|
Article on other languages:
|
Eperjes (szlovákul Prešov, németül Preschau, latinul Fragopolis vagy Eperiessinum) város Kelet-Szlovákiában. Az Eperjesi kerület (Prešovský kraj) és az Eperjesi járás székhelye. Lakosainak száma 93 000. Alsósebes, Kellemes, Németsóvár, Savanyúvíz, Sebeskellemes, Sebessalgó, Sóbánya és Tótsóvár tartozik hozzá.
FekvéseKassától 33 km-re északra, a Tarca (szlovákul Torysa) partján fekszik. () TestvérvárosaNevének eredeteNeve a magyar eper növénynévből származik, amely olyan helyre utal, ahol sok földieper terem. TörténeteA város környékén már a hallstatti korban voltak települések. Helyén már a 8. században szláv település állt. A monda szerint a mai Eperjest II. (Vak) Béla alapította 1132-ben és a környéken jellemző eperről nevezte el. Az eper a városcímerben is látható. II. Géza alatt flamand telepesek érkeztek. Először 1233-ban említik. 1288-ban a karmelita szerzetesek alapítottak itt monostort. 1299-ben kapott városi jogot. Károly Róbert király 1324-ben emelte szabad királyi város rangjára, amely azt is jelentette, hogy polgárai várfallal vehették körül. Önállóságát jellemzi, hogy az egyik tárnoki város volt. 1395-ben itt állította meg a Kanizsai János kancellár és Ilsvai Leusták nádor vezette magyar sereg II. Ulászló lengyel király seregét. A 16. században virágkorát élte, 1514 óta van országos vásártartási joga. A reformáció egyik központjává vált. 1531-ben a város iskolája evangélikus intézetté alakult, 1656-ban már könyvnyomda is működött a városban. 1667-ben megnyílt az evangélikus kollégium. A virágzó várost többször feldúlták története során: 1441-ben a lengyelek, a 17. század elején Basta és Belgoijoso, 1672-ben Thököly Imre hadai, egy évre rá Wolkra gróf martalócai. 1673-ban I. Lipót megfosztotta városi jogaitól, falait leromboltatta. Ettől kezdve a város szabadsága megszűnt. 1683-ban lengyel támadást vert vissza. 1684. szeptember 17-én Schulz tábornok a város mellett verte szét a kurucok táborát, a várost pedig hétheti ostrom után megegyezéssel megszállta, majd szavát szegte. 1687-ben Caraffa tábornok kegyetlenkedett a városban: több mint 300 embert kínoztatott meg és 24 gazdag polgárt nyilvánosan kivégeztetett, hogy vagyonukat megszerezhesse. Ezután 1696-ban tűzvész pusztított. 1701-ben II. Rákóczi Ferencet, miután Solari császári tábornok a sárosi várban elfogta, bebörtönzése előtt Eperjesen őrizték. 1704-ben a kurucok 17 havi ostrom után foglalták el. Ekkor játszotta át a várost Fleischer János tanácsúr (az eperjesi Fleischer család őse)a magyaroknak. A vitézlő fejedelem visszadta a városnak jogait. 1710-ben pestisjárvány tört ki. 1751-ben hadifelszerelését elszállították, majd erődítményeit fokozatosan lebontották, csak néhány falszakasz és egy torony maradt meg. 1831-ben itt volt a koleralázadás egyik központja. 1849-ben itt bontott zászlót Hurban vezetésével a szlovák felkelők csapata Kossuth ellen. A szabadságharc téli hadjáratának végén a branyiszkói ütközet után itt csaptak össze Görgey Artúr hadai a császári csapatokkal. 1887-ben újra tűzvész pusztított, a város majdnem teljesen leégett. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye székhelye volt.1910-ben 16 323 lakosából 7976 magyar, 6494 szlovák, 1404 német és 170 román volt. Az első világháború során 1915-ben az oroszok megközelítették a várost. 1919 június 16-án a magyar Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától, és még aznap itt kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot, amelyet az intervenciós csapatok rövidesen levertek. Az Első bécsi döntés nem érintette. Az 1944. augusztus 31-én kezdődött német megszállás alól a duklai csata után 1945. január 19-én szabadult fel. 2001-ben 92 786 lakosa volt, 94%-ban szlovák nemzetiségű, magyar 0,2%. Látnivalók
Híres emberek Eperjesen
Itt tanult: Itt volt jog gyakornok:
Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.