|
Article on other languages:
|
A perzsa nyelv (más néven: fárszi/párszi nyelv; perzsául: فارسی vagy پارسی) az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágán az iráni nyelvek csoportjába tartozik. Megkülönböztetünk óperzsa, középperzsa (pehlevi) és újperzsa nyelvet. A mai modern perzsa valamely középperzsa nyelvjárásból alakult ki, azonban a középperzsa óperzsával való viszonya nem teljesen tisztázott. Az újperzsát Iránban (régebbi neve: Perzsia) közel 70 millióan beszélik. A Kr. u. 7. században bekövetkezett arab hódítás következtében sok arab szó került a nyelvbe. Szintén az újperzsa nyelv területileg elkülönült változatai (nyelvjárásai) a cirill betűkkel írt tádzsik, valamint az Afganisztánban beszélt dari. A perzsa nyelv az indoeurópai nyelvekhez hasonlóan flektáló, azaz hajlító nyelv, jóllehet, a képzőrendszer révén mutat némi agglutináló jelleget is.
Írás és kiejtésA mai perzsa általában arab betűkkel, az arab ábécé egy némileg módosított változatát alkalmazva íródik (több betűvel, mint a klasszikus arab, és az ejtés is eltér). Mivel az arab ábécé a rövid magánhangzókat nem jelöli írásban, ezeket véglegesen a mondatbeli összefüggés határozza meg, ami a megértést megnehezíti. Vannak hangzók, melyeket többféle betű is jelölhet. Bár a kiejtésben a rövid-hosszú magánhangzók közötti különbség eltűnt, az írás még mindig ezt tükrözi. A perzsának létezik latin betűs ábécéje is, amelyet a nemzetközi átírásban használnak, ez a következő betűkből áll: a, â, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, q, r, s, š, t, u, v, x, y, z. A hat magánhangzó (a, â, e, i, o, u) közül az a rövid magyar á-nak, az â a magyar a-hoz közelítő nyílt o-nak felel meg (a klasszikus perzsában hosszú á volt), az e rövid zárt e, az i, o, u pedig ugyanúgy hangzik, mint a magyarban. A mássalhangzók közül a c magyar cs-nek felel meg, a j magyar dzs hangot jelöl, q leginkább a francia „raccsoló” r-hez hasonlítható, csak zöngétlen, az s ejtése magyar sz, a š hangértéke magyar s, míg az x erős magyar h-nak hangzik, mint a ch a Bach, pech szavakban; a többi mássalhangzót ugyanúgy ejtik, mint a magyarban. Ritkán előfordulnak a perzsában hosszú mássalhangzók is, amelyeket hosszan is ejtenek, mint a magyarban vagy az olaszban. A hangsúly általában az utolsó szótagra esik, mint a franciában. A hangsúlytalan a hangot gyakran gyengébben (elmosódottan) ejtik. NyelvtanSzerkezetA perzsa nyelv a magyarhoz hasonlóan nem ismer nyelvtani nemet. A törökhöz hasonlóan csak határozatlan névelőt ismer. A melléknevet csak akkor ragozza, ha az a mondat alanya, pl. a fehér ruha, de: a fehérek bepiszkolódtak. A tulajdonságot jelző névmásokat a személyes névmás fejezi ki, pl. az én ruhám. A perzsa egyik legfőbb jellegzetessége, hogy a jelzőt a főnévhez tapadó -e (ha a főnév magánhangzóra végződik, akkor -ye) képzővel kapcsolja (ez a modern indoeurópai nyelvekben meglévő birtokos elöljárószónak felel meg, pl. angol of, spanyol de, stb.). Példa: ab „víz”, garm „meleg” → ab-e garm „meleg víz” (szó szerint: „vize a melegnek”). A többes szám jele a -hâ végződés, a tárgyesetet pedig (csak személyeknél) a -râ rag hozzáadásával képzik: bacce „(a) gyerek” / baccehâ „(a) gyerekek” / baccehârâ „(a) gyerekeket.” A szórend általában alany–tárgy–határozó(k)–állítmány, a kötetlen köznyelvben azonban teljesen szabad is lehet. Személyes névmásokA perzsában, akárcsak a magyarban, a személyes névmás elhagyható. Általában egyforma az alanyesetben, tárgyesetben és birtokos esetben. Az egyes szám első személyben használt tárgyeseti man rā néha marā-ra rövidül a beszéd során.
IgékA perzsa nyelv jellegzetessége, hogy az igéknek két tövük van: a múlt idejű, valamint a jelen idejű tő. A főnévi igenév végződése az -an, amely a múlt idejű tőhöz járul. Például a kardan „csinálni” ige múlt idejű töve kard-, jelen idejű töve kon-. Az igeragozás megkülönböztet folyamatos, illetve befejezett aspektust, kijelentő módot, kötőmódot és felszólító módot. Jellegzetesség, hogy az ige bizonyos tulajdonságait (aspektus, mód) az eléje tett képzővel (prefixummal) módosíthatják. A klasszikus nyelvben a mi- képző a cselekvés folyamatosságát, míg a be- képző a befejezettséget jelentette, mára azonban az utóbbi a kötőmódot jelzi. A számos indoeurópai nyelvhez hasonlóan sok igeidőt segédigével képeznek. Az igék ragjai – a magyarhoz hasonlóan – minden esetben különbözőek, ezért a személyes névmások használata opcionális. További jellegzetessége, akárcsak a többi indoiráni nyelvben, hogy számos igei kifejezést főnév+segédige szerkezettel képeznek, azaz, míg más nyelvekben sokszor önálló igét használnak az adott cselekvés kifejezésére, a perzsában ezt körülírással fejezik ki. Például: goftogu „beszélgetés” és kardan „csinálni” → goftogu kardan „beszélgetni” („beszélgetést csinálni”). Példa igeragozásra
A tagadásA tagadás az ige elé tett na-, a mi- képző előtt ne- („nem, ne”) szócskával történik. Példák:
Nyelvi példákPéldaszövegIdézet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából (kiejtés):
Példa társalgásra
SzámokA számok perzsául 1-től 10-ig: 1 yek, 2 do, 3 se, 4 câr, 5 panj, 6 šiš, 7 haft, 8 hašt, 9 noh, 10 dah. HangmintaA perzsák népszerű himnusza: Ey Irân! Ismertebb előadók ezen a nyelven
Nyomtatott forrás
Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.