|
Article on other languages:
|
Hódmezővásárhely megyei jogú város, Csongrád megye második legnagyobb népességű és az ország második legnagyobb területű városa, 1950 és 1961 között megyeszékhely.
FekvéseHódmezővásárhely a Tiszántúlon, a Maros-Körös közén fekszik. Az Alföld dél-keleti részén, Szegedtől 25 km-re található, a 45-ös és a 47-es számú utak találkozásánál. Az országnak Budapest után második legnagyobb közigazgatási területével rendelkező városa, a dél-alföldi régió jelentős oktatási, gazdasági, kulturális és művészeti centruma. A település az elmúlt években látványos fejlődéseken ment keresztül. A környező települések (Mártély, Mindszent, Szegvár, Székkutas) a „Vásárhely és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás” létrejöttével hivatalosan is kifejezték együttműködési szándékukat. Az összefogás példaértékű, hiszen az öt, viszonylag kis területen elhelyezkedő település, bővebb, színesebb idegenforgalmi kínálatot alkot. Megközelíthető
TörténeteA terület az őskor óta lakott. A város a 15. században jött létre a korábbi Hód, Vásárhely, Ábrány és Tarján községek egybeépüléséből. Ebben az időben Hódvásárhelynek hívták. 1456-ban kapott mezővárosi rangot Hunyadi Jánostól, aki akkor a kormányzó és egyben a vidék földesura volt. 1552-ben a törökök elfoglalták a várost és egész Csongrád megyét. A törökök kiűzésük után, 1693-ban újra feldúlták a környéket, az elpusztult város csak hat évvel később épült újra. A Rákóczi-szabadságharc után a város a Károlyi család birtokába került. 1873-ban törvényhatósági városi jogot nyert. Ebben az időben indult igazán fejlődésnek. 1890-ben már az ország negyedik legnépesebb városa volt, de a munkanélküliség egyre nagyobb gondot jelentett, és 1894-ben, Szántó Kovács János bebörtönzése miatt zendülés tört ki. A városházát megostromló szegényeket végül a rendőrség tehetetlensége miatt a városban állomásozó huszárok verték le. Az I. világháborút követően a város előbb Francia majd Román megszállás alá került. Hódmezővásárhely román megszállása alatt a város nagy károkat szenvedett. A II. világháborúig a város mezőgazdasági jellegű maradt, utána azonban az ipar is egyre jelentősebb szerephez jutott. 1950-ről 1961-ig Csongrád megye székhelye volt. 1997-ben a magyar városok közül elsőként Hódmezővásárhely kapta meg az Európa-díj Becsületzászlaját. 2006. július 7-én az Emlékpont megnyitotta kapuit. Ady Endre Hódmezővásárhelyt „paraszt Párizs”-nak nevezte, a város kulturális szerepe miatt.[1] NépességeA város régóta lakott település, sőt, valamikor az ország egyik legnépesebb városa volt. A XIX. század közepétől rohamos népességemelkedés zajlott le. 1857-ben 42 501 lakosa volt, de 1880-ra már 52 424 lelket számláltak. Ennek hátterében állt valószínűleg az is, hogy 1873-ban törvényhatósági joggal ruházták fel a települést. A századfordulón a lakosságszám már túllépte a 60 000-et, szám szerint 60 883 főt számláltak össze 1900-ban. Ezt követően kissé visszafogottabb lélekszám-emelkedés volt tapasztalható, majd kezdetét vette az azóta is tartó csökkenés. 1910-ben még 62 445 lakos, 1920-ban már 60 922 lakos, majd 1930-ra 60 342 lakos maradt a városban. Jelenleg a város lakossága már az 50 000 főt sem éri el. A folyamatos csökkenés egyik oka volt az is, hogy egyre több külterületi lakott helyét nyilvánították önálló településsé. Ilyenek voltak: Mártély, Kardoskút és Székkutas. Látnivalók
Híres hódmezővásárhelyiek
Lásd még: Hódmezővásárhely díszpolgárainak listája Testvérvárosai
PartnerkapcsolataiForrásokKülső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.