|
Article on other languages:
|
San Marino zászlaja az egyik legrégebben fennálló, mindmáig létező köztársaság lobogója. Európa harmadik legkisebb független állama már a 10. század előtt is használta a zászlaján feltüntetett jelképeket. A lobogó mai formáját 1862. április 6-án fogadták el, és azóta kisebb változtatásokkal jelképezi az itáliai miniállamot. A zászló két egyenlő vízszintes sávból áll. Az alsó világoskék színe a köztársaság feletti eget szimbolizálja, míg a felső fehér az országot uraló Monte Titano havas csúcsait jelképezi. A lobogó közepén pedig az állam címere foglal helyet. A címer a lobogó kiemelt helyén szerepel, és több különös motívumot is tartalmaz. A címerpajzs közepén három hegycsúcs látható, amelynek mindegyikén egy-egy torony áll. A hegyek a Monte Titano csúcsaira utalnak, és a rajtuk lévő tornyok San Marino három fontos erődjének szimbóluma: a Guaita, a Cesta és a Montale erődök. Az ég kékje adja a tornyok hátterét, amelyek tetején strucctollak ékeskednek. A heraldika szakértői szerint ez a korai itáliai címerek esetében a fémből készült szélkakas gyakori ábrázolása volt. És valóban mindhárom erőd tetején található szélkakas. A címer központi alakzata fölött korona ékeskedik, amely azért különös, mert San Marino mindig köztársaság volt. Ebben az esetben a korona tehát nem az uralkodóhoz kötődő hűséget jelképezi, hanem a nemzeti szuverenitás jelképe. A középkorban ugyanis a korona nem csupán egy ország államberendezkedését szimbolizálta, hanem annak függetlenségét is. A korona csúcsán látható kereszt pedig az ország keresztény elkötelezettségének jelképe. Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.