Ordass Lajos (született Wolf Lajos, Torzsa (Bács-Bodrog vármegye, Kulai járás, ma Szerbiához tartozik), 1901. február 6. – Budapest, 1978. augusztus 14.), mártírsorsú magyar evangélikus püspök, az Evangélikus Világszövetség alelnöke.
Teológiai tanulmányait Budapesten, Sopronban, majd Wittenbergben folytatta. 1924-ben szentelték fel lelkésznek. 1931 és 1941 között Cegléden volt lelkész, majd 1941 és 1945 között Budapesten a kelenföldi evangélikus gyülekezet lelkésze. 1945-ben, az idős Raffay Sándor lemondása után a Bányai Egyházkerület gyülekezetei megválasztották püspöküknek. 1948-ban határozottan kiállt az egyházi iskolák államosítása ellen, ezzel a pártállami diktatúra egyik legfontosabb egyházellenes intézkedésével szegült szembe.
Koholt vádak alapján 1948 szeptemberében letartóztatták és bíróság elé állították. Két évi fegyházra és további öt évi hivatalvesztésre ítélték. Büntetését Budapesten, Szegeden és Vácott töltötte. Utóda Dezséry László volt a püspöki székben. 1950-ben szabadult, de ezt követően is hallgatásra kényszerült. 1956. október 5-én sor került állami, majd október 8-án egyházi rehabilitációjára. Dezséry László október 31-i lemondása után Ordass Lajos 1956 és 1958 között a Déli Egyházkerület püspökeként folytathatta szolgálatát. 1957-ben az Evangélikus Világszövetség alelnökévé választotta. Az 1956-os forradalom után újrakezdődtek megpróbáltatásai, 33 éves püspökségéből mindössze öt évet tölthetett tényleges egyházi szolgálatban, 1958 júniusában újra, ekkor már véglegesen megfosztották hivatalától. Haláláig visszavonultan élt.
1990. április 30-án a Németh-kormány igazságügy-minisztere, Kulcsár Kálmán ünnepélyesen megkövette Ordass Lajos özvegyét.
Emlékezete
A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma Ordass Lajos-díjat alapított, melynek első átadására 2008-ban kerül sor.
