Eperfafélék

Article on other languages:

del.icio.us del.icio.us
Digg Digg
Furl Furl
Reddit Reddit
Rojo Rojo
Add to OnlyWire
Wikipédia:Hogyan használd a taxoboxokat?
Eperfafélék
Evolúciós időszak: eocén–holocén
A fehér eper (Morus alba)
A fehér eper (Morus alba)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Alrend: Csalánvirágúak (Urticanae)
Család: Eperfafélék (Moraceae)
Link
Nemzetségcsoportok
  • Artocarpeae
  • Castilleae
  • Dorstenieae
  • Ficeae
  • Moreae

Az eperfafélék (Moraceae) a rózsavirágúak rendjének (Rosales) egyik családja, az eurosid I kládban.

Az eperfafélék lenyomatai a földtörténeti újidő eocén korától ismeretesek.

Tartalomjegyzék

Elterjedésük, élőhelyük

Mintegy 1500 fajuk főként trópusi és szubtrópusi területeken terjedt el; a mérsékelt övezetbe csak kevés taxon hatol be.

Jellemzők

Közös sajátosságuk, hogy az alapszövetek (parenchima) tejjárataiban fehér színű tejnedvet halmoznak fel.

Leveleik egyszerűek, pálhásak, általában szórtak és ép szélűek, olykor azonban tagoltak. A füge (Ficus) nemzetség fajainak nagy levele gyakran karéjos, sőt szeldelt is lehet.

Sugaras szimmetriájú virágaik kicsik, egyivarúak, többnyire egylakiak, de olykor a kétlakiság is megjelenik. A virág takarórendszere egyszerű: csészeszerű lepel vagy teljesen hiányzik. A családra jellemzők az érdekes virágzatok és terméságazatok. A termés aszmag vagy csonthéjas, de bonyolult terméságazat is lehet.

Életmódjuk

A családban sokféle életformájú növény előfordul: hatalmas támasztógyökeres óriásfák, közismert fák és cserjék, félcserjék és liánok. A szent fügefa (Ficus religiosa) esőerdei óriásfákon epifitonként kezdi életét, léggyökereket ereszt a földbe, majd megvastagodva megfojtja a gazdanövényt, és önállóan folytatja életét. A legenda szerint Buddha egy ilyen fügefa alatt világosodott meg – innen a neve.

Felhasználásuk

A fehér eperfát (Morus alba) sokáig a selyemhernyók táplálására ültették. Magyarországra Kínából telepítették be, termését fogyasztják. Régebben az alföldi tanyák és szőlők tipikus fája volt.

Ismert és kedvelt gyümölcsöt terem a közönséges füge (Ficus carica) is. Ez a mediterrán területeken elterjedt cserje vagy kisebb fa nálunk életfeltételeinek határán él. Hazánkban is ültetik a papíreperfát (Broussonetia papyrifera) és a narancsepret (Maclura pomifera).

Számos fikuszfaj (Ficus elastica, Ficus benjamina stb.) kedvelt szobai dísznövény.

Trópusokon termesztett haszonnövény az ehető mtermésű kenyérfa (Artocarpus altilis).

Az egyiptomi múmiák koporsóit a szikomorfa (Ficus sycomorus) fájából készítették.

Rendszertani felosztásuk

Az eperfafélék 5 nemzetségcsoportra oszthatók: Artocarpeae, Moreae, Dorstenieae, Ficeae és Castilleae. Ezek a nemzetségcsoportok a nagy, morfológiailag sokrétű és földrajzilag is széttagolt Moreae kivételével monofiletikusak.[1] A csoportok molekuláris analízise alapján a Moraceae valószínűleg 73-110 millió évvel ezelőtt (mya) divergált.[2] Az eperfafélék filogenetikai-molekuláris elemzése arra is utal, hogy ellentétben azzal a hagyományos elképzeléssel, amely szerint a kétlakiság fejlődött ki az egylakiságból, a Moraceae családban a kétlakiság a primitív állapot, amiből az egylakiság (legfeljebb) négy különböző alkalommal kifejlődött.[3]

Nemzetségcsoportok és nemzetségek

  • Artocarpeae:
    • kenyérfa (Artocarpus),
    • Batocarpus,
    • Clarisia,
    • Hullettia,
    • Parartocarpus,
    • Prainea,
    • Treculia;
  • Castilleae
    • Antiaris,
    • Antiaropsis,
    • Castilla,
    • Helicostylis,
    • Maquira,
    • Mesogyne,
    • Naucleopsis,
    • Perebea,
    • Poulsenia,
    • Pseudolmedia,
    • Sparattosyce;
  • Dorstenieae
    • Bosqueiopsis,
    • kenyérdiófa (Brosimum),
    • Dorstenia,
    • Helianthostylis,
    • Scyphosyce,
    • Trilepisium,
    • Trymatococcus,
    • Utsetela;
  • Ficeae egyetlen nemzetséggel:
  • Moreae

Forrás és ajánlott irodalom

  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
  • Urania Növényvilág II. – Magasabbrendű növények I.
  • Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompendiuma, JATE Press 1994
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
  • Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényrendszertan
  • Kempelen Farkas digitális tankönyvtár 23. A csalánvirágúak rendje

Jegyzetek

  • Zerega, Nyree J. C.; Clement, Wendy L.; Datwyler, Shannon L. & Weiblen, George D. (2005): Biogroegraphy and divergence times in the mulberry family (Moraceae). Molecular Phylogenetics and Evolution 37(2): 402-416. doi|10.1016/j.ympev.2005.07.004 PDF full text
  1. ^ Zerega et al. (2005), Datwyler and Weiblen (2004)
  2. ^ Zerega et al. (2005)
  3. ^ Datwyler and Weiblen (2004)

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.