Párizs környéki békeszerződések

Article on other languages:

del.icio.us del.icio.us
Digg Digg
Furl Furl
Reddit Reddit
Rojo Rojo
Add to OnlyWire

A 1919-es Párizs környéki békeszerződések az I. világháborút lezáró szerződések voltak, amelyek rögzítették az antant győzelmét a központi hatalmak felett, és megalkották a háborút követő új világrendet, amely nem bizonyult tartósnak, és kevesebb, mint 20 év alatt összeomlott.

A békeszerződések aláírásának helyszínei

A tárgyalások során a következő szerződéseket kötötték meg:

A fenti szerződésekhez szorosan kapcsolódik még a Feiszál-Weizman egyezmény Palesztina és a Közel-Kelet háború utáni sorsáról.

A szerződéseken a négy nagy politikus (Georges Clemenceau francia, David Lloyd George brit, Vittorio Orlando olasz miniszterelnökök és Woodrow Wilson amerikai elnök) akarata érvényesült (legkevésbé az olasz miniszterlnöké). A legyőzötteknek, bár képviselőiket meghívták, nem volt befolyásuk a tárgyalások menetére.

A tárgyalások során került elfogadásra a Népszövetség alapító okirata is.

Népszavazással eldöntött területi viták

A versailles-i békerendszer által szabályozott számtalan neuralgikus területi kérdésből csupán néhányat oldottak meg népszavazással, ezek is szinte kivétel nélkül Nyugat-Európa területére estek. Különös, de jellemző, hogy e népszavazásokon számos alkalommal szavazott az elcsatolni kívánt kisebbség saját „anyanemzete” ellen, ilyen esetekben fenntartva a korábbi status quo-t, így a Radkersburg-környéki szlovének a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság ellen Ausztria javára, ill. az akkor még német többségű Sopron város és környéke Ausztria ellen Magyarország javára.

A magyar kormányzat mindkét világháború után több terület esetében kezdeményezett népszavazást, e javaslatok az osztrák-magyar határ 1922-es kijelölését illető két kivételtől eltekintve nem találtak meghallgatásra, ez esetben is csak azért, mert az osztrák fél is vesztes hadviselőnek számított.

  • Schleswig-Holstein északi része 1920. II. 10. Németország/Dánia, döntés Dánia javára
  • Schleswig-Holstein déli része 1920. III.14. Németország/Dánia, döntés Németország javára (a tartományt kettéosztó határ máig változatlan)
  • Mazúria 1920. VII. 11. Németország/Lengyelország, döntés Németország javára (a II. világháború után a német lakosságot kitelepítették, a területet Lengyelországhoz csatolták)
  • Eupen és Malmédy 1920. IX. 20. Németország/Belgium, döntés Belgium javára (Eupen még ma is német többségű, ma Vallóniában a „région germanophone” székhelye)
  • Dél-Karintia (Klagenfurt és környéke) 1920. X. 10. Ausztria/Szerb–Horvát–Szlovén Királyság. A déli, szlovén többségű „Zone A” eredménye 22 025 (59%) Ausztria javára és 15 279 (41%) Szlovénia javára, az északi, csekély szlovén kisebbségű „Zone B”-ben a népszavazást már meg sem rendezték, Ausztria birtokában maradt.
  • Felső-Szilézia keleti része (Ost-Oberschlesien) 1921. V. 21. Németország/Lengyelország, döntés Lengyelország javára
  • Felső-Szilézia nyugati része (West-Oberschlesien) 1921. V. 21. Németország/Lengyelország, döntés Németország javára (a terület ma Lengyelországhoz tartozik)
  • Sopron és nyolc környéki község (német többség) 1921. XII. 14. Ausztria/Magyarország, 64%-os döntés Magyarország javára (Lásd még: Soproni népszavazás.)
  • Wilno-i régió (ma Vilnius 1922, Litvánia/Lengyelország, döntés Lengyelország javára
  • Szentpéterfai körzet (10, zömmel horvátajkú község) Ausztria/Magyarország, 1923, döntés Magyarország javára
  • Saar-vidék 1935, Franciaország/Németország (1920-1935 autonóm népszövetségi mandátum) döntés Németország javára

Külső hivatkozások

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.