|
Article on other languages:
|
A jobbágy fogalma Magyarországon megjelenése után jelentős változáson ment keresztül: kezdetben a királyt szolgáló előkelőket jelentette, a középkor végén pedig földesurának termény- és pénzadóval, valamint szolgáltatásokkal tartozó, szabad állapotú telkes parasztot jelentett. A szó etimológiája a 'jó' melléknév középfokjeles alakjából jött létre '-gy' kicsinyítő képzővel. Eredeti jelentése valamely néposztály legkiválóbbjaihoz tartozó személy lehetett. A rendi szemléletet, a "vérével adózó" magyar nemes értékítéletét tükrözi az az egykorú etimologizálás, miszerint a honfoglalás után a fegyveres harcot nem vállaló szabad rétegek közül azok lettek jobbággyá, akik – önként lemondva szabadságukról – inkább az adózást választották (eszerint 'jobbágy = jobb adj').
A királyi vármegyerendszer idejénAz államszervezés idején két réteget neveztek jobbágynak: Először a királyi vármegyék katonaelemét, a 'várjobbágyokat', akik az ispán vezetésével alkották a megyei hadsereget, és az egyházi fegyvereseket. Ezek a rétegek kiemelkedtek a munkával és szolgáltatással tartozó, legtöbbször szolga állapotú várnépek és udvari népek közül. A 11. századtól pedig a király kíséretét adó előkelőket is így nevezték. A jobbágyság kialakulásaA 13. században a 'jobbágy' szó leértékelődött, és a földesúri hatalom alatt élő népek egységesülésével a saját termelőeszközökkel rendelkező, az úrtól különféle ellenszolgáltatások fejében kapott földön önállóan gazdálkodó jobbágytelek, telkes paraszt neve lett. Ebbe a rétegbe felemelkedés útján korábban (rab)szolga állapotú vagy többé-kevésbé szabad felszabadított rétegek kerültek a várnépek és az királyi udvarház,udvari udvarnokok és egyéb szolgálónépek közül. Jogaikat azok az ebbe a rétegbe beolvadó nyugati bevándorló telepesek hozták magukkal, akik korábbi lakóhelyükön már átmentek a megfelelő társadalmi átalakuláson. Lesüllyedés útján ide került a királyi vármegyék katonáinak, a várjobbágyoknak egy része is, s ezektől kapta végül a kialakuló egységes jobbágyság a nevét, ami mindent összevéve az ebbe a rétegbe kerülők többségének társadalmi állapotuk emelkedését hozta. A jobbágyok kötelezettségeiAz egyház számára a terményből vagy termékből tizedet kellett adniuk. Az állam számára fizetniük kellett a kapuadót, majd hadiadót, a megye számára a háziadót. A földesúr jobbágytelek után járó járadékait ,úrbér, ide tartozott a korlátozott munkajáradék, azaz 'robot', a terményjáradék kilenced vagy átalányadó és a rendkívüli alkalmakkor (földesúr családi eseményei) járó kötelező ajándékok. A jobbágyfelszabadításNyugat-Európában a parasztok fokozatosan szabadultak meg feudális terheiktől és váltak szabad bérlőkké vagy birtokosokká. Ezzel szemben Kelet- és Közép-Európában a feudális terhek fokozódása ment végbe a második vagy örökös jobbágyság kialakulásával. Itt intézményes lépésre, jobbágyfelszabadításra volt szükség a feudális terhektől való megszabaduláshoz. Magyarországon 1848-ban a jobbágyfelszabadítás részben előnyt, részben hátrányt hozott a parasztságnak. Ugyan szabaddá tett mindenkit, de csak az úrbéri földek terheit törölte el, a rajtuk élő jobbágyokat tulajdonossá téve 1920-ig elhúzódó állami kárpótlás fejében, az allodiális földek jobbágyai viszont nincstelen parasztokká váltak. Megmaradtak a szőlőbirtokokat terhelő járulékok is. Ezekre is kiterjesztették ugyan még 1848–49-ben az állami megváltást, de az 1853-as úrbéri pátens ezt visszavonta és csak önkéntes megváltást tett lehetővé egy részükre. Végeredményben a korábbi jobbágyság mintegy 44%-a vált polgári földtulajdonossá – a teljes földterület 56%-át birtokolva, a többi a volt úri földbirtokosok kezén maradt –, 56%-a pedig földnélküli zsellérré. |
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.