Norvég nyelv

Article on other languages:

• Norwegian_language
• Noors
• Idioma_noruego
• Norþƿeȝisc_sprǣc
• لغة_نرويجية
• Norveç_dili
• Нюношк
• নরওয়েজীয়_ভাষা
• Norvegeg
• Norveški_jezik
• Noruec
• Norština
• Norwyeg
• Norsk_(sprog)
• Norwegische_Sprache
• Norwegbe
• Νορβηγική_γλώσσα
• Norvega_lingvo
• Idioma_noruego
• Norra_keel
• Norvegiera
• Norjan_kieli
• Norskt_(mál)
• Norvégien
• Lingua_norueguesa
• נורבגית
• नॉर्वेजियन_भाषा
• Norveški_jezik
• Bahasa_Norwegia
• Norvegiana_linguo
• Norska
• Lingua_norvegese
• ノルウェー語
• ნორვეგიული_ენა
• 노르웨이어
• Norgahek
• Lingua_Norvegiensis
• Noors
• Lengua_norvegeise
• Lengua_nurvegesa
• Norvegų_kalba
• Norvēģu_valoda
• Норвегонь_кяль
• Норвешки_јазик
• Bahasa_Norway
• Norwegsche_Spraak
• Noors
• Norsk_språk
• Norsk
• Norvégien
• Norvegian
• Język_norweski
• Língua_norueguesa
• Lingua_norvegiaisa
• Limba_norvegiană
• Норвежский_язык
• Lingua_norviggisa
• Norrowegian_leid
• Dárogiella
• Norveški_jezik
• Norwegian_language
• Nórčina
• Norveščina
• Gjuha_norvegjeze
• Norveški_jezik
• Norska
• Norwesko_godka
• Забони_норвегӣ
• ภาษานอร์เวย์
• Tok_Nowe
• Norveççe
• Норвезька_мова
• Tiếng_Na_Uy
• 挪威语

Norvég (norsk)
Beszélik:	Norvégia
Terület:	Észak-Európa
Beszélők száma:	kb. 4,6 millió
Helyezés a beszélők száma szerint:	az első 100-on kívül esik
Besorolás:	Indoeurópai nyelvcsalád  Germán nyelvek   Északi germán nyelvek    Nyugat-Skandináv     Norvég nyelv      Nynorsk, Bokmål
Írás:	Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	Norvégia Északi Tanács
Szabályozza:	Norsk språkråd
Nyelvkódok
ISO 639-1	no (nn, nb)
ISO 639-2	nor (nno, nob)
SIL-kód:	NRN, NRR

A norvég a germán nyelvek északi ágához, a skandináv nyelvek nyugati ágához tartozik, zömében Norvégiában beszélik.
A skandináv területeken élő északi emberek nyelvéből, az óészakiból fejlődött ki. A viking kalandozások idején a mai Norvégia területén élő vikingek északnyugati irányba hajóztak, ők voltak azok, akik létrehozták az első településeket Izlandon, és ők népesítették be Feröert is. Ez utóbbi két terület nyelve tehát a norvéggal együtt a skandináv nyelvek nyugati ágát alkotja.

A norvég nyelv a 14–16. században kezdett átformálódni, ebben az időszakban alakult az óészaki középnorvéggá. A skandináv országok közös történelme miatt azonban a kialakult norvég nyelv nagyban hasonlít a svédre és a dánra.

A modern norvég nyelv két nagy dialektikus ágra bomlik, a két dialektus között tulajdonképpen annyi a különbség, mint bármely két skandináv nyelv között, így kérdés, hogy nem tekinthetők-e ezek önálló nyelveknek. Ez a két dialektus a nynorsk és a bokmål norvég. A nynorsk (újnorvég) nyelv anyanyelvi használata az ország lakosságának kb. 10%-ra jellemző (400 000 fő), azonban a hasonlóságok és a közös eredet miatt a többi norvég is megérti őket, noha nem könnyen. Mint neve is mutatja, a bokmål a könyvnyelv, ez az általános használatú, és a nyomtatott irományok nagyrésze is ezen jelenik meg. Azonban minden vidéknek van egy kis nyelvi sajátossága, a "tiszta bokmål'" leginkább Oslo és Trondheim környékén figyelhető meg.

Története

Norvégia mindig számos dialektusban gazdag vidék volt. A nyelvjárások sokszínűségét az ország topográfiai viszonyai formálták: magas hegycsúcsok, hosszú, meredek falú völgyek, fjordok választották el egymástól az egyes települések és vidékek lakóit, az éghajlati viszonyok miatt a közlekedési viszonyok is rosszak voltak. Az ily módon egymástól elzárt közösségek nyelvjárása így egyre nagyobb eltéréseket mutatott.

Többek között ez az oka annak is, hogy a több évszázados dán megszállás és az azzal járó nyelvi egységesítési törekvések sem jártak sikerrel egy egységes norég nyelv megteremtésében. (Norvégiában több évszázadon át a dán volt a hivatalos nyelv.)

A norvég nyelv eredete az óészakiban keresendő, melynek tulajdonságait a mai izlandi nyelv őrizte meg leginkább. A Hanza-kereskedelem virágzása alatt a középalnémet gyakorolt jelentős hatásokat a norvégra, számos jövevényszóval gazdagítva azt. (A középalnémet a Hanza-szövetség hivatalos, kereskedelmi nyelve volt.)

Norvégia 1380 és 1814 között dán fennhatóság alatt állt. Először perszonálunió (→Norvég-dán Perszonálunió), majd reálunió formájában. Ez alatt az idő alatt a régi norvég írásbeliség elkopott, majd 1450-ben hivatalosan is bevezették a dán írásbeliséget az országban.

Az eredeti norvég dialektusokat a vidék lakossága azonban tovább használta. Az 1814-es Dániával való szakítással kezdett kibontakozni Norvégiában egy romantikus-nacionalista hullám, mely kapcsolatot keresett a középkori (azaz a dán megszállás előtti) norvég írásbeliséggel.

A nyelvi formák elterjedtsége

██ Bokmål

██ Nynorsk

██ Semleges

Az 1850-es években Ivar Aasen költő és nyelvész megteremtette a landsmålt, azaz az "ország nyelvét", melyet 1929 óta nynorsk-nak neveznek. A cél az volt, hogy a nép "visszakapja" a norvég írásbeliséget. Mivel az új írásbeli nyelv a társadalom felső rétegeinek dán írásbeliségével szemben jött létre, a nynorsk lassanként a demokratikus mozgalmak egyik jelképévé vált. 1885 óta a landsmål/nynorsk nyelv hivatalosan elismert írásbeli nyelv. Az új nyelv alapja nem egy dialektus volt (mint a német esetén a Wittenberg körüli nyelvjárás, vagy az olasz esetén a Firenze környéki nyelvjárás), hanem egy nyelvész által mesterségesen megalkotott logikus rendszer, melyet Aasen az összes norvég dialektus "keverékéből" gyúrt össze. A 20. század folyamán a nynorsk nyelvet számtalanszor megreformálták, és egyre közelebb került az ország keleti részén beszélt Bokmål nyelvjáráshoz.

A nynorsk mesterséges voltát jól ellensúlyozza a tény, hogy a nyelvjárás alapját a norvég dialektusok képzik.

Knud Knudsen gimnáziumi tanár szintén egy nyelvi reform kezdeményezője volt. Nevéhez köthető az 1862-es helyesírási reform, melyet a parlament nagyobb részben jóváhagyott, és mely a riksmål (a "birodalmi nyelv") alapja lett. A rendszert 1929-ben a bokmål (kb. ~írott nyelv) névre keresztelték.

A norvég nyelvnek a fentiek szerint két változata fejlődött ki:

1. Riksmål (a "birodalmi nyelv"), a Bokmål megnevezésű alcsoporttal, valamint
2. Landsmål (az "ország nyelve")

1929 óta a riksmål hivatalos megnevezése bokmål, a landsmål hivatalos megnevezése pedig nynorsk.

Megemlítendő a samnorsk-mozgalom (kb. ~össznorvég-mozgalom) mely a norvég nyelv egy samnorsk nevű változatát ismeri el nem hivatalos köznorvég nyelvi formaként.

A nynorsk változat követői 1944-ig egyre gyarapodtak, azonban napjainkra a beszélők száma Norvégia lakosságának 10-15%-ára szorítkozik. Ennek számos oka van. A norvég politikai és gazdasági központot alkotó Oslo városában a nynorskot mindig is hidegséggel fogadták, és nem tudott mélyen gyökeret verni a társadalom széles rétegeinek körében.

A 20- század folyamán a norvég nyelv változatai számos nyelvi reformon mentek keresztül.

A modern norvég

A bokmål és a nynorsk

Példák a bokmål és a nynorsk változatra:

Riksmål

A nyelvi reformok ellenzői, akik csökkenteni szeretnék a különbségeket a bokmål és nynorsk között, az általuk ápolt nyelvváltozatra a riksmål megnevezést használják. Ennek tipikus jegyei között sorolható fel például a dán számnevek használata, valamint olyan szóalakok használata, mint az efter (=után) az etter helyett, vagy a sne (=hó) használata a snø helyett. De megemlítendő a nőnem használata is, például boken (=könyv) a boka helyett, vagy a kettős hangzók elkerülése (sten használata a stein helyett).

Høgnorsk

Az ún. høgnorsk (~felnorvég, vagy standard norvég) a nynorsk egyik nem hivatalos változata. Egy olyan nyelvi forma, mely az Ivar Aasen által kifejlesztett landsmålhoz hasonló, azonban követői nem ismerik el a nynorskon 1917 után végrehajtott változtatásokat.

Ezt a nyelvi változatot írásban csak egy kisebb norvég csoport használja, de egyes elemei utat törnek a norvég írásbeliség számos területén. Az írásmód sok esetben régiesnek hat, de beszédben alig megkülönböztethetőő. A høgnorskban kevés az idegen szó, inkább eredeti norvég szavakat próbál használni. Ebben a nyelvi változatban számos írásbeli mű hozzáférhető.

A riksmål, bokmål, nynorsk és Høgnorsk összehasonlítása

A nyelvváltozatok elterjedtsége és jogi helyzete

A norvég állam mind a nynorsk, mind a bokmål nyelvi változatokat elismert. A nyelvi törvény értelmében állami hivatal nem részesítheti előnyben egyik változatot sem a másikhoz képest 75%-nál nagyobb mértékben, mely rendelkezés a gyakorlatban azonban sokszor nem valósul meg - és a nynorsk inkább háttérbe szorul. Az állami hivatalok, valamint a fylkének nevezett kormánykörzetek a nekik feltett kérdéseket ugyanabban a nyelvi formában kell megválaszolniuk, melyben a kérdést feltették. A községek szintjén a községnek azt a nyelvváltozatot kell használnia, mely a saját vidékén hivatalosan elismertként nevezett meg.

A nynorsk a községek 27%-ának hivatalos nyelve. Ez a népesség 12%-ának felel meg. A fennmaradó hányad vagy a bokmål változatot használja, vagy egy semleges, helyi változatot (mely azonban leggyakrabban a bokmål egyik alváltozata. Az iskolákban és egyházi községekben a nynorsk hivatalkos használata kicsit elterjedtebb. Az általános iskolákban a tanulók 15%-a használja a nynorsk változatot iskolai nyelvként. Az egyházi községek 31%-ában a nynorsk a prédikáció és liturgia nyelve.

Földrajzi tekintetben a nynorsk inkább a nyugati, fjordokban gazdag vidékeken elterjedt, valamint a központi hegyes-völgyes vidékeken, így Hallingdal, Valdres, Gudbrandsdal vidékein, valamint délen Setesdal és Nyugat-Telemark vidékein. A bokmål ezzel szemben inkább délen elterjedt.

Regionális szinten a nynorsk a következő kormánykörzetek (fylke) hivatalos nyelve: Hordaland, Sogn og Fjordane valamint Møre og Romsdal. A bokmål változatot két kormánykörzetben használják hivatalos szinten, Vestfold, és Østfold körzetekben. A többi tizennégy fylke nyelvi szempontból semleges.

A Norvég Tanács nyelvi határozata garantálja a dán és svéd nyelvhasználatot a hivatalos írásokban. Ez a megegyezés kölcsönös az érintett államokkal.

Hangrendszere

Általános kiejtési szabályok

A bokmål és a nynorsk írott nyelvek, melyek kiejtése azonban nem rögzített. A kiejtés szabályait elsősorban az adott dialektus, és az általa megszabott nyelvtan határozza meg. Számos kiejtési szabály vonatkozik a norvég nyelvre, melyek regionális eltéréseket mutatnak. Általánosságban így csak nagyon kevés stabil kiejtési szabály adható meg, ezek közé tartozik például a "-t" elhagyása a határozott névelő esetén (det / -et), valamint a "-g" elhagyása az -ig végződésű szavaknál.

A magánhangzók kiejtése

Az ö-hang írásképe a norvégban Ø ø, az ä-hang írásképe Æ æ, az o-hang sokszor Å å formában jelenik meg, míg maga az o íráskép az u-hangot reprezentálja. Példák: bo [buː] "lakni", dør [døːr] "ajtó", ærlig [æːrli] "őszinte". A norvég u kiejtése legtöbbször [ʉ], azonban nazális kapcsolat előtt [u]. A hangsúlytalan e "schwa-hangként jelenik meg ([ə]), az y pedig az ü-hang egyik zárt változatát írja le ([y]).

A mássalhangzók kiejtése

A legtöbb norvég dialektus elöl képzi az r-hangot (pörgeti), néhányban azonban előfordul a hátul képzett r-hang is (hasonlóan a dánhoz, vagy a felnémethez). A dager kiejtése tehát [daːgər] (nem pedig [daːgɐ], mint az a németben lenne)

A norvég s mindig zöngétlen. A norvég v és hv kiejtése v (szemben a némettel és hollanddal)

Speciális hangkapcsolatokat képeznek az alábbiak

• sj, skj, melyek kiejtése [ʃ], például nasjon [naʃuːn] (=nemzet)
• gj, hj, lj, melyek kiejtése [j]
• tj
• a kj kiejtése [ç], például: kjøre [çøːrə] (=vezetni)
• az rs kombináció egyes dialektusokban [ʃ]-ként fordul elő, például vær så god! [værsɔgu:], vagy [væʃɔgu:] (=tessék)

Magas magánhangzók előtt (i, y, ei, øy) az alábbi különleges szabályok érvényesek:

• az sk kiejtése [ʃ], például ski [ʃiː] (=sí)
• a g kiejtése j, például gi [jiː] (=adni)
• a k kiejtése [ç], például kirke [çɪrkə] (=templom)

A c, q, w, x, z betűk csak idegen szavakban fordulnak elő. A germán nyelvekben megszokott ck kombinációt a norvég kk-ként írja. A qu- helyébe kv- lép, a ph/th/kh helyett a norvég egyszerűen f/t/k írásjelet használ. A németben előfordulő z (például Zentrum) helyét az s veszi át, például sentrum / senter, vagy sukker (=cukor).

Kivételek és változatok

A bokmål változatban a fenti szabályok alól kivételt képeznek pl: det [de] (="az"), -et [ə] (="az"), de [diː] (="ők, azok"), og [o] (="és"), jeg/meg/deg/seg [jæi mæi dæi sæi] (="én/engem/téged/neki").

Beszélő szerint a hosszú a-hang sokszor egy o-hoz hasonló hanggá módosul, mely hasonló az angol "call" szóban megjelenő hanghoz, míg az æ sok esetben inkább á-ként hallatszik. Az y és i hangok közötti különbség gyakran elmosódik. Szintén dialektus szerint változhat az ei kettős hangzó kiejtése, mely lehet [æj] vagy [aj]

A norvég fonológia áttekintése

Magánhangzók

A norvég nyelvben 18 magánhangzót és 7 diftongust (kettős hangzó) különböztetünk meg:

A norvég kettős hangzók: /æi øy æʉ ɑi ɔy ʉi ui/, melyekből megkülönböztetünk hosszú és rövid változatokat.

Mássalhangzók

A norvég nyelvben 23 mássalhangzó van, melyek közül öt retroflexív, melyek allofónnak tekintendők. Utóbbiak azokban a dialektusokban, melyek nem pörgetik az R-et, nem fordulnak elő.

Forrás: SAMPA a norvég nyelvről (angol)

A két hangsúly

A norvégban a svédhez hasonlóan két hangsúlyt különböztetünk meg, melyeknek jelentésmegkülönböztető szerepük van.

Nyelvtana

     Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

Hasznos kifejezések

Hasznos kifejezések a bokmål nyelvjárásban.

• Ja = igen
• Nei = nem
• Velkommen = üdvözöljük
• Hyggelig å treffe deg = Örvendek
• Ha det = Viszlát
• Takk = Köszönöm
• Mitt navn er … = A nevem…
• Snakker du engelsk/ungarsk? = Beszél angolul/magyarul?
• Beklager, jeg snakker ikke norsk = Sajnálom, nem beszélek norvégul
• Kan du hjelpe meg = Segítene?
• Hvor er toalettet? = Merre van a WC?

Forrás

Külső hivatkozások

• Norvég nyel.lap.hu - linkgyűjtemény

Ez a nyelvészeti tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!