Article on other languages:
| Siófok | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Somogy | ||
| Kistérség | Siófoki | ||
| Rang | város | ||
| Irányítószám | 8600 | ||
| Körzethívószám | 84 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 24 031 fő (2008) +/- | ||
| Népsűrűség | 189,49 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 124,66 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
  Siófok
|
|||
Siófok város Somogy megyében, népszerű üdülőhely, a Balatonpart legnagyobb városa és kikötőváros a tó déli partján.
Területe a 20. század második felében jelentősen megnőtt, mivel bekebelezte a korábban önálló Balatonkiliti és Balatonújhely községeket, továbbá Balatonszabadi tóparti településrészeit.
A városban viharjelző obszervatórium működik. A Sió 1865-ben épült zsilipjén át engedik le a Balaton felesleges vízét.
Tartalomjegyzék |
Földrajza
Siófok a Balaton keleti medencéjének déli partján fekszik, ott, ahol a Sió ered a tóból. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig Külső-Somogynak a Balaton déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorai határolják.
Az 1950-es megyerendezésig a Sió határvonal volt Veszprém és Somogy vármegye között; jelenleg Siófok Somogy megyéhez tartozik, annak második legnagyobb városa, egyben a Balaton-part legnagyobb települése. A 20. század során határát többször kiterjesztették, így ma a déli part 70 km-es szakaszából 17 km tartozik hozzá.
Megközelíthető Budapestről és Nagykanizsa felől az M7-es autópályán, vagy a 7-es számú úton, Szekszárd (Tamási) felől pedig a 65-ös számú főútvonalon. Megyeszékhelyével, Kaposvárral viszont nincs közvetlen első- vagy másodrendű közúti összeköttetése. Vasúti csomópontként is három irányból (a Budapest–Székesfehérvár–Nagykanizsa-vasútvonalon, és a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon) fogadja a személy- illetve teherforgalmat. Vízi úton a Balaton északi partjával (Balatonfüred), a Tihanyi-félszigetel és a nyugati medence kikötőivel van összeköttetése. A város területén (a Balatonkiliti nevű településrész mellett) repülőtér is működik.
A vízpart környéke
A város partvonala két szakaszra osztható. A Sió csatornától nyugatra fekvő szakasz Ezüstpart néven ismert, keletre pedig az Aranypart található. A szállodák nagy része és a város szórakoztató központja, a Petőfi sétány az Aranyparton található. A sétány mentén helyezkedik el a fizetős strand, amely jelenleg a Coke Club nevet viseli. Kicsit tovább haladva keletre található a szabadstrand, amely kilométereken keresztül egészen Szabadifürdőig húzódik. Az Ezüstpartot inkább egy-két szintes nyaralók és panziók uralják.
Története
Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az I. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs) Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor III-IV. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a Lacus Pelso – a Balaton latin neve ez, – ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.
A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”.
Fuk, mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, míg a Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.
A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárium” dombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török iga alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, s 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.
Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.
Jelentősebb fejlődés a XIX. században indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt.
A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök elképzelése alapján a Sió medrét kitisztogatták, újra malmokat üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51.000 hold terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6.000 hold szabad telek alakult ki.
A település életében jelentős változást hozott a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgőzöst.
1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a vasúti állomás (bár már 1861-ben megállt itt a vonat), egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel. Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.
1866-ban jelent meg az első hirdetés "Balatontavi Fürdő Siófok" címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12 évre meghosszabbítottak. 1878-ban készítette el a "Magyar Tenger" feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.
A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a balatoni táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része festőművész volt – Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben Siófokon.
1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre bocsátották az új utasszállító hajót "Kelén"-t, aztán 1891-ben elkészült a "Helka" és az új "Kelén".
1891. áprilisában a Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője (1884-1905) Glatz Henrik , a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt. Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között [[1893g]. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a "gyógyfürdő" elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.
1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság. Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai, s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Latabár Árpád, Kabos Gyula).
1904-ben elkészült az új vasútállomási épület, melyet 1989-óta ismét az eredetihez hasonló pompájában csodálhatunk meg. A régi épületet, amely a mostani épület és a felüljáró között helyezkedett el, lebontották.
1906. október 23-án létrejött a vasúti kapcsolat Kaposvárral: Megkezdte működését a Mocsolád-Tab-Siófok H.É.V. (A vasútvonal ma a MÁV menetrendjében a 35. számot viseli.)
A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett. Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.
1947-ben a Sió-csatorna építési munkálatainak keretén belül elkészül az új zsilip, mely már hajók közlekedését is lehetővé teszi.
1950-től újra Somogy megyéhez tartozik a település és ettől az évtől járási székhellyé vált.
1958-tól indult meg a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztés, újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben a szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.
1968. december 31. Siófok várossá válásának időpontja. Ez előtt nem sokkal felépült a 400 ágyas kórház, majd utána a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár.
1971-ben elérte a várost az M7-es autópálya bal oldali szakasza. 1975-től már csak Balatonaligáig kellett autóúton közlekedni Budapest felé. (A teljes autópálya elkészültéig még 27 évet kellett várni…)
A rendszerváltást követő 1990-es helyhatósági választások óta 18 tagú képviselőtestület irányítja a várost. A lehetőségeket kihasználva helyi újság és nyílt sugárzású helyi televízió kezdte meg működését a városban.
Napjainkban Siófok Magyarország egyik legjelentősebb idegenforgalmi központja. Azzá teszi jó közlekedése, kellemes fürdőzést kínáló sekély vizű partja. Az ideérkező vendégek pihenését, kikapcsolódását a tó lágy vize mellett a látnivalók, a szervezett programok és a szívélyes vendéglátás szolgálja.
Látnivalók, turisztikai célpontok, szórakozás
Nevezetességei
- Víztorony
- Evangélikus templom (tervezte: Makovecz Imre)
Múzeumok, kiállítások
- Dél-balatoni kulturális központ (Fő tér 2.)
- Vízgazdálkodási Múzeum
- Kálmán Imre Múzeum
- Ásványmúzeum (Kálmán I. sétány 10.)
- Jordán Galéria (Korányi Sándor u. 16.)
- Szilfa Galéria (Töreki út 31.)
- Levi Műterem-Galéria (Bajcsy-Zsilinszky u.155.)
Strand
- Coke Club (volt Coca-Cola Beach House)
- Újhelyi Strand
Klubok
- Flört The Club (Aranypart)
- Palace Dance Club (Ezüstpart)
Híres szülöttei
- Csizinszky Éva rádiós műsorvezető
- Kálmán Imre zeneszerző
Testvérvárosok
Oulu, Finnország
Gyergyószentmiklós, Románia
Netanya, Izrael
Waldheim, Németország
Pärnu, Észtország
Poreč, Horvátország
Walnut Creek, USA – Kalifornia
Saint-Laurent-du-Var, Franciaország
Képgaléria
 |
 |
 |
 |
Jegyzetek
Külső hivatkozások
- Siófok önkormányzatának honlapja
- Siófok az Irány Magyarország.hu honlapján
- Siófok a szeporszag.hu -n
- Képek Siófokról, Mozaik hirdetési újság
- Siófok linkgyűjteménye
- Térkép Kalauz – Siófok
- Siófok információs portál, hírek, fórum, programok, szállás
- Térképezz! Siófok interaktív térkép – feltölthető fotó, leírás a pontos helyszín bejelölésével
- Siófok – képgaléria
- Légifotók Siófokról
- Siófok anno - képgaléria
- Siófok látnivalói
|
|||||
|
||||||||