Francia nyelv:

A francia (franciául français; ejtsd: franszé) egy újlatin nyelv, eredetileg Franciaország, Belgium, Luxembourg és Svájc területén beszélték, mára azonban 54 országban él számottevő számú francia nyelvű közösség. Világszerte hozzávetőlegesen 300 millió ember beszéli, ebből elsődleges nyelvként 78 millióan.

A francia nyelv a volt Római Birodalom mai észak-franciaországi területein a rómaiaktól átvett latin nyelv helyi változatából alakult ki. Fejlődése során befolyással volt rá (főleg fonetikailag) az őslakosok kelta nyelve, majd a birodalom bukása után a germán eredetű frank hódítók nyelve. A francia közeli rokonságban áll a katalánnal, spanyollal, portugállal, olasszal és a románnal, melyek szintén a latin nyelv leszármazottai.

41 országban rendelkezik hivatalos státusszal, legtöbbjük a Frankofónia tagja, ami a francia nyelvet használó országok és kormányok nemzetközi szervezete. Az idegennyelv-oktatásban a legelterjedtebb az angol után.

Történet

A francia nyelv latin eredetű, amelyet (a „francia” név ellenére) keveset befolyásolt a germán frankok nyelve (vö. Hermán József, A francia nyelv története, Budapest, 1966; József Hermán, Précis d'histoire de la langue française, 1967, Budapest).

A kora középkorban a francia területeken eredetileg számos nyelvet és dialektust használtak: köztük „langue d'Oïl” nyelvjárásokat (mint a picard, a wallon stb.), meg okcitán [occitan, vagyis „langue d'Oc”] dialektusokat (gaszkoni [gascon], provanszál [provençal] stb.); a bretont és a baszkot is használták, de ezek már nem nyelvjárások, hanem igazi nyelvek, amelyek nagyon különbözők a latin eredetű nyelv- és nyelvjáráscsoporttól. Az idők során azonban az Île-de-France (a Párizs-környéki területek) nyelve, a francien kiszorította a többit, és a hivatalos francia nyelv alapjává vált.

A francia nyelv első írásos emléke a Strasbourgi eskü (Les Serments de Strasbourg), amely 842-ben, ófranciául íródott; viszont a latinra még jobban hasonlított, mint a mai franciára. Első, a nyelv létezésére utaló említés a 813-as tours-i zsinaton hangzik el. Nem árt szólni továbbá az első francia nyelvű irodalmi alkotásról, Szent Eulália szekvenciájá-ról (La Séquence de Sainte Eulalie), amely 880 és 890 között keletkezett, bár ez a szöveg inkább a picard nyelvhez sorolandó, mint a franciához. A francia nyelv az 1539-es Villers-Cotterêts-i rendelet (L'Édit de Villers-Cotteret ) alapján – amelyet I. Ferenc (François Ier) király hozott létre – lett Franciaországban az egyetlenegy „hivatalos” nyelve.

Elterjedése

A francia nyelv több országban hivatalos nyelv, de sokan beszélik idegen nyelvként is.

Francia szókincs

Bevezetés

A nyelv kb. 35 000 szóból álló alapszókincse mintegy 13%-a jövevényszó. 1054 szó az angolból, 707 az olaszból, 550 az ónémetből, 481 a gallok nyelvéből, 215 az arabból, 164 a németből, 160 az ókelta nyelvből, 159 a spanyolból, 153 a hollandból, 112 a perzsa, illetve szanszkrit nyelvből, 101 szó indián nyelvekből származik, 89 szó valamilyen ázsiai, 56 szó valamilyen afrikai eredetű, 55 szláv szót tartalmaz a francia, illetve 144 egyéb helyről származó lexémát.

Rövid útmutató a franciákhoz: kisszótár

Franciaországban mindenképp szükségünk van egy kis francia nyelvtudásra. Úgy tartják, egy franciát azzal lehet leginkább megsérteni, ha nem franciául szólítjuk meg. Az alábbiakban pár gyakran használt kifejezés olvasható.

A frankofónia

A Frankofónia (La Francophonie) a francia nyelvet használó országok és kormányok nemzetközi szervezete.

A történelem során mintegy 300 évig a francia volt az angol uralkodó réteg és a kereskedelem nyelve az 1066-os normann hódítástól 1362-ig, amikor az angol visszaszerezte régi pozícióit.

Hivatkozások

Indoeurópai nyelvcsalád

A kereszt (†) az utód nélkül kihalt nyelveket jelöli, a csillag (*) pedig azokat, melyek mai élő nyelvek ősei, korábbi nyelvállapotai.
Indoiráni nyelvek	Óind (szanszkrit)* • asszámi • bengáli • orija • kafír • kasmíri • khovári • lahnda • nepáli • pandzsábi • szindhi • gudzsaráti • konkani • maldív • maráthi • szingaléz • bhodzspuri • magahi • maithili • hindi • urdu • pákrít† • páli† • harauti • malvi • marvari • mevati • roma • oszét • pamíri • pastu • aveszta† • horezmi† • khotáni† • szkíta† • szarmata† • alán† • szogd† • beludzs† • mázandaráni • kurd • óperzsa† • középperzsa* párthus† • pehlevi† • újperzsa (fárszi, tádzsik, dari)
Italikus nyelvek	latin* • olasz • korzikai • nápolyi • szárd • velencei • rétoromán (romans, ladin, friuli) • francia • okcitán (provanszál, aráni) • aragóniai • katalán • spanyol • ladino (zsidóspanyol) • asztúriai (bable) • galiciai • portugál • román (moldáv, beás) • aromun (aromán) • meglenoromán • isztroromán • dalmát† • faliszkuszi† • oszk† • umber† • venét†
Szláv nyelvek	cseh • szlovák • knaani† • lengyel • poláb† • szorb (vend) • kasub • szlovinci† • szlovén • vend • horvát • bosnyák • szerb • montenegrói • bolgár • macedón • ukrán • orosz • belarusz • ruszin • óegyházi szláv†
Balti nyelvek	lett • litván • kur† • óporosz†
Kelta nyelvek	^{szigeti kelta} ír • skót gael • manx • walesi • korni • breton • pikt† • kumbriai† • ^{szárazföldi kelta} gall† • leponti† • noricumi† • galata† • keltibér†
Germán nyelvek	burgund† • gepida† • gót† • herul† • vandál† • óészaki* • dán • feröeri • izlandi • norvég (nynorsk, bokmål) • svéd • angol • óangol (angolszász)* • német • jiddis • holland • longobárd† • ószász*
Hellenisztikus nyelvek	ógörög* • újgörög • makedón†
Anatóliai nyelvek	hettita† • lúviai† • palái† • lík† • líd† • kár† • piszid† • mili†
Kisebb rokonsági csoportba nem sorolható nyelvek: albán • luzitán† • örmény • tokhár† Bizonytalan besorolású ókori balkáni nyelvek: dák† • fríg† • illír† • trák†

Francia nyelv

Tartalomjegyzék