|
Article on other languages:
|
A költészet jellemzőiA költői művek vagy költői szövegek általános elnevezése a költemény, a rövidebb költői művek megkülönböztető neve a vers. Formája szerint valamennyi költői művet verses vagy versben írt alkotásnak nevezik, szemben a prózai vagy prózában írt művekkel. A költemények fő jellemzői a képiség, a hasonlatok, metaforák és számos más költői eszköz használata; (részben ezzel összefüggésben) a megfontolt szóválasztás; a zenei ritmushoz közel álló lüktetés, mely vagy a hangsúlyok bizonyos mintázatba rendezésével (hangsúlyos verselés), vagy a hosszú és rövid szótagok váltakoztatásával (időmértékes verselés) áll elő (utóbbira csak azon nyelvek alkalmasak, melyekben vannak hosszú magánhangzók, mint például a görög és a magyar – más nyelvekben a hangsúlyos verseléssel imitálják); illetve a rím. Általános nézet, hogy a költészetben kiemelkedő szerepük van a (beszélt vagy írott) szöveg formai tulajdonságainak. A beszéden alapulnak a szöveg metrikai viszonyai; a vers nyomtatott formában való megjelenése pedig nemcsak a vizualitás területén játszhat szerepet, de az értelmezést is befolyásolhatja. Egy nyelv jellegzetességei befolyásolják, hogy a költők milyen formai megoldásokat részesítenek előnyben. Az irodalmi hagyomány és a művészeti korstílus többé-kevésbé szintén hatással van egy-egy alkotó munkájára. A költészet műnemek ill. tartalom szerintLírai költészetA lírai költemény tartalmi jellemzői közül leginkább a nagyfokú szubjektivitást, énközpontúságot hangsúlyozzák, illetve azt, hogy a költői szöveg általában nem narratív jellegű, azaz nem történetet mond el. Epikus költészetAz úgynevezett elbeszélő költemények formailag verses alkotások, amelyek narratív szerkezetük miatt az epika műnemébe tartoznak. Drámai költészetA verses formában írt drámák és a drámai költemények olyan irodalmi alkotások, amelyekre a drámai műnem tulajdonságai jellemzők A költészet történeteFeltehetően a költészet volt az irodalom legkorábbi formája: az egyes kultúrákban ma is jelentős szerepük van a nemzedékről nemzedékre szájhagyomány útján öröklődő mítoszoknak, genealógiáknak, jogi vagy erkölcsi útmutatást adó szabálygyűjteményeknek, melyek a megjegyzésüket segítendő, verses formában álltak össze. A legkorábbi fennmaradt költői emlékek a sumer Gilgames-eposz (i. e. 2500 körül), az óind Rigvéda, a Biblia egyes részei és Homérosz művei, az Íliász és az Odüsszeia. Külső hivatkozások
|
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.