Porcos halak

Article on other languages:

del.icio.us del.icio.us
Digg Digg
Furl Furl
Reddit Reddit
Rojo Rojo
Add to OnlyWire
Porcos halak
Nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias)
Nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias)
              Rendszertani besorolás              
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Porcos halak
témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimedia Commons tartalmaz
Porcos halak témájú médiaállományokat.
Ördögrája (Manta birostris)

A porcoshalak (Chondrichthyes) a gerinchúrosok törzsének (Chordata) egyik osztálya. Az osztály közismert tagjai a cápák és a ráják, kevésbé ismert csoportjuk a tengeri macskák.

Tartalomjegyzék

Anatómia és élettan

A vázrendszer és a mozgás

Belső vázuk porcszövetből épül fel, és a porcos elemekbe mész rakódik, amelytől keményebb, ellenállóbb lesz. A fej porcos váza a koponya, melyen már megkülönböztetünk arc- (vagy zsigeri) és agykoponyát. Állkapcsuk – mely a zsigeri koponya része − igen erőteljes, alapvetően porcból épül fel, de csontkeménységű burok vonja be, melytől igen erőssé válik. Az agykoponya foglalja magába a nem túl nagy térfogatú agyvelőt, és ennek üregeiben találhatók a hólyagszemek, és a különösen érzékeny szaglókészülék. A koponya hosszan előre nyúlhat, melyet rosztrumnak nevezünk. Ez egyes csoportoknál „fűrésszé” alakul (pl. fűrészes cápák, fűrészes ráják). Az egész testen végighúzódik a porcos gerincoszlop, melyben a gerincvelő fut. A hátgerinc egészen a farokúszó felső lebenyének végéig húzódik.

Mozgásszerveik úszók, melyek közvetlenül nem kapcsolódnak a gerincoszlophoz és a koponyához sem. Két mellúszójuk, hasúszójuk, farokalatti úszójuk, aszimmetrikus farokúszójuk (a felső lebeny nagyobb, mint az alsó), elülső és hátsó háti úszójuk van. A rájáknál ezek sok esetben redukálódnak, összeolvadnak, úszószegéllyé alakulnak. Izomzatuk erőteljes, a törzsizmokon jellegzetes szelvényességet figyelhetünk meg.

A kültakaró

Kültakarójuk bőr, legfelül apró, kör alakú pikkelyeik vannak, melyek felületén kis fogacskák találhatók. Ettől a bőr érintése durva, dörzspapírszerű.

A táplálkozás

A bélcsövük háromszakaszos, jól tagolódott. A szájüregben gyökértelen, ránőtt fogak találhatók, melyek kültakaróeredetűek, ugyanis a pikkelyekből alakultak ki. Ezek a fogak egész életük folyamán folyamatosan cserélődnek. Ezek a fogak csak a zsákmány megragadására, vagy nagyobb darabok kitépésére alkalmasak, rágni nem lehet velük. A középbél jellegzetessége a felületnagyobbító, spirális bélredő. Az utóbél általában kloákában végződik. Túlnyomó részük ragadozó, de pl. az óriáscápa és a rablócápa planktonokat szűr ki a tengervízből.

A légzés

Kopoltyújuk endodermális belső kopoltyú, melyek fölött kopoltyúfedőt még nem találunk. A kopoltyúrések száma általában 5, ezek szabadon nyílnak a test felületén. A kopoltyúrések vagy a test oldalán (cápák), vagy a hasi oldalon nyílnak (ráják). Ez az alapvető különbség egy rája és egy cápa között. Úszóhólyagjuk nincs.

A vérkeringés

A keringési rendszerük egy vérkörből áll, melyben kétüregű szív mozgatja a vért. A testből a vénán át jövő oxigénben szegény, elhasznált, magas szén-dioxid-koncentrációjú vér a pitvar előtti vénás öbölbe kerül, majd innen áramlik a kamrába. A kamra után egy megduzzadt rész következik (artériás gumó), mely az főverőér (aortatörzs) kezdeti szakasza. Az aortatörzsből áramlik a vér a kopoltyúartériákba, majd a kopoltyú kapillárisaiba, ahol megtörténik a gázcsere; az érfalakon át a vízből oxigén kerül a vérbe, a szén-dioxid pedig leadódik. Ezután a friss, oxigéndús vér a testi artériákon át a szervekhez, szövetekhez fut, kapillárisokra tagolódva, majd az itt elhasználódott vér a fővénába szedődik össze, mely a vénás öbölbe vezeti a vért.

A vérszövetük szerkezete alapvetően megegyezik a magasabbrendű gerincesekével: benne vörösvértesteket találunk legnagyobb számban, kisebb számban fehérvérsejteket és a véralvadásban szerepet játszó vérlemezkéket.

A kiválasztás

A kiválasztásuk ősi típusú vesével, ún. ősvesével történik, melyen még jól látható a szelvényesség – akárcsak a kopoltyúíveken, törzsizomzaton és az idegrendszeren. A kiválasztószervek ugyan sok sót választanak ki, de ezek nagy része nem ürül ki a szervezetből, hogy fenntartsa a megfelelő ozmózisnyomást, vagyis az egyensúly (homeosztázis) meglegyen a külső (tengervíz) és belső (testfolyadékok) ionkoncentrációja között.

Szaporodásbiológiájuk

A porcoshalak váltivarú állatok, ivarmirigyeik kivezető csöve együtt nyílik az ősvese kivezető csövével, egyes esetekben a kloákával. A csontoshalakkal ellentétben belső megtermékenyítésűek, a hímeknek sok esetben párzószerve is kialakult. A cápáknak pl. kettős hímvesszőjük van, melyek összenőttek a farokalatti úszókkal; a két hímvesszőből azonban csak az egyiket használják, a másik csak pótszervként funkcionál. A nőstények vagy petetokkal körülvett ikrákat raknak („cápatojás”), vagy saját testükben nevelik a petéket, és elevenen hozzák világra azokat. Ez azonban csak álelevenszülés, hisz a kis cápa és az anyaállat anyagcseréje között semmiféle kapcsolat nincsen.

A szabályozás

Idegrendszerük viszonylag fejlett csőidegrendszer, melyet bonyolult hormonrendszer egészít ki. Még csak 10 pár agyidegük van.

Rendszerezés

Az osztályba a következő 2 alosztály, 2 öregrend és 12 rend tartozik:

Forrás

  • Fazekas György–Szerényi Gábor: Biológia I. – Molekulák, élőlények, életműködések, Scolar Kiadó, Bp., 2002
  • Dudich Endre–Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978
  • Urania Állatvilág III. – Halak, kétéltűek, hüllők, Gondolat Kiadó, Bp., 1969
  • ITIS rendszerbesorolásból a cápák
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Porcos_halak”

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.