Oszmán Birodalom

Article on other languages:

del.icio.us del.icio.us
Digg Digg
Furl Furl
Reddit Reddit
Rojo Rojo
Add to OnlyWire
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.
Devlet-i Âliye-i Osmâniyye
دولتِ عليه عثمانيه
Osmanlı Devleti
Az Oszmán Birodalom címere
Az Oszmán Birodalom címere
Map of the Ottoman Empire
Az Oszmán Birodalom hatalma csúcsán (1683)
Hivatalos nyelv oszmán török
Főváros Söğüt (1299-1326),
Bursa (1326-1365),
Edirne (1365-1453),
Konstantinápoly (1453-1923)
Nemzeti himnusz oszmán nemzeti himnusz
Uralkodó Az Oszmán-dinasztia padisahja
Népesség kb. 40 millió
Terület 6,3 millió km² (1902);
maximális kiterjedése 19,9 millió km² (1595 körül)
Alapítása 1299
Bukása 1923. október 29.
Pénznem akçe, kuruş, török líra

Tartalomjegyzék

Történelem

A kezdetektől a XVI. századig: a birodalom felemelkedése és fénykora

Az Oszmán Birodalom magja Kis-Ázsia nyugati részén terült el. E területet lakták az oszmán törökök, akik a szeldzsuk-török birodalom szolgálatában voltak. Vezetőjük, I. Oszmán feladata az volt, hogy ne hagyja megerősödni a Bizánci Birodalmat, illetve a környező keresztény államokat és támadásokkal, hódításokkal gyengítse azokat. I. Oszmán azonban a meghódított területeket a maga felügyelete alá vonta és 1299-ben kinyilvánította függetlenségét a széthullóban lévő Szeldzsuk-Török Birodalomtól.

Oszmán fia Orhán volt, ő vetette meg a kormányzati és a szervezeti alapokat. Elfoglalta Bursza (Bursa) városát, ez volt az első nagyobb város, amit az oszmánok elfoglaltak Bizánctól. Orhán a törzsi jellegű államot átalakította, rendszeres közigazgatást vezetett be, melynek központja Bursza lett. Az állam sajátossága, hogy hódításra és határkiterjesztésre alapult.

Az oszmánok Európában 1352-ben vetették meg a lábukat, Gallipoli elfoglalásával. 1362-ben Murád szultán elfoglalta Drinápoly (Edirne) városát, ami a birodalom új fővárosa lett. I. Murád támadta a balkáni országokat is (Szerbia, Bulgária), melyek a támadások alatt meggyengültek. 1389-ben a rigómezei csata után megszűnt Szerbia függetlensége is, Bulgáriáé már korábban. A magyar királyoknak sikerült ezután körülbelül ötven évre megállítani a törökök európai terjeszkedését.

I. Bajazid, Murád utóda (aki a rigómezei csatában halt meg) a legyőzött szerbeket és bolgárokat beolvasztotta az oszmán Birodalomba. Luxemburgi Zsigmond magyar király a nikápolyi csatában egy nemzetközi összefogás élén küzdött a törökök ellen és veszített. Ez a nyugati lovagi haderő válságát jelezte, egyúttal a sikertelen csata után a magyar határ is nyitottá vált a törökök előtt. I Bajazidot 1402-ben Timur Lenk mongol uralkodó támadta meg és győzte le az ankarai csatában. Ez lett a magyarok szerencséje, ugyanis így a szultán nem tudta kihasználni magyarországi győzelmét. I. Bajazid maga is Timur Lenk fogságába esett. Az oszmán állam ebben a nagy csapásban majdnem megsemmisült, és 1402-1435-ig a török csapatok nem is voltak képesek újabb erőfeszítésre.

I. Mehmed volt az, aki konszolidálta az államot, majd II. Murád alatt újra hódító politkát folytattak. Ő kétfrontos harcot vívott, nyugaton szembetalálkozott a Hunyadi János által megreformált magyar haderővel. Keleten Ruméliában és Anatóliában harcolt. A megfáradt Murád a magyarokkal megkötötte a váradi békét, hogy keletre koncentrálhasson, de a magyarok nem tartották meg az egyezséget és hadjáratot indítottak a Balkánon. Az 1444-es várnai csatában azonban vereséget szenvedtek, ahol I. Ulászló, a magyar-lengyel király is elesett.

Miután II. Mehmed elfoglalta Konstantinápolyt 1453-ban, a kis török állam egy hatalmas birodalommá nőtte ki magát. Az 1456-os Nándorfehérvár ostroma a szultán életének nagy kudarca volt. Ezután a törökök az 1480-as évekig nem támadták többet Magyarországot. A Krími Tatár Kánság azután, hogy hűbéresként térdre kényszerítették, megkezdték a támadásokat a szomszédos lengyel és ukrán területek ellen, s az oroszokkal is háborúba bonyolódtak. Az igazi orosz–török háborúk korszaka majd csak a 16. században jön el.

Az 1480-as évektől 1520-as évekig terjedő időszakban is főleg a keleti terjeszkedéssel voltak elfoglalva az oszmánok. Elfoglalták a görögországi velencei támaszpontokat Kis-Ázsiában leszámoltak a szeldzsuk-törökökkel, elfoglalták a bizánci utódállamokat is (Trapezunti Császárság). A Fekete-tenger török beltengerré vált. A XV-XVI. század fordulóján uralkodik I. Szelim „a Rettenetes”, aki az egész Közel-Keletet lerohanta. Példaképe Nagy Sándor (törökül: Iszkender). Elfoglalta Szíriát, Irakot, Egyiptomot. Szulejmánon kívül megölette összes fiát, hogy megelőzze a trónharcokat. Az Irán (Szafavida birodalom) elleni hadműveletek is ekkor kezdődtek, azonban itt sosem sikerült végleges sikert aratniuk a törököknek.

II. Szulejmán kelet helyett inkább nyugatra koncentrált, egyrészt a Földközi-tengerre, másrészt Pest-Buda, távlatokban pedig Bécs elfoglalása volt a célja. Ő alatta vált a birodalom tengeri hatalommá, flottáját Barbarossa Hajreddin vezette. A birodalom tetőfokát is II.(Törvényhozó) Szulejmán uralkodása alatt érte el, amikor határai a Perzsa-öböltől egészen Magyarországig és Egyiptomtól a Kaukázusig húzódtak, s az Indiai-óceánon a portugál gyarmatosítók fölé kerekedtek.

A XVI.-XX. század: hanyatlás

Az Oszmán Birodalom felemelkedése és bukása (mozgókép)

Szulejmán halála után a birodalom stagnált és hanyatlásnak indult. E folyamat fontos útjelzője volt a bécsi vereség 1683-ban. A 18. századra magyarországi hódításait teljesen elvesztette, de ettől a századtól kezdve, egész az I. világháború végéig legfőbb ellenfele már nem a Habsburg Birodalom, vagy Velence volt, hanem az egyre erősődő Oroszország, aki meg akarta szerezni a Fekete-tenger feletti teljes hegemóniát, sőt ki akart jutni a Földközi-tengerre. Ideológiai indítékot a török teljes kiűzése szolgáltatott, ugyanis még mindig uralta a Balkánt. A XIX. században terjedő pánszlávizmus eszméje még inkább veszélyesebbé tette a birodalom helyzetét. Az oroszok magukénak tartották a szláv egység megteremtését és a török által uralt balkáni népek a cártól várták megszabadulásukat. A nyugati hatalmak, akik féltek az orosz terjeszkedéstől sokáig közbeléptek, nehogy az oroszok tényleg megszerezzék a Boszporuszt és a Dardanellákat. Az 1877-78-as orosz-török háború elhozta a balkáni népek szabadságát, de az oroszok vágyát nem, mert Anglia nem engedte, hogy a két tengerszoros az ő hatalmuk alá kerüljön. Az Oszmán Birodalom az I. világháború végén összeomlott, ellenben Oroszország most sem tudta megvalósítani tervét.

Az Oszmán Birodalom államszerkezete

Az oszmán állam sikere a birodalom belső felépítésén alapult. Élén a szultán állt. Övé volt minden föld, alatta voltak a vezérek és más udvari méltóságok és a katonai parancsnokok. A birodalom a folyamatos hódításból tartotta fenn magát (meghódítani és letarolni a földet). A meghódított területet szandzsákokra (tartományokra) osztották fel. Az élükön álltak a beglerbégek. A kisebb (például:megye, grófság) méretű földeket a szpáhik nem öröklődő földként kapták a katonáskodás fejében. A hadsereg fenntartására szükséges pénzt az adók beszedéséből biztosították, az adót a defterdárok (adószedők) kíméletlenül beszedték. Vitás ügyekben a kádik (bírók) ítélkeztek a Korán alapján.

Kultúra

Az oszmán törökök nagy toleranciát tanúsítottak az idegen kultúrával és hagyománnyal szemben (legalábbis középkori mércével mérve). Mielőtt a törökök elfoglalták volna Anatóliát a Bizánci Birodalomtól, a kultúra a Dzsihád része volt a kereszténység ellen. Az első oszmán uralkodók magukat Gázinak (Szent Harcosnak) nevezték. Ahogy az oszmánok egyre nyugatabbra hatoltak hódításaikban, a török uralkodók átvettek néhány vonást az elfoglalt népek kultúrájából. Az idegen kultúrát lassan magukévá tették. 1453-ban Konstantinápoly eleste után a legtöbb templomot érintetlenül hagyták és csak néhányat (köztük természetesen a Hagia Sophia templomot) alakították át mecsetté. Az oszmán udvari élet hasonló volt az ősi perzsa sahok udvarához, de sok görög és európai vonással is rendelkezett. Évszázadokon át a Birodalom a zsidók menedékhelyéül szolgált.

Katonaság

Bővebben: Oszmán hadsereg

Az oszmán katonaság egy hibrid és komplex rendszer volt. A könnyű lovasság volt a mag. Ezek nyilakat és rövid kardokat használtak, amelyek a Mongol Birodalom hadseregéhez hasonló harcmodort tettek lehetővé. Az oszmán katonaság volt az elsők között a világon, amely a muskétákat bevezette. A híres janicsárság elit csapatot képezett, amely a szultán testőrségeként is szolgált. Azonban a 17. század vége fele a reformok hiánya miatt a hadsereg elavult, főleg a korrupt janicsárok miatt, akik mindenfajta reformot elleneztek és több szultánt is letettek a trónról emiatt. 1826-ban a janicsárság feloszlatása már túl későn jött, és az Oroszország elleni háborúkban a Birodalom alulmaradt.

Tartományok

Az Oszmán Birodalom zászlaja

A Birodalom a virágzásának a tetőfokán 29 tartományból, három adófizető fejedelemségből és Erdélyből (a Birodalommal szövetséges fejedelemség) állott.

Szultánok

Bővebben: Oszmán szultánok listája

A szultán (másképp padisah) a Birodalom egyedüli ura és kormányzója volt (legalábbis hivatalosan). A szultán a következő címeket is viselhette: Szultánok szultánja, Kánok kánja, A próféta leszármazottja. Az első uralkodók nem nevezték magukat szultánoknak, hanem bej-eknek.

1922-ben a szultánság eltöröltetett, de az uralkodócsalád azóta is számon tartja a trónkövetelőket, akik magukat Törökország uralkodójának tekintették és tekintik:

Lásd még

Külső hivatkozások (angolul)

Irodalom

  • Britannica Hungarica 2005 (CD-verzió)
Törökország története
Anatólia
Szeldzsuk korszak
Oszmán Birodalom
Függetlenségi háború
Török Köztársaság
Lásd még

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Oszm%C3%A1n_Birodalom”

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.