Svalbard

Article on other languages:

del.icio.us del.icio.us
Digg Digg
Furl Furl
Reddit Reddit
Rojo Rojo
Add to OnlyWire
 A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján 
Svalbard
Spitzbergák
Spitzbergák zászlaja Spitzbergák címere
zászló címer
Himnusz: Ja, vi elsker dette landet
Spitzbergák fekvése
Főváros Longyearbyen
é. sz. 78° 13′ k. h. 15° 33′
Államforma
 - Király V. Harald
 - Kormányzó Per Sefland


Hivatalos nyelv norvég
Terület  
 - Összes 62 049 km² (122.)
Népesség  
 - 2004 évi becslés 2 756  (230.)
 - Népsűrűség 0,04 fő/km²
GDP
 - Összes
 - Egy főre jutó
HDI ()  (.) – 
Pénznem norvég korona (NOK)
Időzóna CET (UTC+1)
 - Nyári időszámítás CEST (UTC+2)
Internet TLD .no
Nemzetközi gépkocsijel N
Hívószám +47

Kép:Svalbard-CIA WFB Map.png

A Spitzbergák (norvég nevén: Svalbard) egy, a Jeges-tengerben található szigetcsoport az európai kontinenstől északra, körülbelül félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között. Szigetei a 74° és 81° északi szélesség között, a 10° és 34° keleti hosszúság között találhatóak. A Spitzbergák Norvégia része, egyben Norvégia legészakibb területe. A szigetek közül három lakott: a Spitsbergen, a Bjørnøya és a Hopen.

Tartalomjegyzék

Földrajz

A Spitzbergák Norvégia és Európa legészakibb földterülete.

Területe 62 050 km².

3 legnagyobb szigete:

  • Spitzbergák (39 000 km²),
  • Nordaustlandet (14 600 km²),
  • Edgeoy (5000 km²).

A Spitzbergák területének 60%-a gleccserekkel és hómezőkkel borított. Az Észak-Atlanti Áramlat kellemesebbé teszi a sarkvidéki éghajlatot, így a környező vizek az év legnagyobb részében hajózhatóak.

A fővárosban, Longyearbyenben április 20-tól augusztus 23-ig süt a Nap, de október 26-tól február 15-ig teljes a sötétség.

A Spitzbergák rengeteg tengeri madár fészkelőhelye. Négy emlősfaj található a szigeteken: a svalbardi mezei egér (Microtus epiroticus), a sarki róka, a svalbardi rénszarvas és a jegesmedve. Mióta a jegesmedvék egyre gyakrabban járnak a Spitzbergákon, a helyieknek elővigyázatosságból puskát kell maguknál hordaniuk a városokon kívül, de a medvéket törvény védi, így nem szabad ok nélkül megzavarni őket.

Népesség

A Spitzbergákon körülbelül 2800 ember él. 60%-uk norvég, 40%-uk orosz vagy ukrán. A hivatalos nyelv a norvég, oroszul csak az orosz településeken beszélnek.

Történelem

Valószínűleg a vikingek és orosz hajósok fedezték fel a 12. század elején. Korai norvég beszámolók vannak egy szigetről, melyet Svalbarði-nek („hideg perem”) hívtak. Az első vitathatatlan felfedezése Willem Barents holland tengerész nevéhez köthető 1596-ból. 1612 és 1720 között főleg bálnavadászok – dánok, angolok, franciák és norvégok – telepedtek le a Spitzbergák nyugati partján. A dánok egyedül körülbelül 60 000 bálnát vadásztak le az évek folyamán smeerenburgi bázisukról kiindulva. A Spitzbergák szolgált sok sarki expedíció kiindulópontjául is. A legnagyobb sziget neve is Spitzbergák, de az csak a magyar nyelvben van így, más nyelveken az egész szigetcsoport neve Svalbard.

Államszervezet, közigazgatás

Norvégia már 1871-ben területi igényt jelentett be a szigetekre, de ezt a többi állam nem ismerte el, különösen Oroszország tiltakozott. Így 1920-ig a terület res nulliusnak minősült. 1909-ben Norvégia azt javasolta, hogy norvég-svéd-orosz közös igazgatás alá helyezzék a területet. Az egyezmény kidolgozására 1916-ban összeült testület a világháború miatt azonban nem tudta munkáját elvégezni. Az 1920. február 9-i, Dánia, Hollandia, Franciaország, Oroszország, Japán, Norvégia, Svédország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok által megkötött, 1924-ben hatályba lépett Svalbardi Egyezmény alapján a Spitzbergák területe Norvégiához tartozik, de a norvég szuverenitás erősen korlátozott.[1] 1925-ben vette át Norvégia a tényleges irányítást. Ezen különleges egyezmény mellett más országok - egészen pontosan a szerződést megkötő, vagy ahhoz csatlakozó országok - is (többek között Magyarország is) jogosultak a természeti kincsek és erőforrások kitermelésére a teljes egyenlőség elve alapján. Jogosult a többi állam a szigeteket hajózási, halászati célból is használni, hírközlési állomásokat és kereskedelmi vállalkozásokat is létrehozhatnak ott. A szerződés a szigeteket demilitarizálta. A kiaknázási jogot Norvégia több államtól megvásárolta. A Szovjetunió 1935-ben csatlakozott a szerződéshez, és jogutódja, Oroszország két szénbányát is üzemeltet ott. Ezáltal kialakulhatott egy állandó orosz település, Barentsburg. Egy másik orosz település, Pyramiden 2000-ben elnéptelenedett.

Volt olyan időszak, amikor az orosz/szovjet lakosok száma magasabb volt a norvégokénál. Norvég szénbánya is működik, a parti tengerben pedig amerikai cég végez olajkutatásokat, ami vitára ad alapot, mert a szerződés a parti tengerről nem rendelkezik. Norvégia álláspontja szerint a kontinentális talapzatra sem vonatkozik az egyezmény, hanem arra egy 1963-as norvég királyi dekrétum irányadó. Norvégia előbb egy 22 mérföldes gazdasági övezetet is létrehozott, de más államok tiltakozására itt végül idegen állampolgároknak is megengedik a halászatot.

Települések

Longyearbyen

A szigeteken nincsenek utak, a városok között hajóval, repülővel, helikopterrel vagy hómobillal közlekednek.

Gazdaság

A gazdaság központjában a szénbányászat áll, halászattal kiegészítve. A 20. század utolsó évtizedeiben a turizmus, a kutatóbázisok is fontos szerepet kaptak, és néhány műholdátjátszóállomás is megjelent területén. Norvégia fenntartja magának a halászati jogot 200 tengeri mérföldes (370 km) távolságon belül, de Oroszország ezt nem ismeri el.

A Svalbardi Vízalatti Kábelrendszer (Svalbard Undersea Cable System), amely 2004 januárjában kezdte meg működését, két 1440 km-es üvegszálkötegből áll a Spitzbergák és Harsdtad között. Ez a NASA és a NOAA által üzemeltetett, sarkpontok feletti pályájú műholdakkal való kommunikációhoz szükséges.

A norvég állami szénbánya foglalkoztatja az ott élő norvégok 60%-át, ezenkívül a legtöbb alapszolgáltatást és infrastruktúrát ez biztosítja.

Szénbányászat

Az első modern szénbányát az Arctic Coal Company (ACC) hozta létre. A települést, ami a bánya köré épült, a bányatulajdonos John Munroe Longyear után nevezték el. Az ACC 1916-ban eladta a Store Norske Spitsbergen Kull Companinak (SNSK). A következő néhány évben két másik norvég társaság is megkezdte tevékenységét a legdélebbi szigeten, a Bjørnøya és a Kings Bay Kull Compani Ny Ålesund-on nyitott bányát.

A bányászást a második világháború alatt abbahagyták, a szigeteket pedig 1941. szeptember 3-án kiürítették. A németek 1943 szeptemberében bombázták Longyearbyent és Barentsburgot, egy évvel később Sveagruvát is.

A Ny Ålesund nevű bányát 1963-ban bezárták, miután bányarobbanás történt 21 halálos áldozattal, azóta tudományos táborként működik.

A magbank

Bővebben: Spitzbergák Nemzetközi Magbunker

A norvég kormány egy magbankot kíván létrehozni Svalbardon, amely a világ élelmiszernövényeinek magvait tárolja majd, esetleges globális katasztrófák esetére. A bunker építését 2007 márciusában kezdték el, és 2008-ben fejezik be. A 3 millió mag befogadására is alkalmas létesítmény gyűjteményét a Global Corp Diversity Trust gondozza majd. A magokat -18 °C hőmérsékleten tárolják, többek között a permafrosztnak köszönhetően.[2][3][4]

Források

  1. ^ A Svalbard szerződés eredeti szövege (angol és francia)
  2. ^ 'Doomsday' seed bank to be built, BBC News, 2006.01.12. (letöltve: 2007.02.11.)
  3. ^ Nyilvánosságra hozták a norvég "ítéletnapi" magbunker terveit, Híradó Online, 2007.02.09. (letöltve: 2007.02.11.)
  4. ^ Végh Zsófia: Noé bárkája növényeknek – Az Északi-sark közelében nemzetközi magbank épül, Magyar Hírlap, 2006.03.02. (letöltve: 2007.02.11.)

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Spitzberg%C3%A1k”

More about Svalbard: map svalbard, norway svalbard, international seed svalbard vault, archipelago svalbard, island svalbard, svalbard travel, jan mayen og svalbard, svalbard tourism, svalbard treaty,

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.