Magyar nyelv

Article on other languages:

• Hungarian_language
• Hongaars
• Ungarische_Sprache
• Idioma_ongaro
• لغة_مجرية
• Húngaru
• Macar_dili
• Унгарски_език
• হাঙ্গেরীয়_ভাষা
• Hungareg
• Mađarski_jezik
• Hongarès
• Pinulongang_Unggaro
• Macar_tili
• Maďarština
• Венгр_чĕлхи
• Hwngareg
• Ungarsk_(sprog)
• Ungarische_Sprache
• Ουγγρική_γλώσσα
• Hungara_lingvo
• Idioma_húngaro
• Ungari_keel
• Hungariera
• زبان_مجاری
• Unkarin_kieli
• Ungarskt_mál
• Hongrois
• Ungáiris
• Magyar
• Lingua_húngara
• Ungaarish
• הונגרית
• Mađarski_jezik
• Madźaršćina
• Հունգարերեն
• Bahasa_Hongaria
• Hungariana_linguo
• Ungverska
• Lingua_ungherese
• ハンガリー語
• უნგრული_ენა
• 헝가리어
• Венгер_кыв
• Hungarek
• Lingua_Hungarica
• Hongaars
• Vengrų_kalba
• Ungāru_valoda
• Венгеронь_кяль
• Унгарски_јазик
• Bahasa_Hungary
• Мадьяронь_кель
• Hongaars
• Ungarsk_språk
• Ungarsk
• Ongrés
• Język_węgierski
• Língua_húngara
• Limba_maghiară
• Венгерский_язык
• Lingua_ungarisa
• Ungárgiella
• Mađarski_jezik
• Hungarian_language
• Maďarčina
• Madžarščina
• Gagana_Hungary
• Gjuha_hungareze
• Мађарски_језик
• Ungerska
• Kihungaria
• Madźarsko_godka
• அங்கேரிய_மொழி
• ภาษาฮังการี
• Macarca
• Венгер_кыл
• Угорська_мова
• Hongrwès
• אונגאריש
• 匈牙利语

	del.icio.us
	Digg
	Furl
	Reddit
	Rojo
	Add to OnlyWire

Magyar (magyar)
Beszélik:	Magyarország, Szlovákia, Szerbia, Románia, Ukrajna, Szlovénia, Horvátország, Ausztria, Izrael, Egyesült Államok, Kanada
Terület:	Közép-Európa
Beszélők száma:	14,5 millió
Helyezés a beszélők száma szerint:	62 (a világon) 14 (Európában)
Besorolás:	Uráli  Finnugor   Ugor    Magyar
Írás:	Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	Európai Unió Magyarország Vajdaság Autonóm Tartomány (Szerbia) Szlovénia (regionális)
Szabályozza:	Magyar Tudományos Akadémia
Nyelvkódok
ISO 639-1	hu
ISO 639-2	hun
SIL-kód:	hun

A magyar elterjedése napjainkban

A finnugor nyelvek mai földrajzi elterjedése

A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike. A legnagyobb finnugor nyelv. Legközelebbi rokonai a manysi és a hanti nyelv, majd utánuk az udmurt és a komi nyelv. Vannak olyan vélemények, melyek szerint a magyar legközelebbi rokonnyelve a csángó nyelv. ^[1]

A magyar nyelv legtöbb beszélője Magyarországon él. Magyarországon kívül főleg a Kárpát-medence többi országában beszélik: Románia (főként Erdély), Szlovákia, Szerbia (a Vajdaság), Ukrajna, Horvátország, Szlovénia és Ausztria területén.

A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve és az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Ezenkívül a magyar az egyik hivatalos nyelv a Vajdaságban, valamint Szlovénia három községében (Dobronak, Őrihodos és Lendva). A magyar nyelvet a világ nyelveinek sorában a 62. helyre teszik az anyanyelvi beszélők száma szerint. Európában a 14. legnagyobb nyelv. ^[2]

A magyar nyelv agglutináló, azaz ragozó nyelv. Areálisan a dunai nyelvszövetséghez tartozik.

Beszélők száma

A magyar nyelv beszélőinek száma kb. 14,5 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 10 millióan élnek Magyarországon. A magyar anyanyelvű személyek száma a világon 13,5 millió körüli lehet. Az Európai Unióban kb. 12 millió magyar anyanyelvű ember él. A többi európai országban 500 000, Európán kívül kb. 1 millió a magyar anyanyelvűek száma, akik közül azonban otthonában már nem mindenki használja a magyar nyelvet. További 1 millióan beszélik a magyart második nyelvként, elsősorban a Kárpát-medence országaiban.

A rendszerváltás előtt a magyart beszélőket magyarnak tekintették és a létszámukat többre becsülték, ezek szerint a Kárpát-medencében 1989 előtt 15 millió magyarul beszélő magyar élt.

A magyarul beszélő magyarok száma Magyarországon 1970-ben 10,3 millió, 1980-ban 10,64 millió; országhatáron kívül 1970-ben 5,9 millió, 1980-ban 6,07 millió; a világon 1970-ben 16,2 millió, 1980-ban 16,71 millió volt.^[3]

Besorolás

Bővebben: Finnugor nyelvrokonság

A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozik. Az ugor és a finn-permi nyelvek közti hasonlóságot már 1717-ben felfedezték, de a magyar pontos besorolása még a 18. és 19. században is vitákra adott okot, lényegében politikai okokból: a finnugor származás híveinél az ős-európaiaság, az altaji eredet támogatóinál pedig a nagy keleti kultúrnépekkel való rokonság volt befolyásoló tényező. Ma az uráli nyelvcsalád a világ egyik legjobban feltérképezett és alátámasztott nyelvcsaládjának számít, az indoeurópai és az ausztronéz mellett.

A nyelvtani rendszer hasonlóságain kívül számos rendszeres hangmegfelelés fedezhető fel a magyar és a többi ugor nyelv között az alapszókincsben. Például, a magyar /a:/ a hanti /o/-nak felel meg bizonyos helyzetekben; a magyar /h/ a hanti /x/-nak; és a szóvégi magyar /z/ a szóvégi hanti /t/-nek. Ezeket több példa is alátámasztja, mint a ház – xot és a száz – sot párok. Az ugor és finn-permi nyelvek közti távolság jelentősen nagyobb, de a megfelelések szintén szabályszerűek.

A magyar nyelv eredetével kapcsolatban léteznek más alternatív elképzelések is, ezeket azonban a nyelvészet nem tekinti tudományosan megalapozott elméleteknek (lásd: Áltudományos nyelv-összehasonlítás).

Nyelvtörténet

A Halotti beszéd

Bővebben: Nyelvtörténeti korszakok a magyarban

Ősmagyar kor

A finnugrisztika kutatásai szerint a magyar nyelv legközelebbi rokonaitól mintegy 3000 éve válhatott el, így a nyelv története az i. e. 11-10. század tájékán kezdődött. Az i. e. 1-i. sz. 1. évezredet felölelő korszak az ősmagyar kor. Írásos emlékek e kezdeti korból nem származnak, de a kutatások megállapítottak néhány egykorú kölcsönszót, mint a szó (a török nyelvekből) vagy a daru (a rokon permi nyelvekből). Feltehetően szintén permi eredetű a főnévi igenév ‑ni képzője.

A török nyelvek később – leginkább az 5. és 9. század között – jelentős hatást gyakoroltak a nyelv szókincsére: számos szó, amely a mezőgazdasággal, az államigazgatással és a családdal kapcsolatos, ezen nyelvekből ered, viszont a lexikai kölcsönzésekkel élesen szembeállítható az, hogy a nyelv szórendjére és nyelvtanára az idegen nyelvek hatást alig gyakoroltak.

Ómagyar kor

Az első teljesen magyar nyelvű nyomtatott könyv, Az zenth Paal leueley magyar nyeluen

A magyarság Kárpát-medencébe költözése 895 körül fejeződött be. Ezzel a magyar nyelv életében kezdetét vette az ómagyar kor. A magyarság kapcsolatba került a szlávokkal, ami számos szláv szó átvételével járt együtt, például a tégla, a mák vagy a karácsony. A hatás kölcsönös volt: magyar eredetű szó a horvát čizma, illetve a szerb ašov.

A nyelv első emlékei, leginkább személy- és helynevek, a 10. századból származnak, de a honfoglaló törzsek között már korábban is ismert lehetett az írás fogalma. Ezt támasztja alá a betű és írás szó etimológiája, illetve a magyar rovásírás léte, amivel ugyan nem maradtak fenn ennél korábbi szövegek, párhuzam vonható közte és a türk rovásírás között.

Az 1000-ben létrejövő Magyar Királyságban a középkori szokásoknak megfelelően jelentős szerepet játszott a deák nyelv. A latin a magyar nyelvre is hatást gyakorolt, főként a kereszténység és az oktatás szókincse kapcsán.

A magyar nyelv legkorábbi, máig fennmaradt szövege a Halotti beszéd, amely az 1190-es években született. Az irodalomtörténészek azonban feltételezik, hogy magyar nyelvű irodalom már korábban is létezhetett. A magyar költészet legkorábbi példája az 1300 körüli Ómagyar Mária-siralom. Irodalmunk ezeknél jelentősebb alkotásai a 14. századból és az azt követő időkből maradtak ránk, az első magyar nyelvű bibliafordítás, a Huszita Biblia pedig az 1430-as évekből.

A korszak nyelvi változásai közül kiemelendő, hogy a diftongusok fokozatosan kivesztek a nyelv legnagyobb területén, és számos névutó átalakult toldalékká, mint a reá (1055: utu reá, később: útra.) A tő végi magánhangzók lekopása és a magánhangzó-harmónia megjelenése is ekkorra tehető. Kiterjedtebb volt az igeidők rendszere, különösen sok segédige volt használatos.

Középmagyar kor

Az első teljesen magyar nyelvű könyv 1533-ban jelent meg Krakkóban Komjáti Benedektől, címe Az zenth Paal leueley magyar nyeluen. A 17. századra a magyar már meglehetősen hasonlított a mai formájára, de még hiányzott az irodalmi nyelv, így minden író a saját nyelvjárását használta műveiben. Létezett és továbbra is fennmaradt az elbeszélő múlt idő (beszéle), de ennek szerepe egyre kevésbé lett megkülönböztethető az egyszerű múlt időjétől (beszélt), a 19. századra már csupán a választékosság kedvéért használták.

Újmagyar kor

A 18. században a magyar felvilágosodás kényszerült felismerni, hogy az anyanyelv alkalmatlan a tudományos értekezések latinizmusmentes előadására, és a szókincs sem elég választékos a megnövekedett irodalmi igények kielégítésére. Ennek következtében írók egy csoportja, köztük kiemelkedően Kazinczy Ferenc elkezdte a magyar szóanyag kibővítését, megújítását. Néhány szót lerövidítettek (győzedelem > győzelem), számos nyelvjárási szót elterjesztettek az egész nyelvterületen (pl. cselleng), kihalt szavakat feltámasztottak (pl. dísz), és természetesen sok szót a képzők segítségével hoztak létre. Néhány kevésbé gyakran használt eljárás is ismert. Ezt a mozgalmat nevezzük a nyelvújításnak, amely több mint tízezer szóval gyarapította a szókincset, s még világviszonylatban is kiemelkedően sikeres nyelvpolitikának tekinthető. A reformoknak köszönhetően 1844-ben a magyar hivatalos nyelvvé emelkedett a latin helyett.

A 19. és 20. század a nyelv még további egységesülését hozta magával, és nyelvjárások közti, eredetileg sem túl jelentős különbségek tovább csökkentek.

Írás

Bővebben: Magyar ábécé

A magyart jelenleg a latin ábécé magyar változatával írják. Helyesírásában a legfontosabb elvként érvényesül a fonetikus írásmód, vagyis a leírt szövegből különösebb előismeretek nélkül is könnyen kikövetkeztethető a kiejtés. A latin ábécé betűi mellett helyesírásunk több ékezettel kiegészített írásjegyet használ a magánhangzók jelölésére.

A magyar helyesírást elsőként szabályozó kiadvány, 1832

A mássalhangzók egy részét kétjegyű betűkkel jelöli. A palatalizáció jele általában a palatalizálatlan mássalhangzó betűje mellé helyezett <y>. Ennek megfelelően viselkedik az /ɲ/ <ny> jele, valamint a /c/ <ty>-je. Helyesírása egyik érdekessége, hogy a legtöbb európai nyelvvel szemben az /ʃ/ jele az <s>, és az /s/-é az <sz>. Minden kétjegyű betűt egy betűnek tekintünk, és így elválasztás során elválaszthatatlanok. Egyetlen háromjegyű betű létezik, ez a <dzs>. Hagyományból használatos az <ly>, ami a mára a nyelvterület legnagyobb részén kiveszett /ʎ/-t jelölte; mai fonetikai értéke /j/.

Ha a mássalhangzó a beszédben megnyúlik, kétjegyű betűjele az írásban háromjegyűvé válik: asszony. Összetett szavaknál ezzel szemben az esetleg egymás mellé kerülő két azonos többjegyű betűt nem vonjuk össze: jegygyűrű.

Ábécé

A kiterjesztett, teljes magyar ábécé a következő:

• a á b c cs d dz dzs e é f g gy h i í j k l ly m n ny o ó ö ő p q r s sz t ty u ú ü ű v w x y z zs
• A Á B C CS D DZ DZS E É F G GY H I Í J K L LY M N NY O Ó Ö Ő P Q R S SZ T TY U Ú Ü Ű V W X Y Z ZS

Nyelvjárások

Bővebben: Magyar nyelvjárások

A magyar nyelvjárási különbségek főképpen a hangállományban jelennek meg, kisebb mértékben a szókincsben, és még kevésbé a nyelvtanban. Az elsőre jellemző példa a déli nyelvjárás erőteljes ö-zése, pl. szöm (szem); a másodikra az, hogy bizonyos vidékeken a zsír kiolvasztásakor fennmaradó szalonna neve a töpörtyű (tepertő), máshol csörge, pörc, pörke. A nyelvtan terén található eltérések igen marginálisak – példaként szolgálhat az, hogy a kicsinyítőképzők használata tájanként eltérhet: ruhika (Sárköz), kendőcse (Tolna megye), kicsinkó (Erdély).

A nyugati nyelvjárás Győr-Moson-Sopron , Vas, Zala, részben Veszprém megye területén használatos (a Szigetköz kivételével). Kisebb egységei a Rábaköz, Felsőőrvidék, Őrség, Göcsej és Hetés nyelvváltozatai. Különbséget tesz a zárt ë és a nyílt e között, de az utóbbi a máshol szokásosnál még nyíltabb. A hosszú ú, ű csekély megterhelésű. A nyelvjárás enyhén ö-ző, a söpör, vödör alakok használatosak a keleten megszokott seper, veder alakokkal szemben. A köznyelvi ó, ő, é helyén nyitódó típusú kettőshangzók vannak jelen: vuot, juoszág, üdüő, kiët, kiëz. Gyakori az n palatalizálódása: csinyál, szappany. Az á utáni szótag a hangja helyett o van: szároz, házos. Rendszeresen előfordul a hiátus e nyelvjárásban: koacs (kovács). Több határozórag nem illeszkedik, Göcsejben előfordul a tővéghangzók elhagyása.

A dunántúli nyelvjárás a nyugati nyelvjárásterület és a Duna észak-déli vonala között helyezkedik el. Nyelvjárási jelenségeinek nagy része azonos a nyugatiéival. A legfőbb eltérés az, hogy itt hiányoznak a diftongusok. Északnyugati és déli része l-ező (foló, góló), a keleti része j-ző (fojó, gója). A határozott névelő a Mátyusföldön és a Csallóközben ritkább, mint a Dunántúlon. A Szigetközben és a Dunától északra a névelő egyalakú: a ablak.

A déli nyelvjáráshoz tartozik a Dunántúl Marcali-Kaposvár-Szekszárd vonalától délre eső része, illetve a Duna-Tisza köze sávosan. A terület nyelvjárása meglehetősen sokszínű, csak az ö-zés közös vonás benne. Az ë-zés főleg a dunántúli és nyugati területeken van jelen. Somogyban és az Ormánságban záródó kettőshangzókat találunk: ou, öü, ëi; másutt helyettük ó, ő, é van. Szlavóniában illabiális ă-t használnak.

A tiszai nyelvjárás a Duna-Tisza közén az előbbi nyelvjárással sávosan váltakozva, a Tisza, a Körösök, a Berettyó vidékén, Szolnok közelében, illetve Hajdú-Bihar és Békés megye délnyugati részén használatos. Jellemző vonása az ë-zés és az í-zés. Különbséget tesz az ë és e fonémák között: embër. Az l, r, j nyújtó hatású zárt szótagban: óldal, gőrbe. A köznyelvi ó, ö, é helyén nagyobb, keleti felében záródó típusú kettőshangzók vannak: jou, vout, őüriz, kéiz.

Az északnyugati vagy palóc nyelvjárás a Budapest-Cegléd-Szolnok vonaltól északra van használatban, keleten a Tisza alkotja határát. A vidék középső része a jellegzetes palóc nyelvterület, a többi vidékén fokozatosan a környező nyelvjárások hatásai érvényesülnek. Jellemzője a nagyfokú illabialitás – ennek következménye, hogy az i, ë, ă hangok megterhelése nagy. Elszórtan előfordulnak diftongusok is, ezek: uo, üö, ië; ou, üö, ëi. Leginkább a középső vidéken és Nyitra környékén még használatos az <ly> betű eredeti hangértéke, az /ʎ/: folyó, hely. Sokfelé jellemző a t, d, l, n hangok palatalizációja i, ü előtt. Az asszimiláció nagyon erős: erre példa, hogy a mëg- igekötő g-je hasonul az ige első mássalhangzójához: mëttölt, mëffog.

Az északkeleti nyelvjárás területéhez tartozik Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megye nagy része, illetve a szomszédos országokban északra és északkeletre hozzájuk csatlakozó vidékek zöme. Az egész terület jellemző sajátsága az e-zés, az ë hang nem létezik. Nagy részén előfordulnak a kettőshangzók: kéiz, kőü. A nyelvjárás erősen illabiális: sēr, seper, csepp. A j-zés a köznyelvinél is erősebb fokú. A felszólító mód az udvarias beszédben mindig ikes ragozású: üjjík le!'

A mezőségi nyelvjárást az erdélyi magyarság beszéli a székelyek kivételével, fő területe Kolozsvár, Kalotaszeg, Torda, Dés vidéke és a Maros mente. Legfőbb vonása a nyílt magánhangzós jellege. Máshol ismeretlen az itt használt /œ/ hang (alsó nyelvállású ö), pl. tœrœkbúza, gœdœr. Egyes vidékeken használják a -ni, -nul családragot: Bélánul (=Béláékhoz.) Előfordul még az elbeszélő múlt idő (beszéle) is.

A székely nyelvjárás a Székelyföld vidékén használatos. Ë-ző, ö-ző és e-ző, egyes részeken nyitódó és záródó diftongusok is vannak. Az l, r, j nyújtó hatása érvényesül. Általánosak a tehen, kerek, kötel, eger jellegű névszótövek. Bizonyos vidékeken a -val, -vel rag nem hasonul: kézvel, lábval. Az ikes igék ragozása megőrződött, az igeidők gazdagsága jellemző: írá, ír vala, írt vala stb. A székelyek nyelvéhez hasonló, de még ősibb a csángó nyelvjárás, amellyel kapcsolatban kiemelendő az ún. sziszegés: az elöl és hátrább képzett sziszegő hangok és az affrikáták egy közbülső hangban olvadnak össze. Mind a székelyek, mind a csángók számos tájszót használnak.

Szókincs

Bővebben: Magyar szókincs

A magyar nyelv szókincse a szótöveket tekintve kb. 21%-ban finnugor eredetű^[4], az összes toldalékos szóalakot is beleszámítva azonban 80-90%-os arányt kapunk. Emellett számos iráni, türk, szláv, latin, német, francia, olasz és angol eredetű szó található nyelvünkben.

A magyar nyelv hatása más nyelvekre

Nagyobb számú magyar jövevényszó a következő nyelvekben található: horvát nyelv, a német nyelv dunai sváb nyelvjárása, a roma nyelv kárpáti cigány és oláhcigány nyelvjárásai, román nyelv, ruszin nyelv, a szerb nyelv egyes nyelvjárásai, szlovák nyelv.

Hangtan

Jellemző rá az első szótagra eső hangsúly (ebben a finnugor nyelvekre és a szlovák nyelvre hasonlít), a magánhangzó-harmónia (barnulásotokról – zöldülésetekről), valamint a magánhangzó-hosszúság és a hangsúly egymástól független volta (amely szinte egyedüliként lehetővé teszi az antik időmértékes verselés alkalmazását). Hangrendszerére ezenkívül a lágy mássalhangzók (ny, ty, gy), az aspirálatlan zárhangok (h nélkül ejtett p, t, k, szemben például a germán nyelvekkel) és a palatális magánhangzók előtti kemény mássalhangzók jelenléte jellemző (azaz lehetséges ne, ti stb. hangkapcsolat, nye, tyi helyett; szemben például az orosszal). Nincsenek benne valódi diftongusok (mint például a finnben vagy németben) és redukált, vagyis „elnyelt” magánhangzók (mint például az angolban, németben). A speciális magyar a hang (mely a svédben és a perzsában is megvan) nehézséget okozhat a nyelvtanulóknak.

Nyelvtan

Az agglutináló (ragozó) jelleg toldalékok halmozását is lehetővé teszi (a finnugor nyelvekhez, perzsa nyelvhez, baszk nyelvhez, az ókori sumerhez és a török nyelvhez hasonlóan). Szintén jellemző a többféle alakváltozat mind a szótövek, mind a toldalékok terén, a gazdag esetrendszer és az irányhármasság (honnan? hol? hová?) a helyhatározók használatában. Kevés az igeidő (a mondá, mondja vala, mondta vala, mondtam légyen alakok gyakorlatilag kihaltak, a Székelyföldön viszont ma is aktívan használják a mondta volt formát), és hiányzik az indoeurópai nyelvekre jellemző birtoklást kifejező ige („én birtoklok valamit” helyett „nekem van valamim”). A magyar nyelv megkülönbözteti a határozatlan („alanyi”) és a határozott („tárgyas”) ragozást: olvasok, olvasom, a főnévi igenév pedig ragozható (látnom, látnod, látnia stb., amely egyébként a portugálban is megtalálható). A magyar az indoeurópai nyelveknél sokkal ritkábban használja a határozatlan névelőt (egy); a páros szerveket (pl. kéz, láb, szem, fül) és a több birtokos egy-egy birtokát is egyes számban mondja (pl. élik az életüket, nem pedig *életeiket; Kérjük kedves vendégeinket: foglalják el a helyüket, kapcsolják ki mobiltelefonjukat). Páros szervek egyikére nálunk a fél szó utal.

A személyragok áttekintése

A nyelvben a személyes névmások, birtokos személyragok és igék toldalékai általában egyformák. (Az alábbi példában a személyes névmások tárgyesete is adott, noha annak ragozása kevésbé szabályos.)

Magánhangzó-harmónia a toldalékokban

A magánhangzó-harmónia a toldalékokban is megjelenik. Bizonyos toldalékok nem csak nyelvállás, hanem ajakműködés szerint is igazodnak a szótőhöz.

A toldalékok által kötőhangként használt magánhangzók párokba rendezhetők:

Amint az látható, a párok/hármasok tagjai megegyeznek magasságban és hosszúságban, de különböznek nyelvállásban. (A kivétel az „á/é” pár, ahol az á is hátsó állású.)

Mondattan

Egy alapvető magyar mondatban az alany az első, az ige a második és végül a tárgy az utolsó elem. Az alany megjelölése nem feltétlenül szükséges. Mindemellett, a szórend nem csupán az eddig ismertetett lehet, ugyanis azt elsősorban nem szintaktikai szabályok, hanem pragmatikus – vagyis okfejtő – tényezők határozzák meg. A kihangsúlyozni kívánt információ – a fókusz – rögtön a ragozott ige elé helyezendő. Ha maga az ige a fókusz, akkor az a mondat elejére kerül.

Egy mondat általában négy darabból áll: a topikból (témából), a fókuszból, az igéből és egyéb bővítményekből. A topik és a bővítmény bármennyi szókapcsolatot tartalmazhat, míg a fókusz csupán egyet.

Így, egy magyar mondat (János elvitt tegnap két könyvet Péternek) a következő jelentésárnyalatokat kaphatja, ha az igén kívül négy szókapcsolatból áll („János”, „Péter”, „két könyv” és „tegnap”):

A topik tehát a beszélő által már ismertnek vélt információ-darabot tartalmazza, bevezetést nyújt az állítmánynak. A fókusz felhívja a figyelmet az eset valamely részének vagy feltételezett, vagy ismeretlen nemére, továbbá kizárja az állítás érvényességét az összes többi kapcsolatba hozható személyre vonatkozóan.

Ha létezik fókusz, az igekötő az ige utánra helyeződik át (vitt el az elvitt helyett) Ha az igéhez nem társul igekötő, a jelentés kétértelművé válhat írásban, mivel az igét megelőző szókapcsolat egyformán lehet topik vagy fókusz is. Például, az „Éva szereti a virágokat” mondatban Éva egyaránt lehet a topik és így kihangsúlyozatlan, de lehet fókusz is. Ebben az esetben jelentése az, hogy Éva az (és nem más), aki szereti a virágokat.

A magyarban puszta névszó is állhat állítmányként (az oroszhoz hasonlóan), a jelen idejű, egyes és többes szám 3. személyben (pl. Pista tanár Ø, elmarad a 'van'). ^[5]

Lásd még

• Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról
• Sumer-magyar nyelvrokonság
• Magyar szókincs
• Uráli nyelvcsalád
• Magyar nyelvi szórekordok listája
• Árvíztűrő tükörfúrógép
• Magyar–török tükörfordítások

Külső hivatkozások

• Mit mondanak nyelvünkről a külföldiek? A magyar nyelv eredetéről
• Idegenek véleménye a magyar nyelvről
• Nehéz nyelv-e a magyar? (Urbanlegends.hu)
• A magyar nyelv fóruma
• A magyar nyelv (Australian Hungarian Community Web Site)
• Nehéz-e a magyar nyelv? (Oswald Gschnitzer, Heidelberg, Élet és Tudomány, 2000/12.)
• A magyar nyelv 20. sz.-i változásai (Pusztai Ferenc)
• Lange Irén: A magyar nyelv sajátosságai hagyománytörő lingvisztikai szemszögből
• Járt utat kétszer járj! – Nádas Péter francia fordítója magyarul írt regényt (Népszabadság, 2005. február 11.)

Származás

• Nádasdy Ádám a nyelvek és a népek rokonságáról
• A finnugor nyelvek Swadesh-listái az angol Wikiszótárban (a Morris Swadesh nyelvész által megadott 207 alapvető szó összevetése az egyes finnugor nyelvek között)
• Marácz László: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból
• Vége a finnugor -magyar eredetelmélet egyeduralmának? – rádióbeszélgetés az ELTE orientalistájával (MKR, Délutáni találkozás).

Nyelvtan

• Magyar nyelvtani táblázatok
• Online Magyar Helyesírás Szótár www.magyarhelyesiras.hu

Nyelvművelés (pró és kontra)

• A magyar nyelvművelés állapota – Balázs Géza írása a Magyar Nyelvőrben
• A nyelvművelés kártékonyságáról és ármánykodásáról
• Egy emberközpontú nyelvműveló – Margócsy József írása Lőrincze Lajosról és a nyelvművelésről
• Modern Talking – Nádasdy Ádám cikkeinek gyűjteménye a Magyar Narancs sorozatából
• Szaknyelvi igényesség
• Minya Károly írása (Vitairat a nyelvművelésről) – Balázs Géza új könyvéről az Édes anyanyelvünk c. folyóiratban (pdf)

Egyéb

• Illyés Gyula: Ki a magyar?
• Küszöbszint a magyar mint idegen nyelven (Műegyetemi Távoktatási és Felnőttképzési Központ)
• Debreceni Nyári Egyetem, a magyarnyelv-oktatás egyik specialistája
• Magyaróra: Új utak a magyar nyelvhez
• Magyarok a Kárpát-medencében
• Pusztai Ferenc cikke az általa szerkesztett, átdolgozott Magyar értelmező kéziszótárról (PDF)
• Magyar Nemzeti Szövegtár (az MTA 188 millió szövegszót tartalmazó adatbázisa többféle kortárs szövegből; ingyenes regisztrációval böngészhető)
• Múzeumot kap a magyar nyelv is (Múlt-kor, 2006. szeptember 27.)
• Dr. Végvári József: Anyanyelvemről, huszonegy tételben. A magyar nyelv és a hivatalos nyelvészet a szerves műveltség szempontjából

Külső hivatkozások angolul

• Hungarian language (Ethnologue.com)
• Hungarian Profile
• A Hungarian Language Course by Aaron Rubin
• Study Hungarian! (AFS.com)
• Hungarian Lessons (Hungarotips.com)

További irodalom

• É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter: Új magyar nyelvtan (Osiris Kiadó, Budapest, 2003)
• Keresztes László: Gyakorlati magyar nyelvtan (Debreceni Nyári Egyetem, 1995, Hungarolingua sorozat)
• Végvári József: „És mégsem mozog …” – tanulmányok anyanyelvről, hitről, tudománytörténetről és nevelésről, világképről, szerves műveltség és hivatalos tudomány viszonyáról. Főnix Könyvműhely, 2005. ISBN 963 7051 05 8
• Sokszor kigyomlált érdekességek nyelvünkről, nem bigottaknak: [1]
• Amatőrök (másképp' dilettánsok) és egyéb hályogkovácsok: [2]

Jegyzetek

	Az Európai Unió hivatalos nyelvei
angol | bolgár | cseh | dán | észt | finn | francia | görög | holland ír | lengyel | lett | litván | magyar | máltai | német | olasz portugál | román | spanyol | svéd | szlovák | szlovén
Forrás: Nyelvek az EU-ban