Nagyvárad

Article in other languages:

Koordináták: é. sz. 47° 4′ 0″, k. h. 21° 55′ 60″47.0666666667, 21.9333333333

Nagyvárad (Oradea, Grosswardein)

A városháza a Sebes-Körös partján

Nagyvárad címere

Nagyvárad zászlaja

Közigazgatás

Ország

Románia

Történelmi régió

Partium

Megye

Bihar

Rang

megyei jogú város

Polgármester

Ilie Bolojan (2008-tól)

Népesség

206 614 fő (2002)^[1] +/-

Magyar lakosság

56 985

Földrajzi adatok

Terület

125,56 km²

Időzóna

EET, UTC+2

Elhelyezkedése

Nagyvárad

é. sz. 47° 4′ 0″, k. h. 21° 55′ 60″

Nagyvárad, (románul Oradea, németül Grosswardein, szlovákul Vel'ký Varadín, latinul Magnowaradinum, jiddisül גרויסווארדיין) municípium a Partiumban, a Körösvidéken, a Sebes-Körös partján. Az Osztrák–Magyar Monarchiában Bihar vármegye központja volt, jelenleg a romániai Bihar megye székhelye. A település a régió legnagyobb városa, a 2002-es népszámláláskor 206 614 lakosa volt, amiből 27%-a magyarnak vallotta magát, ami 56 985 lakost tesz ki.

Fekvése

A Sebes-Körös partjain és a váradi dombságok alatt fekvő városon át fut Románia legfontosabb útvonala, az E60-as út (Bécset a Fekete-tengerrel köti össze), amely összeköttetést nyújt Budapesttel (250 km), illetve több romániai várossal: Kolozsvár (152 km), Marosvásárhely (250 km), Brassó (400 km), Bukarest (595 km). A város a tervezett észak-erdélyi autópályától is csupán 15 km-re található.

Története

Neve a régi magyar várad (= kis vár) főnévből ered. A nagy előtag Kisvárdától különbözteti meg. Már a 11. században földvár állott itt. Monostorát I. (Szent) László király alapította. A mai vár helyén épült 1083 és 1095 között, és László ide telepítette a bihari püspökséget. 1095-ben ide temették a királyt, sírja 1192-től zarándokhely lett.

1241-ben a tatárok megostromolták, és nagy harc után április 15-én elfoglalták. A tatárdúlást Rogerius spalatói püspök, váradi főesperes Carmen Miserabile (Siralmas ének) című munkájában írja le. (Rogériusz nevét ma városrész viseli.)

1390. május 20-án a királyi pár jelenlétében állították fel Szent László aranyozott lovasszobrát a székesegyház elé. Itt volt kanonok Janus Pannonius, püspök Vitéz János 1445 és 1465 között, várkapitány Rhédey Ferenc és fia, aki erdélyi fejedelem lett. 1474-ben Ali, szendrői bég serege fosztotta ki a várost, de a várat bevenni nem tudta. Ezután várát megerősítették.

Nagyvárad éjszaka

Nagyvárad vára

1514-ben a parasztsereg hiába ostromolta. 1538-ban itt kötött békét I. Ferdinánd és Szapolyai János. 1556-ban János Zsigmond vezére, Varkoch Tamás ostromolta és bevette. Az ostrom során a város és a vár csaknem teljesen elpusztult. 1598-ban a török eredmény nélkül ostromolta. 1613. október 27-én a közelben ölték meg Báthori Gábor erdélyi fejedelmet. 1660. június 6-án itt halt meg a szászfenesi csatában halálos sebet kapott II. Rákóczi György fejedelem. Ez év július 14-én Ali pasa vette ostrom alá és augusztus 28-án elfoglalta. 1664-ben Rákóczi László megkísérelte Várad felszabadítását, 1689-ben Bádeni Lajos ostromolta eredménytelenül. Közben 1685. október 15-én itt fogatta el a váradi pasa Thökölyt, akinek ezzel maradék tekintélye is elveszett, 1686. február 1-jén már hiába fogadta nagy pompával a pasa. 1692-ben Sigbert Heister tábornagy szabadította fel a várost.

Új székesegyháza 1752 és 1779 között épült. A vár ma is áll, igen leromlott állapotban van. A kommunista uralom évtizedeiben a román hatóságok mindent elkövettek annak érdekében, hogy a magyar múltra utaló emlékeket megsemmisítsék, meghamisítsák, illetve elrejtsék. Így lett az enyészet martalékává a vár is. A pusztulásra ítélt vár elé magas tömbházakat emeltek, hogy az érdeklődők és kíváncsi szemek elől elrejtsék.

A 20. század elején a magyar kulturális élet egyik legjelentősebb központja volt, ekkor „Pece-parti Párizsnak” is nevezte.

Népessége

1787-ben lakossága 9790 fő
1830-ban 18 091 fő
1850-ben 22 538 fő
1857-ben 22 443 fő
1869-ben 28 698 fő
1880-ban a város lakossága 31 324 fő, ebből 86,4% magyar anyanyelvű, 6,6% oláh azaz román, 4% német; hitfelekezet szerint 31,8% római katolikus, 27% református, 26,1% izraelita, 6,7% görög katolikus, 5,9% ortodox volt
1890-ben 38 557 fő, 88,8% magyar anyanyelvű, 6,6% román, 2,6% német; hitfelekezet szerint 31,2% római katolikus, 28,2% református, 26,2% izraelita, 6,5% görög katolikus, 5,8% ortodox volt
1900-ban 47 018 fő, a katonasággal együtt 50 177; ebből 91,3% (44 750 fő) magyar anyanyelvű, 5,1% (3335 fő) román, 2,4% (1404 fő) német
1910-ben 64 169 fő, 58 421 magyar (~91%) anyanyelvű, 3604 román, 1416 német, 279 szlovák és 159 lengyel volt
1941-ben 98 621 fő, ebből 90 715 magyar, 5104 román, 696 német, 110 szlovák, 1560 zsidó, 107 cigány, 2106 egyéb nemzetiségű
1956-ban 99 663 fő, ebből 59 072 magyar, 35 644 román, 344 német, 106 szlovák, 3610 zsidó, 4603 egyéb nemzetiségű
1966-ban 122 534 fő, ebből 62 955 magyar, 56 436 román, 518 német, 178 szlovák, 1463 zsidó, 2625 egyéb nemzetiségű
1977-ben 170 531 fő, ebből 75 125 magyar, 91 925 román, 618 német, 213 szlovák, 785 zsidó, 2863 egyéb nemzetiségű
1992-ben 222 741 fő, ebből 144 244 román, 74 225 magyar, 2137 cigány, 959 német és 1176 egyéb nemzetiségű
2002-ben, a 206 527 főből (az előfalvakban élőkkel együtt) már csak 56 830 (27,5%) magyar, 145 295 (70,4%) román lakosa volt, valamint cigány: 2466 (1,2%), német: 566 (0,3%), szlovák: 477 (0,2%), zsidó: 172, ukrán: 76, bolgár: 25, orosz: 25, szerb: 17, cseh: 9, török: 9.

A másodszori Romániához csatolás utáni évtizedekben erőltetett románosítás zajlott le, ez jól követhető népszámlálásról népszámlálásra. Óromániából tizezrével telepitettek ide román családokat, megbontva ilymodon az addigi természetes nemzetiségi arányokat. Ennek eredményeként a magyarság mára kisebbségi jogaiért kell harcoljon saját szülőföldjén.

A nagyváradi Állami színház

Nagyvárad. Sebes Körös a Szent László-híddal

Nagyváradi Székesegyház

Szent László a Székesegyházban

Híres emberek

Bővebben: Nagyvárad polgármestereinek listája

Bővebben: Híres nagyváradiak listája

Itt születtek

Báthory Gábor (1589. augusztus 5.) erdélyi fejedelem
Báthory Zsigmond (1572. március 20.) erdélyi fejedelem
Dayka Margit (1907. október 13.) Kossuth-díjas színművésznő
Diósy Ödönné Brüll Adél (1872. szeptember 1.), Ady múzsája
Fényes Szabolcs (1912. április 30.) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző
Muráti Lili (1914. július 22.) színművésznő
Nagysándor József (1804. október 17.) honvéd tábornok, aradi vértanú
Osvát Ernő (1876. április 7.) a Nyugat folyóirat szerkesztője
Pázmány Péter (1570. október 4.) esztergomi érsek
gr. Rhédey Ferenc (1610) erdélyi fejedelem
Tisza Kálmán (1830-1902) a Szabadelvű Párt elnöke, miniszterelnök, politikus.
ifj. Rimanóczy Kálmán (1870–1912) építész
Ritoók Zsigmond (1870. január 5.), orvos, belgyógyász
Straub F. Brunó (1914. január 5.), az MTA tagja, 1988–1989-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke
Szigligeti Ede (1814. március 8.) színműíró
Szilágyi Dezső (1840. április 1.) jogász, politikus, igazságügyminiszter, a képviselőház elnöke
gr. Teleki Mihály (1634) erdélyi kancellár

Itt éltek

Az 1760-as évek elején itt alkotott Michael Haydn (1732–1806) zeneszerző, Joseph Haydn fivére.
Itt élt és alkotott Mezey Lajos (1820–1880) festő és fényképész, Szinyei Merse Pál első mestere.
Itt végezte jogi tanulmányait Szacsvay Imre, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója. Margó Ede (1872–1946) által készített bronzszobrát 1907. március 15-én avatták fel.
A Premontrei Főgimnáziumban harminchárom évig tanított matematikát és fizikát Károly Iréneusz József (1854. március 6. – 1929. március 13.) fizikus, tanár, városatya, premontrei kanonok, a drótnélküli távíró egyik feltalálója, Nagyvárad egyik legkiemelkedőbb tudósa.
1900 januárjától 1903 októberéig itt élt és alkotott Ady Endre költő.
Itt tanított 1908 és 1911 között Juhász Gyula költő. 1943. március 7-én emléktáblát avattak tiszteletére a Pázmány Péter Premontrei Főgimnázium (ma Mihai Eminescu Főgimnázium) épületében.
Az első világháború alatt fotóműtermet üzemeltetett a városban Miklós Jutka, A Holnap című antológia egyetlen női alkotója.
A Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskolában tanult Kalmár Pál dalénekes, a Szomorú vasárnap első előadója.
1949 és 1961 között a Nagyváradi Állami Színházban játszott Kovács Apollónia népdalénekesnő, színésznő.

Templomok

Bővebben: Nagyvárad templomai

A nagyváradi zsidóság

Zsidók már Árpád házi királyaink ideje óta tartózkodnak hazánkban. Különböző uralkodók hol szigorúbban, hol nagylelkűen bánnak velük, ám ha bizonyos megszorítások mellett is, mindvégig megtűrik őket, sőt időnként fontos pozíciókat töltenek be leginkább a pénzügyek berkeiben. A nagyurakkal annyira jól kijönnek, hogy többnek van „házi zsidója”, aki lehetett ispán, ügynök, kocsmáros, vagy bankár. 1785-ben már mintegy 78 ezer a létszámuk.

Magyar sajátosság, hogy a zsidók eleinte nem a városokban, hanem a földesurak oltalma alatt telepedtek meg. Királyi városokban kevés zsidó lakott, a bányavárosokba egyáltalán nem engedték be őket. Csak a 19. század közepén jelentek meg itt nagyobb számban. Nagyvárad későbbi Váralja kerülete eleinte külön "zsidó város" volt.

A két világháború között Nagyvárad húszezer izraelitája valamennyi vallási irányzatot képviseli. A helybéli zsidóság alig egynegyedét felölelő neológ hitközség élén továbbra is a nagytudású Kecskeméti Lipót áll. Különösen magyarság iránti hűségével tűnik ki. A román hatóságok által bezáratott állami főreáliskolai tanári karból és diákságból 1929 őszén létrehozza a zsidó gimnáziumot. Ez öt évig magyar tannyelvvel működik, akkor megvonják nyilvánossági jogát. Kénytelenek áttérni román tannyelvre és Kecskeméti gyűjtésének köszönhetően az épületet emelettel bővítik így újból nyilvánossági jogot kapnak. Az intézet 1930-ban felveszi jótevője nevét: Kecskeméti Lipót Izraelita Líceum. Az ortodox hitközség hívja meg Fuchs Benjámint apja helyébe. Ő klasszikus német nyelven prédikál, de magyar műveltséggel is rendelkezik. Az ortodoxia felvilágosultabb szárnyát képviseli. Mellette az első világháború forgatagából 1915-ben ide menekült wizsnici rebbe, Jiszráel Hager is Váradon tevékenykedett hászid udvartarással. A sors játéka folytán mindhárom vezető 1936-ban gyors egymásutánban elhalálozott. Egyiknek sem akadt méltó utóda. A zsidó kórház tovább működött, 1926-ban szülészettel bővült, 1929-ben épületét nagyobbították.(Kulcsár A. Sándor)

Nagyvárad történelmi városrészei

Forgalmas utcarészlet a Szent László templommal

Várad régen közigazgatásilag négy városból állt: Várad-Újváros, Várad-Olaszi, Várad-Váralja és Várad-Velence. (Elnevezésük eredete szempontjából Újváros és Váralja beszélő neveket visel, viszont Olaszi és Velence a 12. század folyamán az ott nagy számban megtelepedett vallon lakosság után kapta nevét.) Mind a négy városnak külön közigazgatási hatósága és külön földesura volt. Például Várad-Újvároson a földesúri hatóság jogait a káptalan, Várad-Olasziban pedig a magyar királyi kamarai kincstár gyakorolta. A forrásokban már a 13. század folyamán említett települések azonban lényegében előzőleg is egy várost alkottak, csupán a török kiűzése után erőszakkal szétszakították őket. Hogy e helyzetet megszüntessék (és a választó kerületeket megállapítsák), a "négy Várad" közössége 1848 áprilisában kérelemmel fordult a népképviseleti országgyűléshez, mamelyben "kérik magukat elöbbeni egységükbe s a megyei hatóságoktól független önállásukba visszahelyeztetni." Ekkorra tehető hazánk többi, úgynevezett központi városának egyesülése is. Nagyvárad összevonását jogilag mégis sokáig nem sikerült elismertetni, végül az 1872-ben létrejövő korszerű közigazgatási rendszer tett pontot az ügyre.(dr.Fleisz János)

Nagyvárad sajtótörténete

1862 szeptemberében megjelent az első, modern értelemben vett nagyváradi újság, a Bihar. 1863. október 30-án megszűnt, majd újra megjelent 1867-1884 között. A lap tulajdonosa Hügel Ottó, szerkesztője Gyõrffy Gyula.
1868-ban mejelenik a Nagyváradi Lapok, a nagyváradi hivatásos újságírás kezdete. Hügel Ottó adta ki, Sipos Ádám szerkesztésében. 1870-ben szűnt meg.
1870. július 3-án megjelent a Nagyvárad című napilap. Főszerkesztő Hügel Ottó. Szerkesztését 1891-ben Iványi Ödön (1854-1893) újságíró vette át.
1871. júniusa és decembere között megjelenik a Biharmegyei Közlöny.
1874. június 17-én megjelent a Szabadság című napilap. Tulajdonosa és kiadója Laszky Ármin, elsõ szerkesztõje Dus László.1895 szeptembere és 1896 májusa között Nagyváradon tartózkodik és a lapnál újságíróskodik Krúdy Gyula. 1900. január 1-jén Ady Endre megérkezik Debrecenből és a lapnál dolgozik 1903 októberéig.
1880. Napvilágot lát a Biharmegyei Lapok, de csak néhány lapszámig jut el.
1892. Megjelent Nagyváradon a Kataszteri Közlöny, az első magyar földmérési folyóirat.
1895. Megjelent a Tiszántúl című napilap.
1898. október 1-jén megjelent a Nagyváradi Napló. 1901. december 10-től Ady Endre ide jött át a Szabadságtól segédszerkesztőnek. Utolsó száma 1934. január 4-én jelent meg. Sosem kötött kompromisszumot a román hatalommal, mégis 15 esztendeig állta a Trianon utáni megváltozott helyzetben a sarat s szolgálta olvasóit.
1898-ban a Tiszántúl kéthetente, majd hetente megjelenõ lapból napilappá válik, amely "a korszak legjobb katolikus sajtójának színvonalára emelkedik".

Szintén 1898 õszén Fehér Dezsõ lemond a Nagyvárad fõszerkesztõségérõl, és pár nap múlva, 1898. október elsején - új lapot ad ki, a Nagyváradi Naplót. Liberalizmus felé mutató hangját Lovassy Andor szerkesztõ teszi következetessé. "Várad tekintélyes számú zsidósága - a gazdasági erõt képviselõ vállalkozói réteg - hamar magáénak tekintette az új kiadványt, elfogadta és igényelte is a szerkesztõség enyhén radikális tónusát, az egyházellenes pozíciót se kifogásolta, lelkiismeretes olvasója, elõfizetõje - de szûkkeblû támogatója - lett a Nagyváradi Naplónak" - olvassuk az említett tanulmányban.

1900. Megjelenik a Színházi Újság.
1901. Megjelenik a rövid ideig jelentkezõ Nagyváradi Magyar Színpad.
1902. Megjelenik a Nagyváradi Színpad.
1902-ben megjelent a Nagyváradi Friss Újság.

Említésre méltó egykori nagyváradi publicisták: Rádl Ödön, Ritoók Zsigmond, Márkus László, Hlatky Endre, Fehér Dezső, Hegedűs Nándor, Várady Zsigmond. A nagyváradi redakciók egyszersmind az új magyar irodalomnak is műhelyei voltak, korábban Iványi Ödön és Thury Zoltán, később Ady Endre, Balázs Béla, Bíró Lajos, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Nagy Endre, Somlyó Zoltán neve minősítette a város irodalmi életét.

A sajtó Trianon után

1919. június 22-én indult elsõ váradi lap, a Tavasz az elsõ irodalmi folyóirata is Nagyváradnak. Rá három napra, június 25-én, másik irodalmi lap is megjelent, a Magyar Szó. Tabéry Géza adta ki. Az impériumváltás csaknem megfojtja a kisebbségi újságírást. A cenzúra miatt gyakran jelennek meg fehér foltok, sõt fehér oldalak is a lapban. Új közlési módot kell tanulni, a cenzúrát kijátszót. A szakma gyakorlását biztosító jogok megszûnnek a magyar nyelven írók számára. Sok lap hamar eltûnik. Mégsem marad lap nélkül Várad. Az Új Nagyvárad helyét 1919 decemberében a Nagyváradi Estilap veszi át. 1931-ig megjelenik a bulvárlapként számon tartott Nagyváradi Friss Újság is. Helyette alapítják 1932-ben az Erdélyi Magyarságot. 1929 és 1932 között jelent meg a Magyar Szó. Irodalmi, mûvészeti és társadalmi lap volt. Szerkesztõi 1933-ban az Erdélyi Magyar Szó címû lapot, majd helyette 1933-tól 1935-ig a Magyar Hírlapot szerkesztik. A legjelentõsebb napilap az 1932-ben megjelent Erdélyi Lapok volt. Kiadója Erdélyi Néplap címen 1934 és 1940 között "Egy lejes lapot" is nyom. 1929-ben néhányszor megjelenik az illegális Kommunista Párt lapja, az Alkalmazott is. 1938-tól 1941. június végéig a Bihari Hírlap hetente jelenik meg. És lenyûgözõ a nehézségek ellenére megjelenõ, majd eltûnõ lapok és (köztük a román-magyar nyelven megjelenõk) periodikák száma Trianontól a II. világháború végéig. Dr. Indig Ottó tanulmányából idézünk: "A jelzett alig több mint negyed évszázadnyi korszakban Váradnak összesen 81 újsága, napi- vagy hetilapja, kéthetenként avagy havonta megjelenõ sajtókiadványa volt! Gyakoriak voltak az új lapalapítások, és csaknem hasonló gyakoriságúak a megszûnések. Sok kezdeményezés élettartama csak egy mutatványszámra korlátozódott (!), más kísérletek egy-két hónapig húzódtak, s annak, amelyik egy-két évet is kibírt, esélye volt a hosszabb fennmaradásra is. A legtöbb új lapot 1933-ban hozták létre (13), majd 1929 (9) és 1931 (8) volt sajtótekintetben a legjobb év. Akadtak olyan esztendõk is, amikor egyetlen új lapot sem indítottak Váradon. Ilyen volt 1925, 1937, 1939 és 1940. Csak egyetlen lapindítás történt 1919, 1922, 1926, 1928, 1935, 1936, 1938-ban. 1930-ban és 1932-ben öt-öt újságot, 1921-ben hatot, 1920-ban hetet indítottak Váradon. Érdekes és szinte érthetetlen, hogy a bécsi döntés után mindössze három új magyar lap kezdte meg mûködését A Holnap városában, de még olyanok is megszûntek, amelyek korábban gyökeret eresztettek Várad sajtótalajában. A váradi sajtó történetének 1868-1944 közti 76 esztendeje, harmadfél százada az úgynevezett felszabadulással zárult, a hatalomra tornázott vörös gárdák elhallgattatták Várad régi lapjait, és kezdetét vette az a mélyrepülés - a kommunista sajtó 1989-ig folytatódó negyvenöt éve -, amely sem színvonalában, sem értékben és változatosságban nem tudta megközelíteni az újságírás korábbi nívóját."

Közlekedés

Tömegközlekedés

Nagyváradon 1906. április 5-én indult be a villamosközlekedés. Ezidőtájt jelennek meg az első villamos mozdonyok is. Nagy István nagyváradi tanár gyermekkora óta megszállottja a nagyváradon valaha közlekedett ilyen járműveknek (www.eminescu.rdsor.ro/istvan/fo.htm). A tömegközlekedési hálózatot a helyi közlekedési vállalat irányítja. Öt villamos (piros 1-es és 3-as, fekete 1-es és 3-as, illetve 2-es) és számos autóbusz vonal (10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 16(Metro), 17, 18, 19, 20, 21, 22) van.

Nagyvárad vasúttörténete

Nagyvárad bekapcsolása a vasúthálózatba már Széchenyi István javaslatában szerepel, és később is több terv született az Alföld és Erdély határán található város hálózatba kapcsolására, mely fekvése miatt mindig is fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont volt.

Siemens Desiro vonat a nagyváradi állomáson

1858. április 24-én adták át a Nagyvárad-Püspökladány vasútvonalat, s ezzel a város bekapcsolódott a vasúti közlekedésbe. A vonalat a Tiszavidéki Vasúttársaság építette.
1870. szeptember 7-én avatták fel a Nagyvárad–Kolozsvár közötti 152 km hosszú vasúti pályát, mely biztosította a régóta várt kapcsolatot Erdély felé. Az építkezést sorozatos pénzügyi gondok és botrányok kísérték, a befejezés is sokat csúszott. A vonalat a Magyar Keleti Vasút építtette, azonban hamarosan a magyar állam tulajdonába került.
1871-ben Nagyvárad vált az Alföld–Fiumei Vasút kiinduló állomásává. Az Alföld–Fiumei Vasúttársaság (AFVT) 393 km hosszú Nagyvárad–Eszék–Villány vonala abból a célból épült, hogy az Alföld terményeit Budapest érintése nélkül, közvetlenül lehessen a fiumei kikötőbe szállítani. Az 1869 és 1871 között hat részletben üzembe helyezett vasútvonal utolsó szakaszaként 1871. szeptember 14-én nyílt meg a Nagyvárad-Csaba (ma: Békéscsaba) közötti vonal 87 km hosszban. A vonalat a trianoni határ kettévágta, így egy több mint 50 km-es szakasza esik a mai Románia területére Nagyvárad-Nagyszalonta–Kötegyán között.
1882. augusztus 28. Megnyílik Magyarország első közúti vasútja Nagyváradon, melyet 1896. június 27-ig kizárólag teherszállításra használnak.
1885. május 14. Megnyílik a Nagyvárad-Belényes-Vaskohi HÉV Váradvelence-Püspökfürdő közötti vonala. Hossza: 2 km.
1886. június 16. Megnyílik a Nagyvárad-Belényes-Vaskohi HÉV Rontó-Drágcséke közötti vonala. Hossza: 25 km.
1887. augusztus 19. Megnyílik a Nagyvárad-Belényes-Vaskohi HÉV Drágcséke-Belényes közötti vonala. Hossza: 54 km.
1887. november 14. Megnyílik a Nagyvárad-Belényes-Vaskohi HÉV Belényes-Vakoh (hossza: 27 km) és Szombatság-Rogoz-Dobrest (hossza: 10 km) közötti vonala.
1887-ben a Bihari HÉV építette a Nagyvárad (Őssipuszta) - Körösszeg - Körösnagyharsány - Kótpuszta vasutat. Sorsát Trianon pecsételte meg, nyomvonala - néhol még a rozsdásodó vágányok is - a határ magyar oldalán megszemlélhető. Magyarországra eső szakasza a Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma-vasútvonal része.
1911. január 28-án nyílt meg a Debrecen-Nagyváradi HÉV Debrecen–Nagykereki–Nagyvárad vonala. A vasutat kettémetszette a trianoni határ, így a magyar oldalon csak Nagykerekiig járnak a vonatok, a pálya folytatását Nagyváradig fölszedték.

1883-ban Nagyvárad állomáson a vágányok hossza meghaladta a 17,7 km-t, két átmenő fővágánya, 5 megelőző-, 14 kezelő-, 17 csonka vágánya és hat vágányos vontatási telepe volt. A vágányokat 96 kitérő és két fordító korong kapcsolta össze. A felvételi épületen kívül két nagy áruraktár, egy gabonaszín, 18 állásos mozdonyszín és több kisebb épület segítette az üzemvitelt. A Tiszavidéki Vasút teljes vonalhálózatát, beleértve a nagyváradi és aradi csatlakozó állomásokat is, 1880. január 1-jével az ugyanez évi XXXVIII. törvénycikk alapján államosította a magyar kormány. A Tiszavidéki Vasút 1858-ban megnyílt nagyváradi vonalszakaszán Biharpüspöki, az aradin Kürtös állomáson volt a Tiszavidéki Vasútnak igazán szép felvételi állomásépülete. A TVV felvételi épületeinek tervcsaládjából a legnagyobb (városi) épületalakzatot építették fel Aradon és Nagyváradon. Mindegyik előtt a TVV fából ácsolt, három vágányt fedő facsarnoka is állt. A 20. század fordulója idején, amikor a MÁV minden magyar városban új, a városi középületek sorába jól illő, reprezentatív és a historizmus stílusarchitektúrájában fogant új állomásépületet telepített, akkor Nagyváradon viszont helyi építész közreműködésével a régi állomásépületet építették át. Nagyáradon az épület ugyanúgy a reneszánsz architektúrát tükrözi, mégis eltérő jellegű, mint azt a MÁV saját tervezésű alkotásainál ismerjük. A '80-as években az állomás fedett peronjának öntöttvasból keszült eredeti tartó szerkezetét és -oszlopait "gondosan" kicserélték jellegtelen hegesztett tartókra; az ok nyilvánvaló volt: túlságosan zavaró volt látni valamennyi elemen a rajtuk "éktelenkedő" Budapest feliratot, ugyanis ott készültek ezek a mesterdarabok. Ekkor tüntették el a peron felúli homlokzaton addig megbújt, a falba eredetileg bedolgozott öntöttvas korongot, melynek felirata: Nagyvárad Magyar Császári és Királyi Város... (forrás: Kulcsár A. Sándor).

Vasútállomások

A városnak négy vasútállomása van: Központi pu., Keleti (Velencei) pu., Nyugati (Őssi) pu., Biharpüspöki pu., ez utóbbi egyben határátkelő is.

Repülőtér

A város szélén, az Arad felé vezető út mellett található a Nagyváradi repülőtér.

Építészeti remekek, műemlékek

A püspöki palota

A Fekete Sas Palota

Vár. Az 1241-es tatárjáráskor Várad teljesen elpusztult. A várat e tragikus eseményt követően Vincze püspök állította helyre. 1570-1596 között épült Várad új vára az olasz késő reneszánsz szellemében. 1613-1629 között, Bethlen Gábor korában Várad várának új építési szakasza kezdődik, 1618-ban a vár megerősítéséhez a templom köveit is felhasználják.
Magyar római katolikus püspöki (barokk) palota. Építését Patachich Ádám püspöksége alatt, 1761-ben kezdték el, 1777-ben fejezték be. Tervezője Hillebrandt, kivitelezője Neumann. Főbejáratával szemben található a Tóth István által készített Szent László bronzszobor, amelyet Schlauch Lőrinc bíboros szentelt fel 1893. szeptember 10-én. A szobor, az őt körülvevő négy oroszlánnal együtt eredetileg a város főterén állott, ahonnan a román uralom beálltával el kellett menekíteni.
Kanonok-sor. Klasszicista beütésű barokk stílusban épült 1760-1875 között.
Fekete Sas palota, 1907-1909 között épült Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján, Sztarill Ferenc kivitelezésében. A szálloda 1908. november 1-jén nyílt meg. A palota helyén állott a Sas fogadó, melynek termében 1798. augusztus 26-án tartották az első magyar hivatásos színielőadást. E jeles eseményt egy, az egykori Sas fogadó faláról lekerült és a palota Kossuth utca felőli erkélyén elhelyezett márványtábla is megörökítette, amelyet az épület 1980-as években történt felújításakor eltüntettek és azóta sem került elő. Szövege: „E városban ez epületben a színpadról elhangzott első magyar szó emlékére, 1798. augusztus 26-1898. augusztus 26. Hálás kegyelettel az utókor iránt, a Szigligeti-Társaság kezdeményezésére Nagyvárad város közönsége.”
Városháza.
Állami Színház (eredetileg Szigligeti Ede nevét viselte), 1899-1900 között Ferdinand Fellner és Hermann Helmer osztrák műépítészek tervei alapján Rimanóczy Kálmán, Guttman József és Rendes Vilmos nagyváradi építészek építették. Előtte Szigligeti Ede mellszobra, Margó Ede alkotása, melyet 1912-ben állítottak a színház elé. A szobrot 1923 nyarán a román hatóság a Schlauch-kertbe száműzte, helyére Mária román királyné szobrát állították, és csak 1940-ben került vissza eredeti helyére. 1948 őszén mint Nagyváradi Állami Magyar Színház kezdi el első évadát. 1955. november 26-tól román tagozat is működik az egykori magyar színház épületében.
Apolló palota (Fő, ma Republicii utca 12. szám), 1912-1914 között építették, elsőként ebbe az épületbe vezették be a központi fűtést 1913 novemberében. Érdemes a bérház kapuján bemenni, csodálatos egykori -igaz, ma már nem működó – felvonót láthatunk.
Stern palota. Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján épült a Vágó fivérek irányítása alatt, 1908-1909 között.
Pénzügyi palota. Az eklektikus építészet jellegzetes alkotása 1895-ben épült.

Ady Endre Múzeum előlről
Igazságügyi palota
Nemzeti (volt Osztrák-Magyar) Bank épülete
Ullmann palota (1913), Löbl Ferenc tervei alapján.
Moskovits palota.
Görög katolikus püspöki palota. Ifj. Rimanóczy Kálmán tervei alapján épült 1903-ban.
Ady Endre emlékmúzeum. 1955-ben nyílt meg, igazgatója Tabéry Géza író volt.
A várost gyönyörű barokk épületek gazdagítják.
A szecesszió jegyében született épületek híresek.

Parkok

December 1. park (az egykori Széna tér helyén található), itt áll 1959-től a román katona szobra
Petőfi Sándor park (az egykori Schlauch-kert, a római katolikus püspöki palota közvetlen szomszédságában)Gyereknapokat szerveznek itt, vele szemben egy óvoda is talalható.
az egykori Rhédey-kert, ma Bălcescu park; a jelentős kiterjedésű területet gróf Rhédey Lajos, Bihar vármegye egykori főispánja adományozta a városnak, része a jelenlegi állatkert területe is; a "hálás" utókor az állatkert területén található Rhédey kápolnát, ahol a mecénás gróf és felesége nyugszanak hosszú évekig istállóként használta, jelenleg - felújítva - Nagyvárad egyik nevezetessége, érdemes felkeresni)
Bunyitay liget (a kommunista érában Munkásliget, most Bratianu park)
Magnólia park, a város Rogériusz negyedében