|
Az Istállós-kői-barlang egyike a négy, Magyarországon biztos és alapvető leletegyüttest szolgáltató barlangnak (Diósgyőr-tapolcai, Istállós-kői, Peskő-barlang, Szeleta-barlang). Elnevezéseként az Istállóskői-barlang, Istállós-kői barlang, Istállóskői barlang alakok is elterjedtek.
Földrajzi helyzeteAz Istállós-kői-barlang a Bükk legmagasabb csúcsa, a 959 m magas Istállós-kő oldalában nyílik 609 m magasan. A barlanghoz szerpentin jellegű turistaút vezet föl a Szalajka-forrás mellől. A hatalmas, háromszög alakú bejárat egy földtani törésvonal mentés alakult ki; mögötte egyetlen, tágas termet találunk. Történelmi szerepeA történelmi időkben a barlangot sokáig hodálynak használták. Amint ezt első leírója, Fényes Elek (1851) is megállapítja geográfiai szótárában: ezer sertés könnyedén elfért benne. Erről kapta a nevét maga a hegy is: kőistálló – Istállóskő. Régészeti feltárása1911-ben Roskó Pál répáshutai erdőaltiszt javasolta a régészeknek, hogy próbálkozzanak meg a barlang feltárásával. Az első próbaásatást Hillebrand Jenő ősrégész vezette 1912-ben. A kőeszközökön és kerámiatöredékeken kívül megtalálták egy három éves gyermek kulcscsontját is, ezért 1925-ig ötször is visszatértek a helyszínre, ahol további kő- és csonteszközöket találtak.. A munkát 1927-ben Saád Andor és Megay Géza folytatta. Ebben az időszakban került elő az a közel 80 mázsás tűzhely, amit a Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállítottak. A tüzelőgödörben a bükki kultúra cseréptöredékei között tengeri kagylóból készült ékszereket és huszonhét fiatal ember feltört, megpörkölődött csontjait is megtalálták. A több mint kétszáz csont a rituális kannibalizmus egyedülálló bizonyítéka. Ezután még Kadić Ottokár 1929-ben, Győrffyné Mottl Mária 1938-ban, majd Vértes László 1947-ben ásatott a barlangban. Más ásatások kimutatták, hogy a bükki kultúra települése a mai Szilvásvárad helyén volt; ezért feltételezik, hogy a barlang nem lakhely, hanem áldozóhely lehetett. A jégkorszaki nagyvadak közül:
csontjai kerültek elő. A 2,5 m vastag kitöltésben két kőkori települési szintet különítettek el. Az alsó C-14 kora mintegy 36 000, a felsőé 30 000 év – előbbiből a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis), utóbbiból a crô-magnoni ember (Homo sapiens) leletei kerültek elő, azaz a neandervölgyi és a mai ember nagyjából egy időben élt itt! A későbbi leletanyagból említést érdemelnek a kora vaskori Kyjatice-kultúra emlékei. A leletek nagy része Szilvásváradon, az Orbán-házban tekinthető meg. Az aurignaci kultúra emlékeiA crô-magnoni ember egyik fő közép-európai kultúrája, az aurignaci kultúra emlékeit Magyarországon csak a Bükk nyugati oldalán, itt és a Peskő-barlangban találták meg. A rossz minőségű kőszerszámok mellől csontból és mamutagyarból készült amulettek kerültek elő, valamint egy háromlyukú csontsíp. A barlangi medve csontjából készített, öt hang megszólaltatására alkalmas síp világviszonylatban is egyedülálló.[1] Az itteni vadászok életmódja hasonlított a Szeleta-barlangból megismert emberekéhez; a legfontosabb fegyverük a csontdárda és az íj volt.[2] Források
Források
Külső hivatkozások |
|||||||||||||||||||||||||||
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.