transnistria
- 沿ドニエストル共和国
- Transnistria
- დნესტრისპირეთი
- 트란스니스트리아
- Transnîstriya
- Padniestrė
- Piedņestras_Moldāvu_Republika
- Придњестровие
- Transnistria
- Trans-Nistrië
- Transnistria
- Transnistria
- Transnístria
- Приднестровье
- Naddniestrze
- Transnistria
- Transnístria
- Transnistria
- Приднестровье
- Transnistria
- Pridnjestrska_republika
- Придњестровље
- Transnistrien
- Transdinyester
- Придністровська_Молдавська_Республіка
- Transnistria
- 德涅斯特河沿岸共和国
 |
del.icio.us |
 |
Digg |
 |
Furl |
 |
|
 |
Rojo |
| Add to OnlyWire |
|
|||||
| Himnusz: Мы славим тебя, Приднестровье (Áldunk téged, Dnyeszter-mellék) |
|||||
 |
|||||
| Főváros | Tiraszpol |
||||
| Államforma | köztársaság | ||||
| - Elnök | Igor Szmirnov
|
||||
| Hivatalos nyelv | moldován (román), orosz, ukrán |
||||
| függetlenség | Moldovától | ||||
| - kikiáltása | 1990. szeptember 2. | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 4163 km² (178.) | ||||
| - Víz (%) | 2,35 | ||||
| Népesség | |||||
| - 2004 évi becslés | 555 500 | ||||
| - Népsűrűség | 133,4 fő/km² | ||||
| GDP | |||||
| - Összes | |||||
| - Egy főre jutó | |||||
| HDI () | (.) – | ||||
| Pénznem | Dnyeszter menti rubel (–) |
||||
| Időzóna | Kelet-európai idő (UTC+2) | ||||
| Internet TLD | .md |
||||
| Hívószám | +373 5xx |
||||
 |
|||||
A Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság (másként Dnyeszteren-túli terület, Transznisztria vagy Dnyeszteren-túli Köztársaság) a Szovjetunió felbomlása után az önállósodó Moldovától elszakadt keskeny földsáv a Dnyeszter folyótól keletre. Rövid elnevezése a Dnyeszter-mellék (az orosz Приднестровье mintájára).
A függetlenséget erős orosz segítséggel 1990. szeptember 2-án nyilvánította ki, az erről szóló sikeres népszavazás után. A Moldovával folytatott rövid háború után, az 1992. július 21-én aláírt békekötés értelmében a moldáv hatóságoknak nincs semmilyen beleszólása a terület politikájába. Az új alkotmányt 2000. június 22-én fogadták el.
Hivatalosan Moldovához tartozik, a világ egyetlen országa sem ismeri el önállóságát.
Tartalomjegyzék |
Földrajz
Keletről Ukrajna határolja, nyugatról Moldova. Az ország nagyrészt Dnyesztertől keletre fekszik, kisebb része azonban átnyúlik a nyugati oldalra, és néhány városa ott található.
Az „állam” felszínét kisebb dombokkal és völgyekkel tarkított síkság alkotja. A terület 80%-át termékeny feketeföld borítja. Az erdők aránya 10% körüli. Éghajlata mérsékelt szárazföldi. A telek rövidek, a januári középhőmérséklet −3,9 °C. A nyár hosszú és forró, a júliusi középhőmérséklet +21 °C.
A területet a Dnyeszter baloldali mellékfolyója, a Jagorlik folyó osztja két részre. Az ettől északra fekvő vidék az ukrajnai Podóliai-hátság nyúlványa, így a tájat az arra jellemző mély folyó- és patakvölgyek jellemzik. A Jagorliktól délre a területet a Fekete-tenger partvidékére jellemző sztyeppe uralja. Ezen a vidéken ritka a természetes erdő, inkább csak telepített erdős ligetek fordulnak elő. Vadállományát a közép-európai térségre jellemző vadak – vaddisznó, nyúl, róka, fácán – alkotják.
Ásványkincsekben szegény terület. Meszet, kerámiagyártásra alkalmas agyagot, valamint az üveggyártás alapanyagául szolgáló kvarchomokot bányásznak.
Történelem
Ókor
A földrajzilag Besszarábiában található területen Türasz néven a görögök alapítottak itt Kr. e. 600 körül várost, mely a kis-ázsiai Milétosz városának gyarmata volt, majd barbárok foglalták el. Kr. e. 50 körül a Római Birodalom meghódította és Dacia provinciához csatolta, de a birodalom bukása után újból különböző, egymást váltó barbár törzsek kezébe került.
A középkortól a 20. századig
Besszarábiában a kora középkorban keleti szláv törzsek (uglikok, tivercik), majd nomád török törzsek (besenyők, kunok) telepedtek le. A terület később a Kijevi Rusz, majd a Litván Nagyfejedelemség kezére került, míg 1504-ben meg nem hódította az Oszmán Birodalom és Jediszan tartomány részévé tette 1792-ig, amikor is az Orosz Birodalom szerezte meg. A területet ezután az orosz kolonizációs törekvések keretében főleg ukrán, orosz és német nemzetiségű emberekkel telepítették be.
A 20. század elejétől a második világháború kezdetéig
Az első világháború vége után Oroszország jelentős méretű területeket vesztett el Európában, köztük Besszarábiát is, mely Romániához került, kivéve a Dnyeszteren túli területet, mely az Ukrán SZSZK-hoz került. A Szovjetunió 1922-es megalakulásával az Ukrán SZSZK-val együtt maga is a Szovjetunió része lett. Grigore Kotovski moldáv származású egykori orosz birodalmi tiszt (1902-ben dezertált) két Moldáv függetlenségi felkelést is vezetett 1905-ben és 1915-ben az Orosz Birodalom ellen, de mindkétszer elbukott. A bolsevik forradalomhoz csatlakozva azonban végre alkalma nyílt, és meg is alapította Szovjet fennhatóság alatt a Moldáv Független SZSZK-t 1924-ben, fővárosának a „megszállás alatt lévő” Kisinyovot téve meg. A Moldáv Független SZSZK területe a II. világháborúig kizárólag a Dnyeszter-mellékre korlátozódott. Lakosainak 48%-a ukrán, 30%-a moldáv (román), 9%-a orosz és 8,5%-a zsidó volt ekkor.
A szovjet politika az elvesztett Besszarábia környezetében, így a Dnyeszter-melléken, is a kommunizmus eszméinek hirdetésével akarta az egykori provinciát „visszacsábítani”, ennek szellemében született meg az 1930-as években a „moldáv nemzetiség” gondolata, illetve a moldáv nyelv (a román nyelv cirill betűs írásmódjával), hogy így is elkülönítsék Romániától.
Második világháború
A Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Németország nem tartott igényt Besszarábiára, így a szerződés alapján 1940. június 28-án a szovjet csapatok szabadon elfoglalhatták a területet, melyet 1940. augusztus 2-án immár Moldáv SzSzK néven a Szovjetunióhoz csatoltak. A paktum felrúgása után a terület teljes zsidó lakosságát deportálták vagy kivégezték a németek.
A Moldáv SZSZK
A korábbi Moldáv Független SZSZK a győztes háború után földrajzilag már a teljes mai Moldávia területére kiterjedt, így a korábbi szovjet politika is immár egész Besszarábia területén érvénybe lépett, a háború után a ruszifikáció (eloroszosítás) nagyobb méreteket öltött, mint a cári időkben. 1956-tól kezdve a 14. orosz hadtest (a Dnyeszter-melléken mind a mai napig) állomásozott a Moldáv SZSZK területén, jelentős méretű fegyverraktárnak használva a Dnyeszteren túli területet, mely révén a teljes tagköztársaság legfejlettebb, legiparosodottabb területe is a Dnyeszter-mellék volt egyben. 1990. szeptember 2-án a moldovai peresztrojkát (a latin ABC újból hivatalossá tételét, illetve a gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty bevezetését) megelégelve a Dnyeszter-mellék kikiáltotta függetlenségét. A sikerhez nagyban hozzájárult a 14. orosz hadtest (illetve annak vezetője Alekszander Lebegy, az orosz Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács későbbi titkára), mely megvédte a moldáv támadásoktól, és rákényszerítette Moldovára az 1992. július 21-ei békét. Ennek értelmében Moldova mindennemű beleszólási jogról lemondott az állam a Dnyeszteren túli területeiről, de függetlenségét nem ismeri el, továbbra is Moldova részének tekinti azt. Ma mintegy 2600 orosz békefenntartó katona állomásozik ott.
A „független állam”
A békekötés után a szovjet kommunizmus mintájára újjászervezték a közigazgatást, betiltották a latin ABC használatát és a kormány élére az orosz származású Igor Szmirnov került (Alekszander Lebegy hathatós segítségével), aki mind a mai napig irányítja az országot. 1997. május 8-án Szmirnov és Petru Lucinschi moldáv elnök a Primakov-memorandum néven emlegetett szerződésben normalizálták a két országrész kapcsolatát, de a függetlenségét továbbra sem hajlandó Moldova elismerni, noha semmilyen befolyással sem bír a területre 1992 óta. 2005-ben Ukrajna tárgyalásokba kezdett a terület vezetésével, mely révén 5 új határátkelő és kereskedelmi állomás nyílt meg. Ukrajna egyúttal szigorította a határellenőrzést, amely komoly jövedelemkiesést okoz a főként csempészeten alapuló helyi gazdaságnak. 2006. szeptember 17-én népszavazást tartottak a terület státuszáról, amelyen a lakosság arról szavazhatott, hogy az ország csatlakozik Oroszországhoz, „független állam” marad, vagy visszatér Moldovához. A népszavazáson, amelyet a nemzetközi szervezetek és az országok többsége nem ismert el, a résztvevők 97%-a az Oroszországhoz történő csatlakozásra szavazott.
Államszervezet, közigazgatás
Adminisztratív régiói
(Északról dél felé, az orosz elnevezéssel a zárójelben.)
 |
|
Legnagyobb városok
(Zárójelben a 2005-ös lakosság szerepel.)
Fegyveres erők
Bővebben: Dnyeszter Menti Köztársaság haderejeA Dnyeszter-menti Köztársaság fegyveres erőinek létszáma közel 5 ezer fő. Főparancsnoka az elnök. A területen általános hadkötelezettség van, de a hadseregben a hivatásos tiszteken kívül szerződéses katonák is szolgálnak. A mozgósítható tartalék kb. 25-30 ezer fő. A szárazföldi és légierő haderőnemeken túl a hadsereghez tartozik a határőrség és a belügyi csapatok is. A szárazföldi csapatokat három tüzérséggel megerősített gépesített lövész dandár, egy harckocsi-zászlóalj és speciális egységek alkotják. A légierő néhány felfegyverzett közepes Mi–8 és nehéz Mi–6 szállító helikopterrel rendelkezik.
Az Állambiztonsági Minisztérium alárendeltségébe tartozik két speciális egység, a „Dnyeszter” és a „Delta” zászlóaljak.
Az „ország” területén orosz csapatok állomásoznak, nagyrészt ennek köszönhető az „ország” függetlensége.
Nemzetiségei
A 2004-es becslések alapján
Ennek megfelőlen az ország három nyelvű, a moldovai román, az orosz és az ukrán nyelv egyaránt hivatalos.
Lásd még
Külső hivatkozások
- Transnistria Trafficking Arms On Europes Doorstep
- Térkép
- A Kitekintő.hu képriportja a Dnyeszter Menti Köztársaságból
- Igor Szmirnov elnök honlapja
- Dnyeszter-mellék, Pridnestrovie.net
- NGC képriport az „országból”
| Moldova közigazgatása |  |
|---|---|
| Megyei jogú városok Bălţi • Chişinău • Comrat • Tighina • Tiraspol Autonóm köztársaságok Gagauzia • Dnyeszter Menti Köztársaság Körzetek • Anenii Noi • Basarabeasca • Briceni • Cahul • Cantemir • Călăraşi • Căuşeni • Cimişlia • Criuleni • Donduşeni • Drochia • Dubăsari • Edineţ • Făleşti • Floreşti • Glodeni • Hînceşti • Ialoveni • Leova • Nisporeni • Ocniţa • Orhei • Rezina • Rîşcani • Sîngerei • Soroca • Străşeni • Şoldăneşti • Ştefan Voda • Taraclia • Teleneşti • Ungheni |
