|
Article on other languages:
|
Hadrianus császár, vagy Publius Aelius Traianus Hadrianus 76. január 24-től 138. július 10-éig élt, és 117-től 138-ig uralkodott az Antoninus dinasztia tagjaként. Hadrianus a hispániai Italicában született egy módos polgárcsaládban. Elődje, Traianus, távoli rokona volt. Traianus hivatalosan soha nem nevezte meg utódját, csak halálos ágyán nevezte meg Hadrianust felesége szerint. Ennek valódiságát, azonban homály fedi, mivel rajta kívül senki nem tudta megerősíteni, és meglehet, hogy Hadrianus csak Traianus feleségének köszönheti a császári trónt. FiatalkoraApja, Baetica Publius Hadrianus Afer korán meghalt, és a 14 éves Hadrianus a tanulás felé fordult. Sok különböző tantárgyat tanult, mint a többi arisztokrata család gyermeke. Leginkább a görög irodalmat szerette, innen származott beceneve, "Graesculus" ("Kis Görög"). Hadrianus Domitianus uralkodása alatt csatlakozott a hadsereghez. Első szolgálata a katonai tribunus poszt betöltése volt a II. Adiutrix légiónál. Később áthelyezték a Germániában állomásozó I. Minervia légióhoz. Miután Nerva császár meghalt, Hadrianus személyesen ment Traianushoz a fontos információkkal. Ezután nem sokkal legatus (katonai parancsnok, a provincia egyik vezetője) lett Pannóniában, majd az említett provincia helytartója és consul lett (108). Görög kapcsolatai is megmaradtak; athéni polgárrá válaszották, majd egy ideig az arkhóni tisztséget is megkapta Athénban. Hadrianus az V. Macedonica légió legatusaként aktívan részt vett a dákok elleni háborúban, és több kitüntetést is kapott Traianustól sikereiért. Mivel nem történt sok hadi esemény Hadrianus uralkodása alatt, katonai képességeit nem igazolhatta, de érdeklődése a hadsereg felépítése, illetve vezetése felé, valamint kiváló adminisztrációs képessége hadvezéri talentumokat mutattott nála. Hadrianus és légiója Szíria területén maradt, hogy őrizze a római vonalakat, mikor Traianus kihátrált Parthiából 117-ben, és meghalt Selinusban. A senatus akkor nevezte ki Hadrianust császárrá, mikor előkerültek a (talán hamis) örökbefogadási papírok. Mindazonáltal ezeknek a papíroknak nem lett volna túl nagy súlyuk, ha Hadrianus nem rendelkezett volna hatalmas szíriai hadseregével. Úgy tartják, hogy a papírokat Plotina császárné hamisíttatta, mivel nagyon kedvelte Hadrianust. UralkodásaAnnak ellenére, hogy az új császár kiváló hadvezér volt, igyekezett kerülni minden nagyobb katonai konfliktust. Feladta Traianus hódításait Mezopotámiában a jobb védhetőség érdekében. De a Parthus Birodalommal még így is majdnem szembekerült 121 körül, azonban Hadrianus sikeresen helyreállította a békét. Hadserege leverte a zsidók Bar Kohba-lázadását Júdeában 132 és 135 között, valamint megsemmisítette a párthus ellenállókat. A békepolitikát tovább folytatta a birodalom határainak megerősítésével, a híres limessel. A leghíresebb ilyen falat róla nevezték el (Hadrianus fala), amit Britanniában állítattott fel. De a nagyobb határfolyók vidékét is fejlesztette, a Duna és a Rajna mentén több kisebb-nagyobb faerődöt, őrtornyot emelt, majd később hírközlési, illetve helyi biztonsági építményeket. A morál és a képzettség fenntartása érdekében Hadrianus intenzívebb kiképzést vezetett be, és saját kezűleg irányította a seregeket. Szerelme Antinous, egy görög fiatalember volt, akivel együtt élt, de az ifjú 130-ban – tisztázatlan körülmények között – a Nílusba fulladt. Ekkor a császár gyászt rendelt el az egész birodalomban, Antinoust félisteni rangra emelte, emlékére rengeteg műemléket állított, megalapította az egyiptomi Antinopolisz városát. Épp ezért a római birodalom legismertebb arca Antinous, akit az utolsó pogány istenként is emlegetnek. Maga Hadriánusz Baiae-i villájában halt meg 138-ban. Művészeti jelentőségeMindemelett Hadrianus a művészeteket is támogatta: Hadrianus tiburi villája volt a legjobb római példa az alexandriai kertek alkalmazára. A Marcus Vipsanius Agrippa által építtetett Pantheont is felújította, sőt tovább is díszítette, nagyrészt elérve annak mai formáját. Hadrianus humanista és mélyen hellenista volt. 125-ös görögországi látogatása során megpróbált kiépíteni egy tartományi parlamentet, amely összekötötte volna a félig-meddig autonóm görög városállamokat. Ez a kezdeményezés azonban rajta kívül eső okok miatt nem sikerült.
|
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.