Előgerinchúrosok

Előgerinchúrosok
Tengeri tulipán (Pyura spinifera) Vörös zsákállat (Halocynthia papillosa)
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Előgerinchúrosok (Urochordata) Giribet et al., 2000
osztályok
Ascidiacea Thaliacea Appendicularia Sorberacea
A Wikifajok tartalmaz Előgerinchúrosok témájú rendszertani információt.
A Wikimedia Commons tartalmaz Előgerinchúrosok témájú médiaállományokat.

Az előgerinchúrosok vagy zsákállatok (Urochordata) tengeri állatok, a gerinchúrosok (Chordata) törzsének egyik altörzsét alkotják. Őseikből alakultak az evolúció során ki a mai gerincesek.

Testfelépítés

A kifejlett állatok testét kívülről szénhidrátokból felépülő zsákszerű burok (héj) borítja, amely együtt nő az állattal. Benne vérerek, vérsejtek találhatók.

Lárvaállapotban testük farki részében belső szilárdító tengelyváz, a gerinchúr található. Ezt duzzadt sejtek sora alkotja, amelytől testük szilárd és rugalmas is lesz egyben. Csak az úgynevezett farkos zsákállatok gerinchúrja marad meg kifejlett korukra, a többi fajnak csak lárvakorában van gerinchúrja.

A zsákállatok bélcsatornájának eleje kitágult, falát nyílások törik át, így légzésre alkalmas kopoltyúbéllé alakult.

Idegrendszerük a test háti oldalán, a gerinchúrjuk és az előbél fölött elhelyezkedő, a velőcsőből kialakuló csőidegrendszer.

Hasi oldalukon található nyílt keringési rendszerük központja a szív.

Életmód

A farkos zsákállatok igen kis méretűek, néhány milliméteres testük jóval nagyobb zsákban helyezkedik el. Szabadon lebegő életmódot folytatnak, néha óriási tömegekben jelennek meg a tenger mélyebb rétegeiben, ahol a bálnák táplálékként fogyasztják őket. A kifejlett farkos zsákállatok testén két nyílás figyelhető meg. Az egyiken beszívják a vizet, amely tele van apró élőlényekkel és szerves törmelékkel, így szerzik táplálékukat és lélegeznek egyszerre. A megszűrt víz azután a másik nyíláson át a szabadba áramlik. Ivarosan szaporodnak, többségében hímnős állatok.

A jóval nagyobb méretű aszcídiák többnyire helytülő, testük egyik végével az aljzathoz rögzülő zsákállatok. Testük másik végével a tenger felsőbb rétegeiből alászálló szerves törmeléket szűrik ki a vízből. Csak lárva alakjuk úszik szabadon. Ivartalanul is szaporodnak, váltivarúak.

Fajok

Mintegy 1250 fajuk ismert.

Ez a biológiai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!