|
Article on other languages:
|
Euklidész vagy Eukleidész[1] (Kr. e. 300 körül született): görög matematikus, akit később a geometria atyjaként is emlegettek. Platón akadémiáján tanult Athénben. Az alexandriai matematikai iskola megalapítója. Ő a híres ókori matematika(tan)könyv, az Elemek (Στοιχείa, Sztoikheia) szerzője, amelyben összefoglalta a matematika alapjait (euklideszi geometria).
ElemekNoha az Elemekben bemutatott eredmények nagy része más matematikusoktól származik, Euklidész nagy érdeme, hogy egységes, logikailag összefüggő szerkezetben mutatta be őket. Azonkívül, hogy néhány hiányzó bizonyítást is elvégzett, Euklidész szövege tartalmaz számelméleti valamint térmértani részeket is. Az Elemekben bemutatott geometriai rendszert sokáig úgy tekintették, mint „a” geometriát. Manapság mindenesetre euklidészi geometriának nevezik, megkülönböztetésképpen az úgynevezett nem-euklidészi geometriáktól, amelyeket a 19. században fedeztek fel. Az új geometriák Euklidész ötödik posztulátumának a vizsgálatából nőttek ki, amely a matematika történetének legtöbbet tanulmányozott axiómája. Ezek a kutatások legfőképpen azt célozták, hogy bebizonyítsák a viszonylag bonyolult ötödik posztulátumot az első négy használatával. A párhuzamossági axióma (egy egyenessel egy rajta kívüli pontból csak egy párhuzamos egyenes húzható) elhagyásával vagy más axiómával való helyettesítésével ellentmondásmentes geometriához juthatunk – például a Bolyai János és Lobacsevszkij nevéhez fűződő hiperbolikus geometriához. Eukleidész értékeléseHa azzal kezdjük, hogy nem volt tudós sem a szó mai, sem ókori értelmében, akkor ez talán kissé keményen hangzik, de igaz. A tudomány történetének értékelői szerint [2]. az ókori matematikában egyedül Arkhimédész volt az, akit tudományos eredményei – tételei, fogalomalkotásai – alapján Newtonnal és Gaussal összemérhetünk. Voltak tudósok Eukleidész előtt és után, akik matematikai alkotással eredményesen foglalkoztak [3]: Thalész (i.e. VI.), az "első" akit ismerünk, Püthagorász (i.e. VI.), a Hippokratész (i.e. V.) és Démokritosz (i.e.V.) akikek neve a mai tankönyvekben is szerepel. A hellenizmus (i.e. III-II. sz.) és a hanyatló hellén korszak (i.sz. I.-IV. sz.) tudósai is tételeikkel beírták nevüket a tankönyvekbe: Arkhimédész, Eratosztenész, Apollóniosz, Papposz, Ménelaosz, Héron, Diophantosz stb. Ám Eukleidész matematikai produktumai közül a róla elnevezett algoritmusról is kiderült, hogy átvétel, mint ahogy átvétel az Elemek minden tétele, minden állítása, minden betűje. Hogy Eukleidész elsősorban didaktikus és nem alkotó matematikus, az nem csupán a saját felfedezéseinek hiányából, hanem az Elemek egyenetlen stílusából is kiolvasható. A tárgyalt anyagot, de még a szöveg legfontosabb és legnehezebb részeit is más szerzőktől veszi át. Az egyes részek színvonala a forráséval magyarázható: ahol a forrás gyengébb, ott Eukleidész is az, ahol nívós, ott Eukleidész is remekel. "Mi tehát az, ami az Elemeket a Biblia után a legtöbb kiadást megért könyvvé tette?" – fogalmazza meg mindannyiunk kérdését Sain Márton történész-matematikus [4]). A felelettel is egyet kell értenünk: A tárgyalás módszere. Eukleidészt megelőzően mások is írtak összefoglalót Elemek címmel. Hogy ezeket az Elemeket az utókor csak hírből ismeri az semmi mással, mint Eukleidész színrelépésével magyarázható. Ő a legnagyobb iskolamester, akit a matematika története ismer. Az enciklopédistaEukleidész Platón korának egész elemi matematikáját feldolgozta tankönyv alakjában. Vele zárul az antik matematika egyik virágkora, de egyben vele kezdődik a következő, még ragyogóbb korszak: Arkhimédész kora. A történészek elemzései szerint az ember első geometriai fogalmai a paleolitban alakultak ki. A fejlődés néhány 100 000 éve kellett ahhoz, hogy a föniciaiaknál a kereskedelem az aritmetikát, Egyiptomban a földművelés a geometriát, Babilonban a csillagászatot hozta létre. A legfejlettebb babiloni és egyiptomi matematika írásos leletei a geometria gyakorlati szerepéről, alkalmazásáról tanúskodnak. Közismert, hogy már az i.e. II. évezredben ismerték a Pithagorász-tétel speciális eseteit és ezt a derékszögek kijelöléséhez tudatosan alkalmazták. Ám semmi bizonyítás: csupán szabályok, számolásokra, szerkesztésekre vonatkozó előírások találhatók a papiruszokban (Rhind-papirusz). A görögök voltak azok, akik először fogalmazták meg a kérdést: hogyan lehet ezt igazolni? – és ezzel a kérdéssel kezdődik a matematika! Egyéb műveiAz Elemek mellett Euklidésznek még négy műve maradt fenn.
Mindegyik fenti mű az Elemek logikai szerkezetét követi azáltal, hogy meghatározásokat és bizonyított állításokat tartalmaz. További négy művet Euklidésznek tulajdonítanak, de ezek nem maradtak fenn, csupán hivatkozásokból ismertek:
Neki tulajdonított idézetekEgyiptom királyának (Ptolemaiosz) kérdésére, hogy van-e valami könnyebb módszer a geometria elsajátításához, mint az Elemek áttanulmányozása, így felelt: "A geometriához nem vezet királyi út." Róla mesélik, hogy amikor egy ifjú megkérdezte tőle, hogy lesz-e valami haszna abból, hogy geometriát tanul, Euklidész így szólt a szolgájához: „Adj már ennek egy oboloszt (kb. fillért), mert hasznot akar húzni abból, amit tanul.” MegjegyzésA történelem során és még manapság is, sokszor összekeverik az alexandriai Eukleidészt a megarai filozófiai iskola alapítójával, a megarai Eukleidésszel, ezért előbbit szokás latinosabb alakban Euklidesznek vagy Euklidésznek nevezni. Mellesleg tudunk még egy irodalmár Eukleidészről, aki feltehetően komédiaíró volt, utóbbit Arisztotelész említi a Poiétika XXI. fejezetében (3.§. bek.), „az ifjabb Eukleidésznek” nevezve őt, tehát feltehetően ennek apját is Eukleidésznek hívták (?). Lásd mégJegyzetekKülső hivatkozások
|
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.