Garay János

Poll without page-refresh

Article on other languages:

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.
Az ezen a lapon látható jelölés 2006 júniusából származik.

Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Garay János (vívó).

Garay János szobra Szekszárdon

Emléktábla a Garay János szülőházának helyén álló épületen. Várady Antal disztichonja (1881)

Garay János sírja Budapesten. Kerepesi temető: 29/1-1-38

Garay János (Szekszárd, 1812. október 10. – 1853. november 5.) magyar író, újságíró.

Életpályája

Elemi iskoláit és az első latin osztályt szülőhelyén, a többi osztályokat (1823–28.) Pécsett és (1829-től) a bölcseleti tudományok hallgatásával a pesti egyetemen végezte. Ezután nagyobbrészt az irodalommal foglalkozott. 1833-tól a Mátrai (Rotkrepf) Gábor Regélője s Honművésze mellett segédszerkesztő volt, irt a két lapba történeti czikkeket, verset, novellát, tárcát, útirajzot, hirlapi ujdonságot, szinbirálatot, sőt adomákat, talányokat és rejtvényeket is. 1836 januárjában Pap Mártát, pesti kereskedő leányát vette nőül, aki félév mulva meghalt. Írt cikkeket a Wigand Esmeretek Tárába s fordítgatott a Tudomány Tár számára. 1835-ben Gaál József-, Vajda Péter-, Tóth Lőrinc- és Szigligetivel eredeti színművek írására szövetkezett, mely társulat drámagyűjteménye II. kötetében jelent meg Árbócz c. szinműve. 1837. november 29-én Babocsay Máriával kelt második házasságra. Az év végén Pozsonyba kellett mennie, hogy új állását Orosz József Hirnök cz. politikai lap szerkesztőségében (1838 elején) elfoglalja. Habár e lapnál csakis a külföldi hírek fordításával foglalkozott, mégis annak politikai irányával saját meggyőződése össze nem férvén, a laptól csakhamar megvált. Már 1839-ben visszatért Pestre s a Jelenkor számára fordított külföldi politikai hireket, néha tárcákat is írt a lapba, melynek hive maradt 1844 végeig; utóbbi időben a Budapesti napló c. rovatot és 1845-ben az Életképekben a Hirlapi méh c. szemlét vezette. 1839. november 23-án a MTA választotta levelező tagjai közé, 1842. jan. 22. pedig a Kisfaludy-társaság tisztelte meg tagsággal, hol Toldy Ferencz júl. 30. bevezető beszédet tartott hozzá. Erdélyi János a társaság titkára 1844-ben külföldre távozván, helyetteséül G. választatott meg, majd 1845. január 28-án rendes segédtitkárul, mely állásában meg is maradt, mig a társaságnak működése 1848–49-ben tényleg megszünt.

Szellemének már kora fiatalságában feltünő főiránya, a költészet iránti vonzalma, már Pécsett laktában mutatkozott. Folyvást olvasott és irt; legelőször Rajnis magyar Virgilje által ébresztetve, hexametereket irt és iskolai latin feladatait magyarul is el szokta készíteni; azután főleg Virág Benedek ódáinak befolyása alatt, inkább a lyra felé hajlott. Pécsett kezdett megismerkedni a német irodalommal és költészettel, mely korábbi lírai költészetére nagy hatással volt; későbben ezek mindinkább magyarok, eredetiek és nemzetiek lettek. Szépirodalmi tanulmányait azonban Pesten folytatta teljesebben, hol az egyetemi könyvtárt buzgón látogatta és sokat jegyezgetett. Horvát István nyelvészeti előadásai által Révainak s a magyar nyelv kincseinek buvárlására serkentve, Vörösmarty példáján is buzdulva, hőskölteménynyel lépett föl. Az 1840-től 1848-ig oly erőteljesen pezsgő nemzeti élet és a politikai mozgalmak lelkesítő ereje őt is fölvillanyozták; ezen forrásból buzogtak azon hazafias irányköltemények, melyek hatalmas emeltyűi voltak a politikai s nemzeti czéloknak. A népszerű költő, ki több évig kénytelen volt hirlapirással keresni kenyerét, hogy családjának enni adhasson, 1845. júl. 1. az egyetemi könyvtárnál nyert díjnoki állást, hol 1846-ban is dolgozott. 1847-ben a magyar irodalomterjesztő társulat jegyzője lett. 1848-ban báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter a m. kir. egyetemhez a magyar nyelv és irodalom tanárának nevezte ki. E tisztségben azonban a harczi zaj csakhamar elnémította. 1849-ben betegeskedése miatt nem menekülhetett Pestről. A szabadságharc után Fóton keresett üdülést. 1850. januárban Geringer Károly báró, akkori országfőnök, az egyetemi tanács, különösen Virozsil Antal rector közbenjárásával, az egyetemhez könyvtártisztnek nevezte ki. Ez év nyarán két hónapot töltött az egri fürdőben, de betegségét alig csillapíthatá; elhagyta őt testi erejének, szeme világának, szelleme rugékonyságának jobb része. A vaksággal fenyegető szembajához köszvényes bántalmak is járultak, melyek megtámadták agyrendszerét. Sok szenvedésének vetett véget a halál. A m. tudományos akadémiában 1854. máj. 8. Tóth Lőrincz tartott fölötte emlékbeszédet. Diszes piramis alaku sirkő jelöli a helyet a budapesti kerepesúti temetőben, hol porai nyugosznak; Tengeliczen a Csapó-féle birtokon kőtáblába vannak vésve Tengelicz cz. versének kezdő sorai; Fóthon emléktábla jelöli a házat, hol G. Pest bombázása alatt és 1851-ben tartózkodott; 1881. szept. 4. pedig Szegszárd jelölte meg szülőházát diszes márvány-lappal, felvésve rá Szász Károlynak a költőre vonatkozó verseit. A közrészvét törekedett árván maradt családján segíteni; különösen Pompéry János fáradozott a Garai árvák ügyében és a nemzet nem késett 10.000 forintnyi adakozás által kegyeletének és elismerésének bizonyítékát adni.

Vegyes cikkein kívül, ilyenek a Tudományos Gyűjteményben (1833. X. Sárköz), a Tudományos Tárban (1834–35. VII. Az országutak tartós és szilárd kerékvágások általi javításáról vasutak helyett, Liberia néger gyarmat, Angol gyarmatosítások, Ázsiában tett nevezetesebb utazások, Lander újabb utazása a tengeren, Literaturai statistica, VIII. Vándorlás Spanyolország nevezetesebb helyein, németből) sat., melyeket az általa szerkesztett lapokba és más folyóiratokba nagyobb számmal irt, különösen költeményei a következő évkönyvekben és időszaki folyóiratokban jelentek meg: Aurora (szerk. Bajza. XV. XVI. 1835–36.). Rajzolatok (1835. Levél Bécsből, 1837. Az asszonyi szem, Az asszonyi szépség, Virág Benedek életrajza, elbeszélés, 1838. Kirándulás Pestről, és az ujdonsági rovatot irta), Társalkodó (1836. 97. sz. Magyar játékszin), Emlény (1837. 1840–43.), Hajnal (1837–38), Részvét Gyöngyei (1838), Budapesti Árvizkönyv (II. 1839.), Athenaeum (1839–42), Nemzeti Almanach (1841–42). Kliegl-Könyv (1842), Regélő Pesti Divatlap (1842–43. Kisfaludy Sándor életrajza, 1844) Országgyűlési Almanach (1843), Honi Vezér (1843.), M. Életképek (1843), Hahnemann Emléke (1843), Aradi Vészlapok (1844), Életképek (1845–46. 1848), Pesti Divatlap (1844–48), Játékszini Emlékkönyv (1845), Őrangyal (1845–48), Nemzeti Örömemlék (1846), Ellenőr, politikai zsebkönyv (1847), M. Szépirodalmi Szemle (1847), Honleányok Könyve (1847) Költői Pályaművek (1847. Bosnyák Zsófia, koszorúzott legenda) Országgyűlési Emlék (1848), Pesti Röpívek (1850), Hölgyfutár (1850), Losonczi Phönix (I. 1851) és Családi Lapok (1852), Budapesti Viszhang (1852), Budapesti Hírlap (1853. 32. sz.) a Kisfaludy-társaság Évlapjai (több cikke s nagyobb költeménye IV. 1844). Az igazgató bevezető beszédére mondott válasza, Lyrai költészetünk késő kifejlésének okairól, 1842. július 30-án volt a székfoglalója, Troubadour ballada, VI. 1846. A magyar irók és irodalom Pesten 50 év előtt és most, A magyar szinköltészet Apotheosisa, VII. 1849. Frangepán Kristófné, költői beszély. A Kisfaludy-társaság 1847. közgyűlésén Vajda Péter felett tartott emlékbeszédet (mely Összes munkái V. kötetében jelent meg). Az Ujabbkori Ismeretek Tárának is munkatársa volt, melybe, (a gyűjteményemben levő eredeti nyugta szerint az V. kötetbe, a IX. iven) a 2 Kovács-ot, 2 lap 40 sort, tehát Kovács Mihály, akadémiai képirót, és Kovács Sebestyén Endrét, -a. és G. J., a XX. iven Majer István életrajzát irta – aa. jegyek alatt; s ezen czikkeiért 15 pfrtot számítva egy ivre, 1852. november 21-én Pákh Albert szerkesztőtől 4 forint 21 kr. honoráriumot kapott.

Műfordításai

Domonkos vagy uram ne vigy minket a kisértetbe, vígj. 3 felv., ïEpagny és Dupin után francziából ford. és magyar szinre alkalmazta (először előadatott 1835. júl. 29. Dominique az ördög czimborája cz. Budán, azután még egyszer),
Vasálorcza, szinjáték 5 felv. Des Arnould és Fournier után magyar előadásra alkalmazta (előadták először Budán 1835. nov. 28. és 1836. jún. 29., Debreczenben ápr. 16. és 25., Pesten a nemzeti szinházban 1837. decz. 9., 1839. febr. 5. és szept. 16.);

Művei

Tiszteletoltára, melyet nagyméltóságú cziráki és dienesfalvi gróf Cziráky Antal úrnak, Magyarország birájának… midőn a pesti királyi tudományok egyetemében kormány- s elölülőji-székébe iktatnék, emelt a tudományok ugyan azon egyetemében a bölcselkedést első eszt. tanuló magyar ifjúság. Pest, 1829.
Csatár. Hőskölteményi rajzolat. Irta Garay Nepomuk. Pest, 1834.
Árbócz. Szomorújáték 5 felv. egy előjátékkal. Pest. 1837. (Magyar történeti Szinművek II. k.)
Bátori Erzsébet, eredeti tört. dráma 5 felv. Buda. 1840. (Színműtár I. 10. füz.)
Magyar és német beszélgetések kézikönyve, vagy is gyakorlati útmutatás e két nyelven a társalkodási-, ipar és közélet legkülönneműbb viszonyaiban helyes és ügyes kifejezésre. Pest, 1840. (Német czímmel is. 2.-ik kiadás. Bővítve a társaséletben leggyakrabban előforduló szavak és szólásmódok gyűjteményével, nemkülömben a legszokottabb magyar és német saját szójárásokkal és egy magyar–német olvasókönyvvel. Pest, 1842. 3. kiadás, 1847., 4. és 5. jav. és bőv. kiadás, közrebocsátá Toepler Teophil Eduard, 1855., 6. jav. és megbőv. k. 1860. Pest, 10. k. 1882. Bpest, 11. k. 1887. 12. k. 1894. Bpest.)
Garay János versei. Buda, 1843. (A m. tudom. akademia 1844. decz. 24. nagygyűlésén 100 aranynyal jutalmazta).
Csapó Dániel. Hely n., 1844. (Gyászköltemény.)
Frangepán Kristófné. Költői beszély. Pest, 1846.
Tollrajzok. Pest, 1846. Három kötet. (I. Novellák, népmondák és legendák. II. Genreképek, elmefuttatások és komolycsák. III. Tájrajzok és uti képek).
Szegszárdi bordal. Viszontlátás Szegszárdon. Pest, 4rét két levél. (1846-ban az első a Pesti Divatlapban jelent meg, melyhez Thern Károly irt zenét, a másik ugyanakkor az Életképekben).
Emlény Földi János sírhalmának ákászültetésseli megtiszteltetésére a hadházi sírkertben tavaszhó 6. 1847. A pesti természetbarátok nevében. Hely n.
Az Árpádok. Történeti balladák- s mondákban. Hely n., 1847. (2. kiadás hely n., 1848.)
Ujabb versei 1843–1847. Kiadta a magyar irodalomterjesztő társulat. hely n. 1848.)
Balatoni kagylók. Költeményfűzér. Budapest, 1848.
Szent László. Történeti költemény Eger, 1851–52. Két kötet. 2. kiadás. Pest, 1854. 4rét és Pest 1865. (Magyar Remekírók. 11. 12.)
Összes költeményei. Baráti megbizásból kiadta Ney Ferencz. Pest, 1854. arczk. (2. teljes kiadás. Pest, 1860. arczk. 4rét. (Előszóval és életrajzzal Neytől).
Magyar hölgy. Pest, 1860.
István főherczeg körútja. G. J. hátrahagyott költeménye. Bpest, 1874. (Toldy Ferencz bevezetésével. Különnyomat a Kisfaludy-Társaság Évlapjai IX. kötetéből.)
Az obsitos vitéz. Bpest, (1888. Históriák, Nóták 72.)
Regék Mátyás királyról. Bpest, 1869. (Hist., N. 91.)

Szerkesztette s kiadta a Hajnal cz. zsebkönyvet (1837- és 1838-ra), Landerer naptárát a Honi Vezért 1839–41-re, az Emlényt 1841–43-ra, a Kliegl Könyv két kötetét 1842-ben. Ugyanezen évben indította meg a Regélő Pesti Divatlapot (melynek szépirodalmi részét aug. közepéig Erdélyi János szerkesztette, a tárczát G.), 1844. jún. végén búcsúzott el közönségétől, midőn Vachot Imre vette át tőle a szerkesztést és Pesti Divatlap cz. folytatta.