A sárga az a szín, amilyennek a 565 és 590 nanométer közötti hullámhosszúfényt érzékeljük. A látható fény spektrumában, a szivárványban a piros és a zöld alapszínek között helyezkedik el, additív színkeveréssel ezekből is előállítható.
Taxik, ill. taxitársaságok jellemző színe (talán a leghíresebb a New York-i „yellow cab” – sárga taxi).
Az USA-ban és Kanadában az iskolabuszok is sárgák: számukra a sárga egy külön árnyalatát határozták meg.
Az irigység gyakori jelzője („sárga az irigységtől”).
Betegséget is jelez a bőr sárga színe („sárgaság”).
A fociban a sárga lap az első figyelmeztetés jele.
Autóversenyeknél a sárga zászló veszélyre hívja fel a figyelmet (például arra, hogy a pályán baleset történt).
A Tour de France kerékpárversenyen az adott napon az élről induló versenyző sárga trikót visel.
Közlekedési lámpáknál a sárga váltást jelez zöldről pirosra vagy fordítva (az utóbbi nincs minden országban); a villogó sárga jelzés körültekintésre figyelmeztet.
A Borsod Volán legtöbb távolsági busza; innen ered a vidékiek egyik pejoratív jelzője („sárgabuszos”)
Kadmiumsárga: anyaga kadmium-szulfid. A legmegbízhatóbb sárga festékanyag, árnyalatai a citromsárgától a narancsszínig terjednek.
Krómsárga: ólom és króm vegyületeiből készül, sokféle árnyalatban. Nem fényálló, mérgező festék.
Sárga okker: ősi festékanyag, természetes, ásványi eredetű. Árnyalatai a világos okker, az aranyokker és a sötét okker. Nem más, mint vasoxihidráttal megfestett agyagföld, iszapolva.
Terra di Siena, vagyis sienaföld: kémiailag kovasavasvas, lazúrfesték.
Indiai sárga: állati eredetű szerves lakk. Mangó-levelekkel etetett tehenek vizeletéből állítják elő. Hosszú ideig a festők legszebb és legdrágább sárga festéke volt.