Irak: irak war, guerra en irak, guerra de irak

Területének központi részét – a Tigris és az Eufrátesz folyók által közbezárt, a népesség legnagyobb részének otthont adó – Mezopotámia alföldje alkotja.

Domborzat

Vízrajz

Éghajlat

Élővilág, természetvédelem

Nemzeti parkjai

Természeti világörökségei

Története

Ókori Mezopotámia

Irak történeti neve Mezopotámia (görög szó, 'folyóköz' a jelentése). Itt volt a világ első ismert civilizációja, a sumér, amit aztán az akkád, a babiloni és az asszír kultúrák követtek. Ezek befolyása már i.e. 5000 táján kiterjedt a környező területekre is. Ezek a civilizációk fejlesztették ki a legkorábbi írásokat, a világon itt lehet először tudományról, matematikáról, jogról és filozófiáról beszélni; ez a vidék a civilizáció bölcsője.

Az i.e. VI. században Nagy Kürosz perzsa király meghódította az Újbabiloni Birodalmat és a következő négy évszázadban Mezopotámia az Akhaimenida Birodalom része volt. A következő hódító Nagy Sándor, ettől kezdve majdnem két évszázadon át a hellenisztikus birodalmak uralkodtak. Az óiráni népek egyik közép-ázsiai törzse, a parthusok hódították meg ezután a vidéket, őket a szasszanida perzsák követték. A régió a az ő uralmuk alatt állt a VII. századig.

Iszlám kalifátus

A VII. század elején mohamedán arabok Khalid ibn al-Walid parancsnoksága alatt meghódították Perzsiát. Ekkortól terjedt el az iszlám vallás a mai Irakban. Az Omajjád kalifák Irak tartományt Damaszkuszból kormányozták a VII. században. Az Abbászida kalifák a VIII. században Bagdadot építették ki székvárosnak. Bagdad öt évszázadon át az arab és muszlim világ vezető nagyvárosa volt. A középkor legnagyobb multikulturális városa, a csúcsponton lakossága meghaladta a milliót, az iszlám kultúra aranykorának központja volt.

Mongol hódítás

1257-ben Hülegü kán szokatlanul nagy sereget, a Mongol Birodalom erői jelentékeny részét gyűjtötte össze Bagdad meghódítására. Amikor megérkezett az iszlám fővároshoz, Hülegü felszólította a védőket megadásra, de a kalifa elutasította. Hülegü ezen feldühödött, és az ellenálló városokkal szembeni szokásos mongol eljárásnak megfelelően megtizedelte a lakosságot. Ekkor különböző becslések szerint 200 000 - 1 000 000 ember halt meg Irakban. A mongolok elpusztították az abbaszida kalifátust és a bagdadi nagykönyvtárat. A város sohasem nyerte vissza korábbi kulturális szerepét és befolyását.

1401-ben egy török-mongol származású hadvezér, Timur Lenk támadta meg Irakot. Bagdad elfoglalása után 20 000 városlakót mészároltatott le. Elrendelte, hogy csak az a katona indulhat haza, aki legalább két emberi fejet bemutat (sok harcos korábbi hadifoglyok fejét mutatta be Timurnak).

Török Birodalom

Az oszmán törökök 1535-ben foglalták el Bagdadot a perzsáktól. Az iráni szaffavidák 1609-ben visszafoglalták a törököktől, de ők 1632-ben visszatértek. 1747-től 1831-ig Irakot rövid megszakításokkal grúz eredetű mameluk tisztek kormányozták, akik bizonyos autonómiát élvezek a török szultánnal szemben. 1831-ben közvetlen török uralmat vezettek be, ez az I. világháborúig maradt fenn.

A I. világháborúban a törökök Németország és a központi hatalmak oldalán vettek részt. Mezopotámiából a törököket Nagy-Britannia szorította ki. A mezopotámiai hadjáratban a britek vesztesége 92 000 katona volt. A törökök vesztesége ismeretlen, de a britek 45 000 hadifoglyot ejtettek közülük. 1918 végén a britek 410 000 ember állomásoztattak itt, azonban csak 112 000 tartozott a harci alakulathoz.

Mezopotámia brit mandátumterület

A I. világháború végén a terület az Egyesült Királyság birtokába került mint népszövetségi mandátumterület. 1921 augusztusában két korábbi török vilajetet, Bagdadot és Bászrát egy országban egyesítettek. Öt évvel később hozzáadták északon Moszul vilajetet, ezzel kialakultak a modern iraki állam határai. A mandátum időszakában brit gyarmati közigazgatás irányította az országot, a brit fegyveres erők elnyomták az arabok és kurdok megszállás felkeléseit. Egy Szíriából kiszorított hasemita királyt, Fejszált ültették trónra bábként. A brit hatóságok a szunnita arab elitből választották ki a kormányzat tagjait, a minisztériumi hivatalnokokat.

Hasemita királyság

Nagy-Britannia 1932-ben ismerte el Irak függetlenségét, de Fejszál király hozzájárult, hogy a britek továbbra is használják támaszpontjaikat és átvonulási joguk volt az országban. Fejszál 1933-as halála után Gházi király uralkodott, mígnem életét vesztette 1939-ben egy katonai puccsban. 1941-ben Nagy-Britannia megszállta Irakot, ugyanis az iraki kormány ideológiailag szoros kapcsolatban állt a náci Németországgal, és az angolok attól tartottak, hogy beszünteti az olajszállítást a nyugatiaknak. A katonai megszállás 1947. október 26-án ért véget, ezután restaurálták a hasemita királyságot.

Iraki köztársaság

A hasemita királyság 1958-ig állt fenn, amikor puccsal megdöntötte az iraki hadsereg az úgynevezett július 14-i forradalomban. Abdul Karim Kasszem brigádtábornok került hatalomra. Jó viszonyt létesített a Szovjetunióval, de csak 1963-ig maradt uralmon, amikor őt is megdöntötte Abdul Szalam Arif ezredes. Szalam Arif 1966-ban meghalt, utódja az elnöki székben testvére, Abdul Rahman Arif lett. 1968-ban Rahman Arif uralmát az Arab Szocialista Baath Párt döntötte meg. Ez a mozgalom fokozatosan Szaddam Husszein al-Tikriti irányítása alá került, aki köztársasági elnök lett és 1979 júliusában az akkori a legfelsőbb végrehajtó hatalom, vagyis a kormány, a Forradalmi Parancsnoki Tanács is ellenőrzése alá került.

Szaddam Husszein

1979-ben Szaddam Husszein lett Irak vezetője, miután megölte vagy bebörtönözte főbb riválisait.

Röviddel hatalomra jutása után Irak szomszédságában, Iránban drasztikusan megváltozott a politikai helyzet a Ruhollah Khomeini által vezetett iszlám forradalom következtében. Irán muszlim siíta teokratikus állammá alakult. Ez az iraki kormányzat szemében veszélyes fejlemény volt, mert Irak lakossága túlnyomó többségében siíta, rajtuk uralkodott Husszein kormányzata, amelynem vezető posztjain világi, pánarab ideológiát valló szunniták álltak. Az ország siíta lakossága megoszlott a Baath párt tagjai és szimpatizánsai, valamint az iráni fejleményekkel rokonszenvezők között. 1980-ban Husszein kijelentette, hogy iráni erők meg kívánták dönteni kormányát és hadat üzent Iránnak. Támogatta az iráni iszlám szocialista szervezeteket, akik az iráni kormány ellenzéke voltak. Az irán-iraki háborúban az iraki hadsereg vegyi fegyvereket is bevetett be iráni katonák és civilek ellen. Az iraki rezsim semmibe vette az emberi jogokat; a legismertebb példája az Al-Anfal hadjárat, amikor Irakon belül kurd civileket támadtak, és a Halabja-mészárlás, amellyel az Iránt támogató kurdokat büntették. A háború 1988-ban ért véget, lényegében eldöntetlen eredménnyel. A háború közben Irak nagymértékű amerikai és nyugati támogatást kapott, mert szemükben akkor Irak kevésbé tűnt veszélyesnek, mint az iráni iszlám állam.

1987-ben az iraki kormány elrendelte egy atomreaktor felépítését Oszirakban, Bagdadtól 18 km-re délkeletre. Ez egy 40 MW-os könnyűvizes nukleáris anyagkísérleti reaktor volt. 1981-ben izraeli repülőgépek lebombázták a létesítményt, megelőzve, hogy Irak nukleáris fegyveket fejlesszen ki.

1990-ben az iráni-iraki háború végét követő gazdasági válság hatására Szaddam Husszein elhatározta, hgoy elfoglalja olajban gazdag szomszédját, Kuvaitot, hogy Irak gazdasági újjáépítése érdekében hasznosítsa annak gazdasági erőforrásait és pénzét. Az iraki kormány kijelentette, hogy Kuvait törvényellenesen vezeti át olajvezetékeit területén. Kuvait ezt tagadta. Irak 1990 augusztusában megszállta Kuvaitot. Ennek sikeres végrehajtása után Husszein kijelentette, hogy Kuvait megszűnt, Irak része lett. Ennek nemzetközi jogi érvényét sok ország és az ENSZ tagadta. Az ENSZ intézkedéseket hozott Irak ellen és követelte, hogy azonnal vonuljon ki Kuvait területéről. Ezt a követelést akkor Irak elvetette. Ezután az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa egyhangúlag döntött az Irak elleni katonai akció végrehajtásáról. Az Amerikai Egyesült Államok rendkívül érdekelt volt Nyugat-Ázsia olajjal való ellátásában és vállalkozott a Kuvait és Irak ügyében szerveződő nemzetközi koalíció vezetésére. A koalicíós erők jóval fejlettebb fegyverzettel léptek háborúba, mint az irakiak, ámbár akkoriban Iraké volt a legnagyobb létszámú fegyveres erő Nyugat-Ázsiában. Irak hatalmas arzenálja ellenére nem volt képes ellenállni a koalíciós erők fegyvereinek és az amerikai légierő fölényének. Irak a támadásra izraeli és szaúd-arábiai célokra kilött Scud rakétákkal válaszolt. Husszein azt remélte, hogy Izraelre kilőtt rakétákkal az izraeli hadsereget bevonja a háborúba, amely az erősen Izrael-ellenes beállítottságú arab szomszédait Irak támogatására kényszeríti. Husszein hazárdjátéka elbukott, Izrael elfogadta az amerikai kérést és távol maradt a konfliktustól a fokozódó feszültség ellenére. Az iraki fegyveres erőket gyorsan szétverték, Szaddam Husszein tudomásul vette az elkerülhetetlent és utasította az iraki hadsereget, vonuljon ki Kuvaitból. De parancsa szerint a kivonulás előtt tönkretették Kuvait olajkútjait. Ennek nyomán olajkutak százai lángoltak, gazdasági és környezeti katasztrófába sodorva Kuvaitot.

A háborúban az iraki katonai gépezet, különösen pedig a légierő, elpusztult. A béke fejében Irak arra kényszerült, hogy elfogadja területe felett egy repülési tilalmi övezet létrehozását, le kellett szerelnie minden birtokában lévő vegyi és biológiai fegyvert, nem építhetett és nem vásárolhatott atomfegyvert, és hozzá kellett járulnia, hogy ezen intézkedések végrehajtását az Egyesült Nemzetek Szervezetének megbízottai ellenőrizzék. Ezen kívül le kellett mondani mindenféle területi követelésről és jóvátételi igényről. Röviddel a háború vége után, 1991-ben siíta muszlim irakiak mozgolódtak Szaddam Husszein rezsimje ellen, de Husszein durva eszközökkel elnyomta mozgalmukat, a tiltakozás megszűnt.

A háború után Irak a fenntebbi feltételeket többször megszegte. 1998-ban kiutasították az Egyesült Nemzetek Szervezetének fegyverzet-ellenőreit, azt állítva, hogy a CIA számára kémkednek. Ezek nyomán amerikai nyomásra kereskedelmi szankciókat vezettek be Irak ellen. A szankciók következtében bizonyos becslések szerint 500 000 iraki gyerek halt meg. Mások, különösen amerikai neokonzervatívok szerint viszont e szankciók nélkül Irak 1998 után, a fegyverezetellenőrök távoztával újjáépítette volna tömegpusztító fegyvereit. 2002 januárjában George W. Bush amerikai elnök a Szaddam Husszein által vezetett Irakot az "ördög tengelyének" részének nyílvánította - ezzel a terminussal jelölték az amerikai érdekek és értékek ellenségeit. Pontatlan és hamis bizonyítékok alapján azzal vádolták Irakot, hogy urániumot vásárol Nigerből és Irakban országszerte titkos fegyverlaboratóriumokat létesített. Utólag minden ilyen állítás hamisnak bizonyult. 2002-ben Szaddam Husszein amerikai és ENSZ nyomásra hozzájárult a fegyverzet-ellenőrök visszatérésére Irakba.

Az amerikai vezetésű koalíciós erők inváziója

2003. március 20-án az Amerikai Egyesült Államok által szervezett koalíció megtámadta Irakot. Arra hivatkoztak, hogy Irak nem hajlandó felhagyni nukleáris és vegyifegyver-fejlesztési programjával. Amikor az első öbölháborúban Irak megszállta Kuvaitot, az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa felhatalmazta a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükségeset a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására a térségben. Miután Irakot elűzték Kuvaitból, az Egyesült Nemzetet Szervezete meghozta 678. számú határozatát a tűzszünetről. Ez előírta, hogy Iraknak fel kell számolnia nukleáris fegyverkísérleti kutatásait. Az Egyesült Államok azt állította, hogy Irak megszegi e előírást. Az Egyesült Államok ezért jogot formált Irak megtámadására a célból, hogy megakadályozza Irakot tömegpusztító fegyverek építésében vagy birtoklásában, eltávolítsa az iraki diktátor elnyomó rezsimjét és demokratikus rendet vezessen be Irakban.

A megszállás után

A megszállás után az Egyesült Államok Irak kormányzására felállította az ideiglenes koalíciós hatóságot. Feladatát 2004 júniusában az iraki ideiglenes kormány vette át. Rendes kormányt 2005 októberében választottak. Több mint 140 000 katona maradt Irakban. 2006 őszére polgárháborús helyzet alakult ki, kisebb részben a megszálló amerikai hadsereg és az ellenük küzdő felkelők gerillaháborúja, nagyobb részben a síita és szunnita milíciák közti etnikai alapú összecsapások miatt. 2006 nyarán naponta átlagosan 150 halottat követeltek a fegyveres konfliktusok, amelyek immár az országnak a "szunnita háromszögön" kívüli területeire is mindinkább kiterjednek.

Az USA folyamatosan "vietnamizálja" a térséget, vagyis a felkelők elleni küzdelmet megkísérli átadni az általa felszerelt és kiképzett, a központi kormányhoz lojális új iraki hadsereg alakulatainak. Ennek akadálya, hogy a gerillák folyamatosan támadják a toborzóközpontokat, amelyek gyakran véres öngyilkos merényletek színhelyei. Mivel Szaddám Husszein bukása után az iraki hadsereget Brenner amerikai kormányzó teljes egészében lefegyverezte és feloszlatta, a baathista tisztikar jelentős része a felkelők oldalára állt, így az új iraki hadsereg komoly hiánnyal küzd tisztek és tisztesek terén, harcértéke csekély. Az USA 2006 őszén új offenzívát indított a helyzet megoldása érdekében. Az átfogó hadműveletben szinte kizárólag amerikai elitalakulatok (82nd, 101st airborne) vesznek részt, eddig nem tapasztalt létszámban, amely a két hadosztálynyi erőt (25-40 ezer fő) is elérheti.

A végleges rendezés érdekében az EU részéről javaslatként felmerült Irak etnikai alapú felosztása, mivel a törzsi és vallási szempontból rendkívül széttagolt ország rövidtávon nem pacifikálható, az ún. "nemzetépítés" feladatát az USA sem képes megoldani. A felosztásnak akadálya, hogy egy jogilag is független Kurdisztán létrejötte esetén a saját kurd kisebbségi problémájával küzdő NATO tag Törökország deklaráltan háborút indítana; illetve reális veszélyt jelentene az iraki síita területek csatlakozása Iránhoz, a radikális középhatalmi ambíciókkal rendelkező perzsa síita államhoz.

Iraki menekültek

Irakból a nagyarányú kivándorlás Szaddam Husszein uralmának első éveiben kezdődött és 2007-ig folyamatos volt. Az Egyesült Nemzetek Szervezete menekültügyi főbiztossága szerint csaknem kétmillió iraki hagyta el hazáját ezalatt, többségük Jordániába és Szíriába távozott. Bár volt bizonyos hazatérési hullám a 2003-as invázió után, ez 2006-ra gyakorlatilag leállt. A szomszédos országokba menekült kétmillió emberhez hozzá kell számítani azt a csaknem kétmillió embert, aki Irakon belül menekült más helyre - ez közel négymillió menekült.

Az ENSZ becslése szerint az iraki középosztály 40%-a menekült el. Többségük a módszeres üldözés elől menekült és nem kíván visszatérni. A menekültek többnyire szegénységben élnek, mert a befogadó országokban általában nem jutnak munkához.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Politikai pártok

Közigazgatási felosztás

Védelmi rendszer

Az országot az amerikai-brit hadsereg tartja megszállva (lásd még: iraki háború) és ők védik meg a külső támadástól. Irak hadereje most szerveződik újjá.

Népesség

Általános adatok

Legnépesebb települések

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Irak népessége

██ Síita arabok

██ Szunnita arabok

██ Kurdok

██ Vegyes

Az ország 92%-ban(23 millió) iszlám vallású, ezen belül 56% síita (14 millió), 36% szunnita (9 millió).

Irakban világtól elszigetelve több vallási csoport is létezik. A lakosság 2%-a a Yazidi hitet követi, számuk megközeliti a félmilliót. Vallásuk zoroaszter, keresztény, iszlám, izraelita és más elemeket foglal össze. Élnek még egy a síitából kiszakadt szekta követői, az Ahl-e Haqq-ok. Irakban 200 000-en vannak.

Egy másik zárt, titkos vallás a Shabak, ami csak Irakban található; számuk közel 70 000.

Élnek még a bahaiták; kb. 3000-en vannak Irakban, és kevesebb mint 2500 fő izraelita.

Az etnikai megosztottság szempontjából a lakosság 71%-a arab (18 millió), 24%-a kurd (6 millió), 5%-a asszír (1,3 millió) és 0,4%-a shabak (100 000), és 20 000 örmény.

Szociális rendszer

Gazdaság

Irak gazdaságának legjelentősebb bevételi forrása a kőolajbányászat, amelynek szintje a 2003-as háború és megszállás óta rendkívüli mértékben visszaesett. Irak a 2006 közepei állapotok szerint importra szorul, elsősorban a finomító létesítmények háborús és terrorkárai, illetve a hiányos karbantartás miatt.

Általános adatok

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Ipar

Kereskedelem

Az országra jellemző egyéb ágazatok

Közlekedés

Kultúra

Oktatási rendszer

Kulturális intézmények

Tudomány

Művészetek

Hagyományok, néprajz

Gasztronómia

Sport

Külső hivatkozások

A Wikimedia Commons tartalmaz Irak témájú médiaállományokat.

Az arab világ portálja összefoglaló, színes tartalomajánló lap

More about Irak: irak war, guerra en irak, guerra de irak, irak maliki, irak kurtlar vadisi, guerra irak, video de irak, besler irak maskeli, bombe irak krieg,

Irak

Tartalomjegyzék

Földrajz

Domborzat

Vízrajz

Éghajlat

Élővilág, természetvédelem

Nemzeti parkjai

Természeti világörökségei

Története

Ókori Mezopotámia

Iszlám kalifátus

Mongol hódítás

Török Birodalom

Mezopotámia brit mandátumterület

Hasemita királyság

Iraki köztársaság

Szaddam Husszein

Az amerikai vezetésű koalíciós erők inváziója

A megszállás után

Iraki menekültek

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Politikai pártok

Közigazgatási felosztás

Védelmi rendszer

Népesség

Általános adatok

Legnépesebb települések

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Szociális rendszer

Gazdaság

Általános adatok

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Ipar

Kereskedelem

Az országra jellemző egyéb ágazatok

Közlekedés

Kultúra

Oktatási rendszer

Kulturális intézmények

Tudomány

Művészetek

Hagyományok, néprajz

Gasztronómia

Sport

Külső hivatkozások