|
A Kárpát-medence a Kárpátok, az Alpok és a Dinári-hegység vonulatai által körbevett nagy kiterjedésű medence Közép-Európában, nagyjából a Duna középső folyásának vízgyűjtőterületét foglalja magába. A Kárpát-medence területén ma számos ország osztozik, ezek Magyarország és Szlovákia teljes egészében, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovénia és Ukrajna és pedig kisebb-nagyobb területrészekkel.
A kifejezés használataA Kárpát-medence területéhez soroljuk északon és keleten a Kárpátok vonulatainak vízválasztó vonalától az Alföld felé ereszkedő valamennyi tájegységet, a hegyvidékeket is beleértve, nyugaton és délen pedig a Duna középső szakaszának dombos és sík vidékeit, a Dráva és Száva folyók mellékét, egészen a magasabb hegységek kezdetéig. Nem soroljuk a Kárpát-medence területéhez a Dunántúlnál és a Kisalföldnél nyugatabbra eső ausztriai és csehországi völgyeket, sem pedig a terület nyugati és déli határát képező alpesi és balkáni hegységeket és köztes síkságaikat. A Kárpát-medencével átfedést mutató földrajzi fogalmak a Duna-medence és a Pannon-síkság. A Duna-medence jóval tágabb földrajzi egység, amely a Duna egész vízgyűjtő területét felöleli Németországtól Ukrajnáig. A Kárpát-medence ennek a hatalmas földrajzi területnek egy kisebb egységét, nagyjából a középső részét alkotja. A Pannon-síkság kifejezést ezzel szemben nagyjából ugyanarra a területre használják, mint a Kárpát-medencét. A két fogalom közötti különbség az, hogy míg a Kárpát-medence egy egységes területi egészt jelöl, amelyhez alföldi és hegyvidéki területek egyaránt hozzátartoznak, addig a Pannon-síkság alatt tulajdonképpen a középső Duna-medence valamennyi alföldi, sík vidékét értik. Így a Pannon-síkság magában foglalja például Ausztria, a Cseh Köztársaság vagy Közép-Szerbia sík vidékeit is (Bécsi-medence, Morva-medence, Morava-völgy, de nem tartozik hozzá például a Dunántúli-középhegység vagy Erdély, amelyek a Kárpát-medencének szerves részét képezik. A nemzetközi földrajzi irodalomban a régió megjelölésére a Pannon-síkság (angolul Pannonian Plain) elnevezést használják, míg Magyarországon a Kárpát-medence kifejezés használatos a történelmi hagyomány alapján. FöldrajzA Kárpát-medence Európa legnagyobb hegységközi medenceegyüttese, amely a miocén kori felszínfordulat után, a Kárpátok kiemelkedésével és a belső területek besüllyedésével, majd a pliocén kori Pannon-tenger kiszáradása során alakult ki. Bár a csapadék nem bőséges, a növényzet számára általában elegendő mennyiségű eső esik, és a Kárpát-medence igen fontos mezőgazdasági régió. A hatalmas kiterjedésű lösztalajjal borított síkságok egész Európa lakosságának élelmiszer-szükségletét ki tudnák elégíteni. A Kárpátok hegyvonulatai gazdagok a különböző ércekben, mint a vasérc és a réz. A történelem folyamán nagy gazdasági szerepet játszottak az Északi- és Keleti-Kárpátok aranylelőhelyei és sóbányái. TájegységekA Kárpát-medence földrajzi tájegységei – a trianoni békediktátum következtében – nem minden esetben felelnek meg a politikai államhatároknak, hanem több országhoz is tartozhatnak.
Horvátország teljes Kárpát-medencei területe összefoglaló néven Dráva-Száva-vidék vagy kontinentális Horvátország (Kontinentalna Hrvatska), Románia a tágabb értelemben vett Erdély (Transilvania), Ukrajnáé Kárpátalja (Закарпатська область). Szlovénia Kárpát-medencei területe a Muravidék (Pomurska) közigazgatási régióban terül el, Ausztriáé zömmel Burgenlandban, Szerbiáé pedig főleg a Vajdaságban (Vojvodina). TörténelemAz őskortól a magyar honfoglalásigA Kárpát-medence területén több helyen is megtalálták az ősember emlékeit. A korai ősember (késői előember) maradványát Vértesszőlősön (Homo /erectus seu sapiens/ paleohungaricus), a neandervölgyi ember legfontosabb leleteit pedig a Bükk-hegységben találták meg (Subalyuk, Istállóskői-barlang, Szeleta-barlang). A mai ember megjelenése a területen mintegy 20 000 évvel ezelőttre tehető. Az i. e. 6. évezredben megjelenő első újkőkori földművesek számára a Kárpátok viszonylagos védelmet biztosítottak, a földművelésre és állattartásra egyaránt alkalmas síkságok és a vízbőség vonzotta a különböző népcsoportokat. Az Erdélyben az i. e. 5. évezredben virágzó Vinča–Tordos-kultúra egyes kutatások szerint tekinthető a világ első írásos műveltségének. (Az 1961-ben felfedezett híres tatárlakai lelet a sumer írásnál valószínűleg 1000 évvel előbbi időből származik.) A legkorábbi név szerint is ismert népek a vaskor idején az Alföld vidékén a lovasnomád szkíták törzsei, a hegyekben és dombvidékeken pedig az illír törzsek közé tartozó pannonok és azalok, a különböző kelta népcsoportok ( eraviszkuszok, boiok, ózok, szkordiszkuszok, kotinuszok), valamint a trák törzsekhez tartozó dákok. Később újabb lótartók, a szarmaták jelentek meg, valamint az első germán népek, a kvádok és markomannok. Az 1. század során a Római Birodalom elfoglalta a Dunántúl területét, majd Erdélyt. Az előbbi Pannonia tartomány, az utóbbi Dacia tartomány részét képezte. A 3. századtól az Ázsiából meginduló népvándorlás során egyre gyakoribbá váltak a rómaiak elleni barbár támadások. A rómaiak ezért előbb Daciából, majd az 5. században Pannoniából is kénytelenek voltak kivonulni és a helyüket új népek vették át: a germán törzsekhez tartozó vandálok és gótok, majd a lovasnomád hunok. Attila király hatalmas eurázsiai birodalmának a Kárpát-medencében volt a központja. A hunokat birodalmuk bukása után a herulok, longobárdok és gepidák, majd a 6. században az avarok követték. Az utóbbiak Baján vezetésével alapították meg egységes Kárpát-medencei államukat, amely mintegy 250 évig állt fenn. A Kárpátok völgyeibe (a mai Szlovákia és Erdély vidékére), valamint az északi és dunántúli középhegységekbe a szlávok törzsei költöztek, akik az avaroknak határőrnépekként szolgáltak. Az avarok uralma a 9. században dőlt meg, amikor Nagy Károly a Frank Birodalomhoz csatolta a Dunántúlt, a terület népét pedig keresztény hitre térítette. Az Alföld és Erdély avar fejedelmei ugyanakkor bolgár fennhatóság alá kerültek. A század második felében a szláv Morva Birodalom vonta rövid időre ellenőrzése alá a Kárpát-medence északi és nyugati területeit. A morva és bolgár uralomnak a magyar honfoglalás vetett véget 895-ben. A magyarok fokozatosan az egész Kárpát-medencét ellenőrzésük alá vonták, majd 1000-ben a Magyar Királyság alatt egyesítették a terület népeit. A Kárpát-medence története során egyedül a magyaroknak sikerült tartós államot létrehozniuk a területen. A magyar történelem ezer éveA honfoglalástól 1918-ig a Kárpát-medence népeinek története túlnyomó részt a Magyar Királyság keretében zajlott. A honfoglaláskori magyar fejedelmek korszakát 1000-től a Magyar Királyság uralma követte, amely történelmének legnagyobb részében szinte az egész Kárpát-medencét magában foglalta. Ez alól csak a 150 éves török hódoltság kora, valamint Erdély 1540-1867 közötti különállása jelentett kivételt. Részletesebb leírás: 1918 után: nyolc ország történetének keretében1918-tól, illetve hivatalosan 1920-tól (Trianon óta) Magyarország állami területe a Kárpát-medence középső részére korlátozódott. Ettől az időtől kezdve magyar történelem alatt tehát a mai Magyarország területének történetét és a kisebbségi magyarok történetét értjük. A Kárpát-medence Magyarországon kívülre került részeinek politikai története 1920-tól négy megnövekedett területű, illetve újonnan születő állam történelmeként zajlott tovább. Ezen államok száma 1945-től ötre, majd az 1990-es évektől hétre emelkedett. Részletesebb leírás:
Látnivalók
Lásd még
|
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.