Egyszikűek

Article on other languages:

• Monocotyledon
• أحاديات_الفلقة
• Едносемеделни
• Liliòpsid
• Jednoděložné
• Monocotyledon
• Enkimbladede
• Einkeimblättrige
• Μονοκοτυλήδονο
• Unukotiledonaj_plantoj
• Liliopsida
• Üheidulehelised
• تک‌لپه‌ای‌ها
• Yksisirkkaiset
• Monocotylédone
• Monocotiledóneas
• חד-פסיגיים
• Jednosupnice
• Einkímblöðungar
• Liliopsida
• 単子葉植物
• 외떡잎식물
• Liliopsida
• Liliopsida
• Lelijainiai
• Viendīgļlapji
• Monokotiledon
• Eenzaadlobbigen
• Enfrøbladede_planter
• Jednoliścienne
• Monocotiledónea
• Ch'ulla_phutuy_raphiyuq
• Однодольные
• Monocotyledon
• Monocotyledon
• Jednoklíčnolistové
• Монокотиледоне_биљке
• Enhjärtbladiga_växter
• ఏకదళబీజాలు
• พืชใบเลี้ยงเดี่ยว
• Bir_çenekliler
• Однодольні
• یک_دالہ
• Thực_vật_một_lá_mầm
• 單子葉植物綱

	del.icio.us
	Digg
	Furl
	Reddit
	Rojo
	Add to OnlyWire

Egyszikűek
Kanári datolyapálma (Phoenix canariensis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta) Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rendek
Kálmosvirágúak (Acorales) Hídőrvirágúak (Alismatales) Petrosaviales Liliomvirágúak (Liliales) Spárgavirágúak (Asparagales) Klád: Pandanae Jamszgyökérvirágúak (Dioscoreales) Csavarpálma-virágúak (Pandanales) Klád: Commelinae Pálmavirágúak (Arecales) Pázsitfüvek (Poales) Kommelína-virágúak (Commelinales) Gyömbérvirágúak (Zingiberales)
Más rendszerezések
Cronquist legközelebbi felsőbb taxon: zárvatermők (Magnoliophyta) alsóbb taxonok: Alosztályok Alismatidae Arecidae Commelinidae Zingiberidae Liliidae Tahtadzsjan legközelebbi felsőbb taxon: zárvatermők (Magnoliophyta) Alosztályok alsóbb taxonok: Liliidae Commelinidae Arecidae Alismatidae Triurididae Aridae Borhidi-rendszer legközelebbi felsőbb taxon: zárvatermők (Angiospermarophyta) alsóbb taxonok: Főrendek Alismatanae Aranae Liliinae Orchidanae Bromelianae Zingiberanae Commelinanae Juncanae Arecanae Pandananae R. F. Thorne legközelebbi felsőbb taxon: zárvatermők alsóbb taxonok: Főrendek Triuridanae Acoranae Aranae Alismatanae Lilianae Pandananae Arecanae Hydatellanae Commelinanae APG II-rendszer legközelebbi felsőbb taxon: zárvatermők (Angiosperms) alsóbb taxonok: Rendek Petrosaviaceae család Acorales Alismatales Asparagales Dioscoreales Liliales Pandanales commelinids klád Dasypogonaceae család Arecales Commelinales Poales Zingiberales

Az egyszikűek (Liliopsida), az APG II szerint monocots, a növények egyik osztálya, a kétszikűekkel együtt alkotják a zárvatermők törzsét.

Az egyszikűek őslágyszárúak, kétszikű őstől származó monofiletikus csoport. Az embrióban található egyetlen sziklevél az a tulajdonság, ami minden egyszikű taxonra igaz; pl. szórt edénynyalábok a Nymphaeales-nél, mellékgyökerek pedig a borsféléknél is jelentkeznek. A párhuzamostól eltérő levélerezet pl. a kontyvirágféléknél a környezethez való alkalmazás eredményeként fellépő visszafordulás. A hármas alapszámú virág, a két lepelkör a többi őslágyszárúban is megjelenik, tehát ezek a sajátosságok a monoszulkát pollenhez hasonlóan az ősi kétszikűektől származnak.

Az egyszikűek anatómiai sajátosságai

Az egyszikűek között egyetlen olyan közös tulajdonságot ismerünk, amelyet minden csoport megtartott, és csak kizárólagosan rájuk jellemző: ez az egy sziklevéllel való csírárzás (egyesek szerint azonban a jamszgyökérvirágúak [Dioscoreales] körében két sziklevél található, de ez még nem bizonyított).

Csírázás

Az egyszikűekre tehát általánosan jellemző az egy sziklevéllel való csírázás. A csírázás kapcsán fontos megemlíteni egy másik jelentős dolgot. A kétszikűek (Magnoliopsida) sziklevele csírázáskor a talajból kiemelkedik, mert a fejlődő fiatal szár felemeli az első lombleveleket és a még le nem száradt szikleveleket is (ún. földfeletti csírázás). Ellenben az egyszikűek sziklevele a talajban marad, és nem kerül a felszín fölé (ún. földbeni vagy földalatti csírázás).

Gyökérrendszer

Az egyszikűek csírázása során a magból előbújó fiatal gyököcske – melyből a főgyökér kialakulna – elsatnyul, és feladatát mellékgyökerek veszik át, melyek nagyjából egyforma méretűek és vastagságúak, tehát egyenrangúak (az egyszikűek mellékgyökérrendszerét morfológiai értelemben járulékos gyökereknek kell tekintenünk). Az új gyökérrendszer két helyen alakulhat ki:

• vagy az elsatnyult gyököcske felületén képződnek új mellékgyökerek (pl. pázsitfüvek [Poales]);
• vagy a fiatal csíranövény szik alatti hajtásrészletén differenciálódnak a sejtek, és gyökerekké alakulnak (pl. pálmák [Palmales]).

A gabonafélék bojtos gyökérzete fejlődése allorizás módon (kétszikűek gyökérrendszer-alakulása) indul meg, a mellékgyökerek pedig később válnak olyanná, mint az eredeti főgyökerek. A mellékgyökerek keletkezése az oldalgyökerekéhez hasonló, de ezektől abban különböznek, hogy míg az oldalgyökerek plagiotróposak, addig a mellékgyökerek függőlegesen lefelé hatolnak a talajba, azaz ortotróposak.

Hajtásrendszer

A hajtás tengelye, a szár

Az egyszikűek hajtásrendszerének fejlődése igen változatos, és nagyon bonyolult szövettani folyamatok zajlanak le közben. Általánosan jellemző az egyszikűekre a kollateriális zárt nyaláb, azaz az edény háncs- és farésze között másodlagos osztódószövetet (cambium) nem találunk, így az egyszikűek másodlagos vastagodásra nem képesek (kivételes a fásszárú spárgavirágúak esete, lásd lentebb). A nyalábhüvelyeket erős és fejlett szilárdítószövet-burok fogja körül, mely igen ellenállóvá teszi az egyszikűek szárát. A faedények gyakran igen tág üregűek és erőteljes megvastagodásúak (jó példa a kukorica [Zea mays]) Az edénynyalábok a szárban sohasem rendeződnek körbe, hanem szórtan helyezkednek el, a kollaterialitást megtartva.

A hajtás tenyészőkúpja is jelentős különbségeket mutat a két zárvatermő osztályban. Az egyszikűek szárában nem képződik kambium, ezért nem képesek másodlagosan vastagodni, a szár gyarapítása kizárólagosan az elsődleges osztódószövet feladata, mely a hajtáscsúcsban működik. A fejlődés kezdetén ezen számos osztodóképes sejt alakul ki, ezért jelentősen megvastagszik. A hosszúságbeli gyarapodást az elsődleges osztódószövet tökéletesen ellátja, a vastagodást azonban a fiatal sejtek megnyúlása és szélesedése révén lehetséges. Ezért marad a pálmák törzse olyan vékony, és gyakran nem az alapjánál, hanem a közepénél vastagodik meg jobban, szemben a fás kétszikűek kúp alakú törzsével.

Fatermetű egyszikűek

Az egyszikűeknek alapvetően két fatermetű alakja ismert: a pálmatörzsűek (pálmák és csavarpálma-félék [Pandanaceae)), a fatermetű spárgavirágúak (agávéfélék (Agavaceae), sárkányfák (Dracaena) nemzetség).

• A pálmák még egészen fiatal egyedeiben, még mielőtt a hosszanti növekedés megindulna, a tenyészőkúp lapossá és szélessé válik. Már ebben a szakaszban annyi szállító és szilárdító elem keletkezik, amely később elegendő lesz a sokszor igen nagy méretű levélüstök kialakulásához. Az állandósult szövetek, így a központi hengerben lévő parenchimikus alapszövet és az edénynyalábok háncsrészét kísérő rostkötegek sejtei erőteljesen tovább növekednek, ami a törzs vastagodást idézi elő.
• A fatermetű spárgavirágúak szára egyedülállóan a Liliopsida osztályban képes a másodlagos vastagodásra. Az elsődleges kéregalapszövet sejtjei visszanyerik az osztódóképességüket, s az elsődleges kéregben másodlagos kambiumgyűrű alakul ki, mely a továbbiakban a szárvastagítás feladatáért felel. Ez a kambiumköpeny úgy működik, hogy bizonyos helyeken a prokambium nyalábokból kollateriális vagy még inkább koncentrikus edény és közöttük pedig alapszövet állandósul. Az elsődleges bőrszövetet is periderma váltja fel, melyet hasonlóan az elsődleges részben működő fellogén fűz le.

Áltörzses egyszikűek

Az áltörzses egyszikűek ritkábban nőnek tényleges fatermetű növényekké (pl. banánfélék [Musaceae]). Ezeknél a növényeknél a kialakuló levélalapok hüvelyekké módosulnak, mely tekintélyes méreteket is elérhetnek. Az egymáshoz szoruló vaskos és erőteljes szilárdítószövetű levélhüvelyek a pálmákéra emlékeztető áltörzset alakítanak ki. A levélhüvelyek mindig a törzs belsejében alakulnak ki, a külső rétegek pedig gyakran lepusztulnak. Később a központi részen a virágzati tengely tör elő.

Szalmaszár

A szalmaszár a pázsitfűfélék (Poaceae) sajátossága, melyről a Pázsitfűfélék szócikkben részletesen olvashatunk.

A levél

Az egyszikűek levele egyaránt lehet jól tagolt lomblevél (levélalap, levélnyél, levéllemez) vagy lándzsaszerű. A levélalap sok esetben levélhüvellyé módosult, mely látszólagos szárat (áltörzset) alakít ki. A levelek fiatal alakban a két osztályban igen hasonlítanak egymásra: széles alapon ülnek, és végük elkeskenyedik. Az egyszikűek levelének nincs peremirányú növekedése, hanem levélkezdemény csúcsán és alapjánál egyaránt interkaláris merisztéma alakul, mely egyaránt képes létrehozni a szalagszerű, keskeny levelekt és a nagy felületű nyeles leveleket.

Az egyszikűek levelének erezete szinte mindig párhuzamos, egyes családokban azonban az életkörülmények miatt hálózatos levélerezet alakul ki (pl. kontyvirágfélék [Araceae], jamszgyökérfélék).

Virág

Az egyszikűek virágai három fejlődési fokozatot mutatnak:

• az ősi típusú rendek virágtakarója kettős (csésze és párta is található a virágban);
• a következő fokozatban lepellevélzetű virág alakul ki, ezek a növények általában rovarbeporzásúak;
• ezt a típust az egyszerűsödött, másodlagosan szélbeporzású virágtípusok követik.

Az egyszikűek virága állhat magánosan (pl. tulipán), de alkothatnak virágzatot is (pl. gyékényfélék [Typaceae] – torzsavirágzat, virágkákafélék [Butomaceae] – álernyő, pázsitfüvek – buga). A virágban alapvetően a hármas szám és annak többszörösei jellemzők (6, 9). Gyakorinak mondható a csoportban a porzók sztaminódiummá, azaz álporzókká való alakulása. Ezek vagy teljesen elcsökevényesedett sterilis porzók, vagy sziromszerű képletté módosultak.

Forrás és ajánlott irodalom

• Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
• Haraszty Árpád: Növényszervezettan és növényélettan
• Kárpáti Zoltán: Kertészeti növénytan I. – Növényszervezettan
• Urania Növényvilág – Magasabbrendű növények I., II.
• Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
• Filarszky Nándor: Növénymorphologia
• Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan