1952-től a Budapesti Vasas, 1957-től a Budapesti Vörös Meteor kardvívója volt. 1955-től szerepelt a magyar válogatottban. A magyar kardvívó hagyományok legtehetségesebb folytatójának tartották. 20 évesen (1957) már a felnőtt világbajnok csapat tagja volt, 3 évvel később csapatban olimpiai bajnok, egyéniben olimpiai ezüstérmes lett. Az 1962-ben szerzett egyéni világbajnoki címe igazolni látszott a várakozásokat, pályáját azonban 1964-ben egy súlyos autóbaleset törte ketté. Felépülése után újra vívott, 1966-ban ismét tagja volt a világbajnok magyar csapatnak, de 1967-ben visszavonult a válogatottságtól, majd 1971-ben végleg felhagyott a vívással.