II. Balduin jeruzsálemi király

Article on other languages:

• Baldwin_II_of_Jerusalem
• بلدوين_الثاني
• Balduin_II._Jeruzalémský
• Balduin_II._(Jerusalem)
• Βαλδουίνος_Β'_της_Ιερουσαλήμ
• Baldueno_la_2-a_(Jerusalemo)
• Balduino_II_de_Jerusalén
• Baudouin_du_Bourg
• בלדווין_השני,_מלך_ירושלים
• Baldwin_II_dari_Jerusalem
• Baldovino_II_di_Gerusalemme
• 예루살렘의_보두앵_2세
• Boudewijn_II_van_Jeruzalem
• Baldwin_II_z_Le_Bourg
• Balduíno_II_de_Jerusalém
• Балдуин_II_Иерусалимский
• Balduin_II_av_Jerusalem
• 鲍德温二世_(耶路撒冷)

	del.icio.us
	Digg
	Furl
	Reddit
	Rojo
	Add to OnlyWire

II. Balduin
Jeruzsálem királya
II. Balduin a templomos lovagokkal
Uralkodása	1118. április 14. – 1131. augusztus 21.
Megkoronázása	1118. április 14.; Betlehem
Teljes neve	Baudouin du Bourg
Született	10??
Elhunyt	1131. augusztus 21.
	Jeruzsálem
Nyughelye	Szent Sír temploma; Jeruzsálem
Elődje	I. Balduin
Utóda	Melisenda és Fulko (társuralkodókként)
Felesége	Morfia melitenei hercegnő
Gyermekei	Melisenda trónörökösnő Aliz hercegnő Hodierna hercegnő Ioveta hercegnő
Apja	Hugh retheli gróf
Anyja	Monthélry-i Melisenda

II. Balduin, vagy Bourcq-i Balduin (Franciaország, 10?? – Jeruzsálem, 1131. augusztus 21.) Edessza második grófja 1100-tól 1118-ig, valamint Jeruzsálem harmadik királya 1118-tól egészen haláláig.

Ifjúkora

Balduin Hugh retheli gróf és Monthélry-i Melisenda fiaként született valamikor az 11. század vége felé. Két öccse volt, Gervase és Manasses, valamint két nővére, Matilda és Hodierna. Állítólag unokatestvérei közé tartozott III. Eustace boulogne-i gróf, Bouillon Gottfried és Boulogne-i Balduin, bár a rokoni kapcsolat közöttük máig nem tisztázott. Steven Runciman állítása szerint ugyan Balduin nagyanyja Boulogne-i Ida volt, aki ugyan tényleg élt, azonban nem állt rokoni kapcsolatban Balduin egyik szülőjével sem.
1906-ban elhagyta a családját és az otthonát, hogy csatlakozzon kuzinjaihoz az első keresztes hadjáratban.

Edessza grófjaként

Az keresztes hadjárat eredményeként Boulogne-i Balduin, Balduin unokatestvére Edessza első grófja lett, míg maga egy, a I. Bohemund antiochiai fejedelemnek tett szolgálatért amolyan nagyköveti szerepet töltött be Antiochia és Edessza között. 1100-ban átmenetileg Balduin lett Antiochia régense, mivel I. Bohemund az úzok fogságába került. Ugyanebben az évben meghalt Bouillon Gottfried, öccse, Boulogne-i Balduin pedig I. Balduin néven Jeruzsálem királya lett. I. Balduin legközelebbi hozzátartozója, illetve keresztes lovag lévén Balduin kapta meg az edesszai gróf címet.

1101-ben feleségül vette Morfiát, az örmény származású Gábor melitenei herceg leányát. Még ebben az évben Balduin segített kiszabadulni I. Bohemundnak a fogságból, a fejedelmet segítve a kormányzóval, Tankréd galileai herceggel szemben.

1102-ban Balduin és Tankréd I. Balduin király oldalán léptek fel az egyiptomiakkal szemben Askalonnál. 1104-ben a szeldzsuk törökök megtámadták Edesszát, Baduin pedig antiochiai segítséggel vonult fel ellenük. A harrani csatában azonban Balduint elfogták, a küzdelmet pedig elvesztették a törökökkel szemben. Edessza élére Tankréd került régensként.
Sem I. Bohemund, sem Tankréd nem sietett kifizetni Balduinért a váltságdíjat, így a gróf egészen 1108-ig a szeldzsukok fogságában volt. Végül Courtenay-i Joscelin váltotta ki Balduint, aki a trónt átadni vonakodó Tankréd miatt csak az örmények és a Bizánci Birodalom segítségével nyerhette vissza ismét a hatalmát Edesszában.

1109-re Tankréd és Balduin kibékültek, és együtt vezettel sikeres hadjáratot Tripolisz ellen.

Jeruzsálem királyaként

A Jeruzsálemi Királyság címere

I. Balduin jeruzsálemi király 1118-ban utód nélkül halt meg. A koronát III. Eustace boulogne-i grófnak, a király idősebb fivérének ajánlották fel, azonban Courtenay-i Joscelin elérte, hogy az új király Balduin legyen, mivel így ő Edessza trónjára kerülhetett.
A II. Balduin néven trónra lépett király Húsvét vasárnapján koronázták meg, 1118. április 12-én. Az uralkodó jó viszonyban állt a város pátriárkájával, Gombard-ral, ami igen sokat számított a királyi hatalom szempontjából.

Szinte rögtön Balduin koronázása után a szeldzsuk törökök, szövetkezve a Fátimida-dinasztia által uralt Egyiptommal, megtámadták a királyságot. Végül a muszlim sereg egyetlen csata nélkül visszanvonult.
1119-ben az Antiochiai Fejedelemséget elfoglalták; mire Balduin sietve északra vonult a hadseregével, hogy Salernói Roger antiochiai régens segítségére siessen. A régens azonban nem várta meg a királyi seregeket, és összecsapott az Ager Sanguinis-csatában a muszlimokkal, ahol a teljes antiochiai sereg megsemmisült. Balduin ennek ellenére segített kiűzni a szeldzsukokat Antiochiából, amely még abban az évben újból a keresztesek kezére került.

Mivel Salernói Roger meghalt a csatában, a kiskorú II. Bohemund fejedelem mellé Balduint nevezték ki régensnek. II. Bohemund 1126-ban lett nagykorú, amikor is a király lemondott a régensi címről, és hozzáadta a fejedelemhez második leányát, Alizt. Miután II. Bohemund 1130-ban elesett egy csatában, Antiochia régense újból Balduin lett, ezúttal unokája, a kiskorú Konstancia mellett. A régensi kötelezettségek ezúttal egészen a sírig elkísérték az uralkodót.

A templomosok lovagrendje

Ebben az időben alakult meg Jeruzsálemben a három lovagrend közül a második, azaz a templomosok rendje, Hugues de Payens vezetésével. Időközben az első rend, az 1113-ban létrehozott ispotályosok rendje, vagy később máltai lovagrend néven ismertté vált gyógyító rend egyre inkább kezdett katonai szerepet vállalni. Ezek a lovagrendek már a megalakulásuktól kezdve fontos szerepet játszottak a Jeruzsálemi Királyság életében.
A király az al-Aksza mecset egyik szárnyát jelölte ki Hugues de Payens lovagjainak lakhelyéül; emiatt hívják a lovagrendet „templomosoknak”.
1120-ban Balduin összehívta a nablusi tanácsot, ahol meghozták a királyság első írott törvényeit, illetve jogokat és kiváltságokat adtak a növekvő céheknek.

1122-ben Joscelin, aki Balduin helyett kormányozta Edesszát, fogságba esett. A király északra utazott, hogy felügyelje Edessza kormányzatát, ám 1123-ban őt is elfogták. Eustace Granariust bízták meg Balduin fogsága alatt a királyság vezetésével, aki a király távolléte ellenére is győzedelmeskedni tudott az egyiptomi seregek felett a jibnehi csatában. Balduin és Joscelin örmény segítséggel megszökteka börtönükből 1124-ben.
Közben a keresztesek Velence segítségével bevették Türosz városát, mely kereskedelmi kapcsolatok és üzletek létrejöttéhe vezetett az itáliai városok és a keresztes államok között.

1125-ben Balduin összegyűjtötte a keresztesek minden seregét, és a szeldzsukok ellen vonult. Az azazi csatában a keresztesek győzedelmeskedtek, a szeldzsuk seregek számbeli fölénye ellenére is. A győzelem eredményeként olyan területek kerültek ismét keresztes kézre, melyeket még az Ager Sanguinis-csatában vesztettek el. Antiochia és Edessza a csata után felfüggesztette a háborúskodást, lehetővé téve Balduinnak, hogy megtámadja Aleppót. Aleppó és Moszul mégis egyesültek 1128-ban. Mivel a két város túl erős volt, Balduin Damaszkuszt támadta meg 1129-ben, azonban még a templomosok segítségével sem tudta bevenni.

Az egyház kérdése

1127-ben meghalt Gombard pátriárka, utódja István, a chartres-i kolstor apátja lett. Bár István pátriárka és Balduin rokonságban álltak egymással, szinte rögtön nézeteltérés támadt kettőjük között, amely rövid időb belül kisebb háborúskodáshoz vezetett. A pátriárka nézetei szerint Jeruzsálem ugyanis elsősorban az egyház hűbérbirtoka volt, nem a királyé. Balduin viszont a királyi hatalmat akarta megerősíteni, és ennek egyik eszköze az örökletes monarchia lett volna. Addig a jeruzsálemi uralkodót tulajdonképpen a bárók és a lovagok választották, és Balduin is az ő segítségükkel került a trónra.
Miután 1130-ban elhunyt István, az új pátriárka, Vilmos már nem akarta megnövelni az egyház befolyását; ez pedig lehetővé tette a király számára, hogy utódjának legidősebb gyermekét nevezze meg.

Trónutódlás

Balduinnak nem születtek fiai Morfiától, ellenben a párnak négy leánya lett: Melisenda, Aliz, Hodierna és Ioveta.
1129-ben Balduin Melisendát nevezte meg örökösének, és férjül adta hozzá Fulkot, Anjou grófját. Másik két lánya, Aliz és Hodierna szintén fontos házasságokat kötöttek: Aliz II. Bohemund antiochiai fejedelem, míg Hodierna II. Rajmund tripoliszi őrgróf neje lett. Negyedik leánya, Ioveta zárdába vonult, és apáca lett.

1131-ben Balduin megbetegedett, és augusztus 21-én meghalt. A Szent Sír templomában helyezték örök nyugalomba, ahogy a többi jeruzsálemi uralkodót is. Utódja a trónon legidősebb leánya, Melisenda lett, Fulkoval az oldalán.

Források

• Ez a szócikk részben vagy egészen a(z) Baldwin II of Jerusalem című Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul.
• Howarth, Stephen: A templomosok titka; Kossuth Könyvkiadó, 1986; ISBN 963-09-2872-8

Előző uralkodó: I. Balduin

Edessza grófja 1100 – 1118

Következő uralkodó: I. Joscelin

Előző uralkodó: I. Balduin

Jeruzsálemi király 1118 – 1131

Következő uralkodó: Melisenda; Fulko