Ez a szócikk a fáról és gyümölcsről szól. Hasonló címmel lásd még: izzólámpa.
A körte(Pyrus) a rózsavirágúak közé tartozó növénynemzetség; számos ehető gyümölcsű fafaj tartozik ide. Az emberiség legalább 3000 éve ismeri, termeszti. „Körte” alatt a fán kívül a nemes körte gyümölcsét szoktuk érteni.
A körte az Óvilág partvidéki és enyhe éghajlatú területein honos, Nyugat-Európától Észak-Afrikáig és Ázsiáig bezárólag. Közepes méretű fák, 10-17 méter magasra nőnek, gyakran keskeny, magas koronával, némely faja pedig cserje méretű.
A levelek váltakozó állásúak, egyszerű, 2-12 cm hosszú levelek, egyes fajokon fényes, másokon sűrű ezüst-szőrös felülettel; alakjuk a széles-oválistól a keskeny lándzsásig terjed. A legtöbb körte lombhullató, kivéve 1-2 délkelet-ázsiai faját, melyek örökzöldek. Jól tűrik a hideget, akár a −25 °C – −40 °C-os teleket is, kivéve az örökzöld fajokat, amik csak kb. −15 °C-ig viselik el.
Ötszirmú virágai fehérek, néha sárgás vagy rózsaszínes árnyalatúak, 2-4 cm átmérőjűek. A rokon almához hasonlóan a körte is almatermés[1], a vad fajoknál 1-4 cm átmérővel, néhány nemesített változata akár 18 cm hosszú és 8 cm széles is lehet; alakja az ellipszoid vagy gömbszerű formától a nemes körte klasszikus körteformájáig (hosszúkás alapi rész, gömbölyded vég) terjed.
Termesztése, megporzása, szaporítása az almáéhoz igen hasonló.
Kb. 30 főbb faja, nagyobb alfaja és természetben előforduló hibridje létezik.
[Megjegyzés: A „×” jelzésű fajnevek hibrideket jelölnek.]
Betegségek, kártevők
Gyökér, korona
Baktériumos gyümölcsgolyva: Fiatal fák gyengén fejlődnek, a gyökérnyaki részen, illetve a fő és mellékgyökereken előbb fehéres, majd barna szinű kinövések láthatók.
Cserebogár: A fiatal fák elpusztulnak, az idősebbfák koronarészei hervadnak, majd elpusztulnak. A kitakart gyökérzet, vagy akár a főgyökér elrágott, a károsítás helyén csontszínű pajorok találhatók.
Gyümölcsfák nektriás ágelhalása és ágrákbetegsége: A koronán száraz ágak, ágcsoportok találhatók, a károsodott ágrészeken narancs-, vagy vörösszínű kiemelkedések, rákos sebek találhatók.
Körtefák baktériumos virág és ágelhalása: Az ágrészeken háncspusztulás figyelhető meg, majd a felette lévőágrész elhal.
Kaliforniai pajzstetű: A pusztulás a korona csúcsán kezdődik, a károsított részeken barnásszürke, vagy szürke, lekaparható réteges bevonat található.
Körte fuziákumos varasodása: A rügyek nem hajtanak ki, a vessző felületén sötétszínű fekélyes foltok láthatók - a teljes ág elpusztulása.
Rügy, hajtás
Rügyfúróbogár: A rügyek nemhajtanak ki, oldalukon kereklyuk látható.
Lombrágók, hernyók, téli araszolók: A duzzadó, majd fakadó rügyek, később a fiatal hajtások és levelek is megrágottak. A károsítás helyén különböző nagyobbtestű hernyók fedezhetők fel.
Sodrómolyok: A fakadó rügyek kiodvasítottak, később a fejlődő hajtások megrágottak, levelek szövedékkel összesodrottak. A károsított részeken, az összesodrott levelekben különböző színű hernyók illetve peték találhatók.
Hajtáshervasztó darázs: A károsított rész elszárad, az egészséges és az elpusztult részek határán csavarvonalban szúrásnyomok láthatók.
Hajtástörő ereszlény: A pusztuló rész letörik.
Hamvas körte-levéltetű: A hajtásvégek levelei besodródnak, rajtuk viaszportól hamvasnak tűnő rovarok találhatók.
Levél
A körte fuzikládiumos varasodása: A leveleken különböző méretű sötét foltok láthatók, erős fertőzés esetén levélhullás tapasztalható.
A körte (és birs) fabreás betegsége: A folt először a levélfonákon, olajzöld, majd barna, később feketedő.
A körte (és alma) elzionés foltossága: A folt kicsi, pirosasbarna, barna, majd megnagyobbodik, közepe kifehéredik, a szélek pirosak maradnak.
Recés levélpoloska: A leveleken apró, sárga színű foltok, vagy sárga elszíneződés, a levélfonákon fényes, fekete ürülékszemcsék és szívogató rovarok találhatók.
Takácsatkák: A levélfonákon finom szövedék védelmében , vagy szövedék nélkül szívogató, szabadszemmel alig felfedezhető méretű rovarok.
Körte levélbolha: Besodródott, deformálódott leveleken különböző rovarok tömegesen szívogatnak.
Levéltetvek: A szívogató rovarok teste gömbölyded alakú, barnás színezetű, esetleg világos-, illetve sötétzöld, melyek a rajtuk lévő viaszbevonattól hamvasnak látszanak.
Levélbarkók: A levéllemez széle kicsipkézett, vagy szabálytalan alakban megrágott.
Sodrómolyok: A levelek megrágottak, szövedékkel összehúzottak, a kártétel helyén fürgemozgású hernyók találhatók.
Bimbó, virág
Rügyfúró bogár: A virágrügyek nem hajtanak ki, oldalukon apró kerek lyuk található.
Bimbólikasztó bogár: A bimbók nem nyílnak ki, a szirmok barnák, elszáradnak.
A körte fuzikládiumos varasodása: A sziromlevélen és a virágkocsányon olajzöld, később barna, bársonyos foltok találhatók, a kötődött gyümölcs lehullik.
Körtedarázs: A porzószálak és a bibe között félkörben futó, fekete színű aknázójárat található.
Körte levélbolha: Zöldessárga szívogató rovarok, sok mézharmatot ürítenek, amelyen korompenész telepedik meg és megfekektíti a károsított részt.
Termés
A körte (és birs) fabreás betegsége: A gyümölcsön különböző nagyságú és színű foltok láthatók. A folt apró, fekete és beboríthatja a gyümölcs nagy részét.
A körte fuzikládiumos varasodása: A folt olajbarna, bársonyos, később sötétbarna, fekete és berepedezik. A gyümölcs torzul.
A körte (és alma) elzionés foltossága: A folt pirosasbarna, határozott körvonalú, később a közepe fehéredik, a szélek pirosak maradnak.
Almatermésűek moníliás gyümölcsrothadása: A folt barna, rothadó, egyre nagyobbodó, rajta körök mentén fehér, vagy sárgás penészpárnák láthatók. A fertőzött gyümölcs egy része mumifikálódva a fán marad.
Kaliforniai pajzstetű: A folt piros gyűrű formájú, közepén általában megtalálható a szürkésbarna színű - lekaparható pajzs.
Körte levélbolha: A gyümölcs deformálódik, a mézharmattól és az azon megtelepedő korompenésztől fekete.
Almamoly: A gyümölcs felületén egy kisebb és egy nagyobb lyuk található. A nagyobb ürülékkel szennyezett, a gyümölcs belseje kirágott, benne halványvörös hernyó található.
Körtemoly: A gyümölcs felületén egy kis bemélyedés és ha már a kártevő elhagyta, egy kerek, rágcsálékmentes lyuk található. A magok kirágottak.
Sodrómolyok: A gyümölcs felülete megrágott, a hozzánőtt levél védelmében különböző hernyók találhatók.
Darazsak: Az érő gyümölcs szabálytalan alakban megrágott. A héj alatt nagyobb katlan alakú üregben több darázs is található.
Dr.Bálint György "Gyümölcsöskert" Mezőgazdasági kiadó 1972. ISBN 963-232-264-9
Jegyzetek
^ Almatermés: alsó állású tüszőcsokorból fejlődő áltermés, a pergamenszerű perikarpiumot a vastag, húsos vacokból fejlődő terméshús veszi körül (Debreceni Egyetem honlapja)
Ez a növényekről szóló lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!