|
Article on other languages:
|
A gerinchúrosok közé tartoznak az előgerinchúrosok vagy zsákállatok (Urochordata vagy Tunicata), a fejgerinchúrosok (Cephalochordata) és a gerincesek (Vertebrata). Valamennyi gerinchúros állatnak az embrionális fejlődése idején rugalmas gerinchúrja van. Ez a hajlékony, pálca alakú szerv hólyagszerűen duzzadt sejtekből áll, ezek adják feszességét. A gerinchúr az állat hátoldalán húzódik végig, és a testnek tartást ad. Az emberi terhesség 2. hónapjában a magzaton is jól felismerhető a gerinchúr. Az elő-gerinchúrosoknál és a gerinceseknél az egyedfejlődés során eltűnik. A gerincesek kifejlett példányainál kialakul belőle a gerincvelő, körülötte pedig a gerinccsigolyák. A legutóbbi időkig a gerinceseket tekintették törzsnek, de a legújabb genetikus alapú osztályozások már a gerinchúrosok törzséről és annak három altörzséről beszélnek. Ha ezeknek az állatoknak a petéi fejlődésnek indulnak, a csíra hátoldalán egy idő múlva barázdaszerű mélyedés keletkezik, amelynek szélei csakhamar összenőnek egymással és csövet alkotnak. Ez a cső elölről hátrafelé végignyúlik a fejlődő állat testén. Ez az úgynevezett idegcső első kezdete az idegrendszernek. Ez alatt, a fejlődés korai szakán, sajátságos nagy sejtekből álló tömör pálca alakul ki, amelyet gerinchúrnak vagy chorda dorsalisnak neveznek. Ez a legegyszerűbb alakja a test hossztengelyében fekvő belső támasztóváznak, amely köré azután a magasabbrendű alakokban, a gerinces állatokban csontgyűrűk helyezkednek el, amelyek a gerincoszlopot alkotják. Az egyszerű rugalmas gerinchúr annyira jellemző az itt tárgyalandó állatokra nézve, hogy az egész csoportot erről nevezték el. A gerinchúr alatt kialakul aztán a bélcsatorna, úgyhogy a gerinchúros állatok ébrényének keresztmetszetében a következőket látjuk: a hátoldalon van az idegcső, alatta a gerinchúr, a hasoldalon pedig a bélcső fut végig, s az egészet az izomkezdemények és a bőr veszi körül. A belső szervek ilyen elrendeződése föltétlenül jellemző minden fejlődő gerinchúros állatra, bár később ezek a jellemvonások némelyik kifejlett állat testében már nem lelhetők fel. Ehhez járul, mint második ismertetőjel az, hogy minden gerinchúros állat bélcsatornájának elejét a garattájon több hasadék töri át, az úgynevezett kopoltyúrések. Mint a nevük is elárulja, szoros összefüggésben állnak az állat légzésével, mert az állat száján át felvett víz ezeken a réseken át távozik el és áramlásában körülmossa a lélegzőszerveket, a kopoltyúkat. Minthogy azonban igen sok gerinchúros állat, pl. a madarak és emlősök, már nem a vízben, hanem a szárazon él és nem lélegzik kopoltyúkkal, a kopoltyúrések elveszítik eredeti fontosságukat. Ennek ellenére mégis minden szárazföldi állat fejlődésének korai szakán kialakulnak a garaton a kopoltyúrések, melyek később vagy eltűnnek, vagy más feladatok elvégzésére módosulnak. Ez a fejlődéstörténeti tény a legmeggyőzőbb bizonysága annak, hogy mindazok az állatok, amelyeket a rendszertan egy csoportban egyesít, csakugyan rokonságban állanak egymással, egymásból fejlődtek ki és nemcsak külső, véletlen testhasonlóság áll fenn köztük.
RendszerezésükA gerinchúros állatokat testük felépítése alapján három különböző nagyságú taxonra tagolják, éspedig az előgerinchúrosok vagy zsákállatok (Urochordata, Prochordata vagy Tunicata), a fejgerinchúrosok vagy fejetlenek (Cephalochordata vagy Acrania) és a gerincesek (Vertebrata) altörzsére. Egyes rendszertanok a gerincesek közül kiemelik a nyálkahalakat (Myxini) és az ingolákat (Cephalaspidomorphi) és ezeket a gerincesekkel együtt a Craniata csoportba helyezik. ElőgerinchúrosokA kb. 1250 fajt magába foglaló, tengeri, helytülő fajokat felölelő törzs legfontosabb bélyege a lárvakorban megjelenő gerinchúr. Testüket változatos keménységű héj borítja, amely jellegzetes alakot kölcsönöz, erre vezethető vissza másik elnevezésük: zsákállatok. A héjban vérerek, vérsejtek találhatók, így élő résznek tekinthető, amely dinamikusan együtt nő az állattal. Bélcsatornájuk két nyílása, a be- és kivezető nyílás gyakran egymás közelében alakult ki. Többségük szűrögető, csoporttól függően vagy szájnyílásukon, vagy kopoltyúréseiken át bekerülő vízáramból. Nyílt keringési rendszerük központja, a szív, a hasi oldalukon található. Két csoportjukat említjük, a többségében hímnős, ivartalanul is szaporodó aszcídiákat és a csak ivarosan szaporodó, többségében hímnős farkos zsákállatokat. FejgerinchúrosokA mindössze 17 fajt magában foglaló csoport képviselői a korábbiakhoz hasonlóan tengerekben fordulnak elő. A hal alakú állatok fejlett, egész életükön át megmaradó gerinchúrral rendelkeznek. A gerinchúr testük egész hátoldalán végighúzódik, specializálódott izomsejtekből épül fel, így a gerincesekkel ellentétben porc- vagy csontelemeik nincsenek. További lényeges különbség, hogy nincs agyuk és izmos szívük sincs. Többnyire helytülők, de pártalan úszójuknak köszönhetően mindkét irányban jól tudnak úszni. A hasoldali szájukon beáramló vízből szűrögetnek, amely a kopoltyúréseken távozik. Légzőszervük kopoltyú. Kivétel nélkül váltivarúak, megtermékenyítésük külső. Gerincesek |
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.