|
Article on other languages:
|
A Felvidék történelmi eredetű tájnév, amelynek a múltban többféle jelentése is volt. Ma Szlovákia területének szinonimájaként használatos - egyrészt a szlovákiai magyarok („felvidéki magyarok”) vonatkozásában, másrészt az 1918 előtti magyar történelem kapcsán, amikor a mai Szlovákia területe a Magyar Királyság szerves részét képezte. Lásd még:
A név egykori és mai használataA Felvidék nevet a régebbi korokban a maitól eltérő jelentésben használták. Eszerint három korábbi korszak különböztethető meg, a 19. század előtti, a 19. századi és a 20. századi értelmezés. A 19. század előtt Felvidék alatt csak a Magyar Királyság szláv (szlovák és ruszin) lakosságú északi vidékeit, az úgynevezett „tótsági vidékeket” értették. 19. századi értelmezésFöldrajzi jelentés: A 19. században a Felvidék fogalmát kiterjesztették Magyarország egész északi hegyvidéki területére, amit korábban a Felső-Magyarország vagy Felföld elnevezéssel jelöltek. Ez a régió a mai Nyugat-Szlovákia területéből csak a Pozsony-Nyitra vonaltól északra eső vidékeket foglalta magában. Kelet felé ugyanakkor a mai Magyarország egyes északi területei (Miskolc és Salgótarján környéke), valamint a mai Kárpátalja hegyvidéki része is hozzá tartoztak, sőt még Máramaros területét is beleértették.[1] [2] A 19. század végén kiadott nagy leíró munka, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben a következő 21 vármegyét sorolta a Felvidékhez[1]:
Északkeleti vármegyék:
Politikai jelentés: A dualizmus korában a Felvidék kifejezést a földrajzi jelentése mellett egyre inkább politikai értelemben is használták, a többségében vagy jelentős részben szlováklakta 16 vármegyét értve alatta. (Trencsén, Árva, Turóc, Liptó, Zólyom, Szepes, Sáros, Pozsony, Nyitra, Hont, Bars, Nógrád, Gömör, Abaúj-Torna, Zemplén és Ung vármegyék - de nem sorolták ide Borsod, Szabolcs, Bereg, Ung, Ugocsa, Máramaros megyéket.) A miniszterelnök és a kormányzat felvidéki körrendeleteinek is ez a 16 vármegye volt a címzettje. [3] 20. századi értelmezésAz 1920-as trianoni békeszerződés után a volt Magyar Királyságtól Csehszlovákiához került területek egészét kezdték politikai értelemben Felvidéknek nevezni, tehát a mai Szlovákia teljes területét és Kárpátalját („Kelet-Felvidék”). Így a II. világháború alatt a Csehszlovákiától Magyarországhoz visszacsatolt országrészt (Dél-Szlovákia és Kárpátalja) „az anyaországhoz visszatért felvidéki területnek” nevezték.[4] Ezzel párhuzamosan a földrajzi szóhasználatban megszületett az Északnyugati Felvidék, Északkeleti Felvidék és „Délkeleti Felvidék” fogalma is: az első a mai Szlovákia hegyvidéki területét, a második nagyjából a mai Kárpátalja hegyvidéki területét és a mai romániai Máramarost jelentette, az utóbbi pedig egyszerűen a történelmi Erdély szinonimája volt. [5] A szocializmus idején a „Felvidék” kifejezést a médiában és a szakirodalomban nem használták. Mai értelmezésMa a „Felvidék” jelentése már csak Szlovákia területére korlátozódik. A területet magyar történelmi-földrajzi és kulturális vonatkozásban ezzel a névvel szokás jelölni, tehát egyrészt az 1918 előtti magyar történelem kapcsán, másrészt a szlovákiai magyarok („felvidéki magyarok”) vonatkozásában. Így a Felvidék és a Szlovákia szinonimáknak tekinthetők, és a témától függ, hogy melyiket használjuk. Szócikkünk további részében a ma használatos jelentést követjük. Történelem
A honfoglalás után a Felvidék a magyar állam része lett. A Magyar Királyság igen fontos gazdasági területe volt elsősorban a kiterjedt bányászat miatt. Pozsonyban, a terület egyik központjában koronázták meg a magyar királyokat. Az Oszmán Birodalom terjeszkedése idején a Felvidék területe nem került török kézre, hanem a Habsburg-házi uralkodók alatt a Királyi Magyarország része volt. A Magyar Királyság újraegyesülése után a Felvidék továbbra is igen fontos terület volt mind gazdasági (kereskedelem és bányászat), mind kulturális szempontból. Az 1848-as forradalom idején a Felvidék középső részén számos csata és hadművelet folyt. 1849-ben az orosz csapatok a Felvidék felől támadták meg Magyarországot. Először Eperjes várost foglalták el, majd Kassa és Miskolc felé nyomultak tovább. A „boldog békeidők”Az Osztrák–Magyar Monarchia fenállása idején jelentős volt a könnyűipar (pl. Zsolna, Kassa), az élelmiszeripar (pl. Zsolna, Pozsony, Rózsahegy) és a fémfeldolgozás (pl. Salgótarján, Miskolc, Kassa), valamint mezőgazdasági szempontból is fontos volt a terület (Zsolna, Salgótarján és Rozsnyó környéke). Az I. világháború idejénAz I. világháború idején a Felvidék lakosságának már a fele szlovák volt, ám ezen a területen lényeges csata nem volt. 1918-1919-ben a cseh hadsereg bevonult a Felvidékre. A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege rövid időre sikeresen visszafoglalta a terület egy részét, ahol 1919. június 16-án kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, idieglenesen Eperjes székhellyel, de a lakosság és a magyar hadsereg támogatásának hiányában az új állam három hétig sem állt fenn. 1920. június 4-én azonban az I. világháborút lezáró trianoni békediktátum értelmében az újonnan megalakuló Csehszlovákia lett a Felvidék területének új tulajdonosa. Ekkor kezdődött meg a felvidéki magyarok diszkriminálása, jogfosztása. A II. világháború előtt és utánA II. világháború előtt nem sokkal Magyarországnak sikerült részben visszaszereznie az elvesztett területeit: a Csehszlovákia által elvett területeiből visszakapott 11 927 km2-t. 1941-ben az ezen a területen élő 1 millió 62 ezer lakosnak 84%-a volt magyar és kb. 10%-a szlovák. A II. világháborúban vesztesként végző Magyarországnak a párizsi béke értelmében újra le kellett mondania a Felvidékről, amely újból Csehszlovákia keleti része lett. Ekkor kezdtek életbe lépni a Beneš-dekrétumok, amelyek értelmében a magyarok elvesztették csehszlovák állampolgárságukat, nem szavazhattak. Számos magyar esett gyilkosság áldozatául is, amiért senkinek sem kellett a törvény előtt felelnie. A szocialista csehszlovák államban a magyarokkal szemben asszimiláló politika folyt.[6] A független Szlovákia1992. december 31-én szétvált a Csehszlovák Köztársaság, és létrejött a független Szlovákia. A Beneš-dekrétumok elméletileg a mai Szlovákiában is érvényben vannak. A 2006-os szlovákiai választásokon sikeresen szerepelt a Robert Fico vezette Smer, a Vladimír Mečiar nevével fémjelzett HZDS, valamint a szélsőségesen nacionalista és magyarellenes Szlovák Nemzeti Párt[forrás?]. Híres felvidéki magyarokAz alábbi híres közéleti személyek és művészek az 1918 előtti Felvidéken születtek vagy éltek. Az ezt követően Csehszlovákia, illetve Szlovákia területén született vagy élt magyarokról lásd: Ismert szlovákiai magyarok listája
Lásd mégLábjegyzet
Külső hivatkozások |
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.