Pomeránia

Article on other languages:

del.icio.us del.icio.us
Digg Digg
Furl Furl
Reddit Reddit
Rojo Rojo
Add to OnlyWire
Pomeránia címere a XV-XVII. században
Pomeránia állam, XVII. század

Pomeránia egy történelmi régió Lengyelország és Németország területén a Reknitz, Odera és Visztula torkolatánál a Balti-tenger partján. A terület neve kasub nyelven Pòmòrskô, latinul Pomerania, lengyelül Pomorze, németül/svédül Pommern a terület tenger melletti fekvéséből származik.

Földrajza

Pomeránia Lengyelország és Németország északi területeinek nagy részét foglalja el. Az alábbi részekből áll: Elő-Pomeránia (Vorpommern), Rugia, Szczeczini-tengerpart, Koszalini-tengerpart, Gdański-Pomeránia, Kasubföld és pomerániai tóvidék. A terület határai: nyugaton a Reknitz, keleten a Visztula délről a Warta és Noteć folyók vonala.

Pomeránia nagyobbik része Lengyelország határain belül helyezkedik el a nyugat-pomerániai, és a pomerániai vajdaság területén. Kisebb részei átnyúlnak a nagy-lengyelországi és lubuszi vajdaságba. Német oldalon van Elő-pomeránia. Ennek egésze a Mecklenburg-Vorpommern régió területére esik. Ez az elosztás a II. világháborút befejező három konferencián: Teheránban, Jaltán és Potsdamban alakult ki.

Pomerániában általános a morénás tájkép, sok természetes tó tarkítja. Jellegzetesek a rövid, közvetlenül a tengerbe ömlő folyók, mint a Parsenta, Rega, Słupia, Łeba vagy Peene, valamint nagy, sekélyvizű tavak, mint a Łebsko és a Gardno. Egész Pomeránia a Balti-tenger vízgyűjtőjében helyezkedik el. A folyókon, főleg a Słupia folyón víztározók vannak. Közülük legnagyobb a Strzegomino és a Głębokie. Energetikai célokra szintén felhasználják a természetes tavakat: a Kwiecko tavat Żydowo környékén és a Żarnowieckie tavat. Ezekből a tározókból származó víz szivattyús csúcserőművet működtet.

Pomeránia legnagyobb városai: Gdańsk, Szczecin, Gdynia, Koszalin, Słupsk és Stralsund. Történelmi jelentőséggel bír még: Wolgast, Greifswald, Kołobrzeg, Stargard Szczeciński, Wolin és Kamień Pomorski.

Történelme

A középkorban Pomerániát pomerániai (kasub), valamint Elba-menti (ran, wielet, obodrzyc és más) szláv törzsek lakták. A legfontosabb helységek (keletről számolva) Gdańsk, Kołobrzeg, Wolin, (majd Szczecin) és Arkona.

A VIII-IX. századig fennállt a Pomerániai hercegség, mely felölelte a Gdańsk környéki földeket egészen Rostockig.

Az Odera és a Visztula torkolata közötti területet a lengyel uralkodók meghódították, azonban a központi hatalom meggyengülése korában ezek a földek törekedtek a függetlenség megszerzésére. Az első, aki megszerezte az uralmat Pomeránia felett, valószínűleg I. Mieszko volt. Másodszor I. Kázmér és Ferdeszájú Boleszláv terjesztette ki uralmát. A szászok állandó nyomása eredményeképpen a XIII. századra Pomeránia Oderán túli része a Német-római Birodalom határai közé került.

A feudális széttagoltság korában az Oderán inneni Pomeránia gyakorlatilag önállósodott a lengyel koronától a Gryfitek nemzetségének uralma alatt. A Gryfitek hercegsége, noha folyvást szerették volna megszerezni az Oderán túli Pomeránia egy részét is, maga is hajlamos volt a szétesésre és 1181-ben a császárság hűbéresei lettek kemény feltételekkel. Krakkóval a Gdanski Pomeránia mutatott fel szorosabb kötelékeket, amely a helyi dinasztiák uralma után I. Lokietek Ulászló uralma alá került, de csaknem azonnal 1308-ban elfoglalta a Német Lovagrend.

Nagy Kázmér élete végén sikertelen kísérletet tett nyugati Pomeránia visszafoglalására, melyet unokájának Kazkonak, a słupski hercegnek akart adni. 1466-ban, a második toruńi béke után a Gdański Pomeránia ismét a lengyel király uralma alá tért vissza.

1637-ben kihalt a Gryfitek dinasztiája. 1648-ban a westfáliai béke eredményeképpen a pomerániai hercegség nyugati része Rugiával és az Odera torkolatával Svédországhoz került, a keleti része pedig a brandenburgi választófejedelemséghez. A svéd területek fokozatosan átkerültek Brandenburghoz. 1720-ban Szczecin porosz fennhatóság alá került, és Pommern tartomány fővárosa lett. 1772-ben Lengyelország első felosztásakor az addig lengyel Gdański Pomerániát (Gdańsk kivételével) Poroszországhoz csatolták. Az 1815-ös bécsi kongresszus egyezménye alapján Poroszország egész Pomerániát bekebelezte, az utolsó svéd területeket (Wolgast, Greifswald, Stralsund és Rugia) is megszállva.

Az 1818-as adminisztrációs reform során Pomerániát két részre osztották: Pommern-re és Westpreussen-r. Az elsőbe a szczecini, stralsundi és koszalini helytartóság tartozott, a másodikba pedig a gdański i kwidzyński.

Az első világháború után az újjászülető Lengyelország visszakapta a kettévágott Gdański Pomerániát, amely rövidesen egyik ürügyéül szolgált annak, hogy Hitler 1939-ben megtámadta az országot. A II. világháború után a nagyhatalmak döntése eredményeképpen Lengyelország az Odera és Visztula közötti egész Pomerániát visszakapta. Az NDK, majd később Németország fennhatósága alatt maradt Vorpommern.

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.