Száj

Article on other languages:

Az emberi száj.

A száj (os), szájüreg (cavum oris) a tápcsatorna felvevő része, amelyen keresztül az ezzel rendelkező élőlények az ivóvízet és az élelmet képesek magukhoz venni. A száj segítségével történik meg a táplálék megragadása, letépése (az embernél a modern táplálkozás miatt, mivel evőeszközöket használ ez háttérbe szorul), emésztésre való előkészítése, majd lenyelése. Az előkészítés felaprózásból és nyállal való átitatásból áll. A szájüregben az emésztés is elkezdődik a nyálban található enzimek által.

Tartalomjegyzék

Funkciói

  • Legalapvetőbb funkciója a táplálkozás elősegítése, mivel az emésztés már itt megkezdődik. A megrágott ételt a nyálban található enzimek megkezdik lebontani. Ezután a nyelvizmok és a garatizmok segítségével a nyál és a felőrölt étel, másnéven falat a nyelőcsőbe kerül, amely a gyomorba vezeti, ahol majd folytatódhat az emésztés.
  • Másodlagos funkciói közé tartozik a légzés segítése is, hiszen a szájüreg közvetve csatlakozik a légcsőhöz is, így egyben lehetőség nyílik a szájon át folytatott légzésre is.

További funkciói az embernél:

  • Emellett nagyon fontos szerepe van az emberi kommunikációban is, mivel a szájon belüli és annak környezetében található szervek segítségével történik a hangképzés, amely a beszédre tesz képessé.
  • Hasonlóan fontos funkció, amely szorosan kapcsolódik a kommunikációhoz, pontosabban az érzelem kifejezéséhez, nevezetesen a csók, ami az ajkak segítségével válik lehetővé.
  • A szájnak a szexualitásban is szerepe lehet, l. orális szex. (Az orális szó a ’száj’ latin nevéből: os, oris származik.)

Állatok


Az emberi száj

Felépítése

Harántmetszet az orrüregen, szájüregen, garaton és a gégén

Embereknél a száj a fej elülső oldalán, az arc részét alkotja. A szájüreg a szájnyílástól a torokszorosig tart és magába foglalja a következő képleteket: pofák, ajkak, fogak, nyelv, szájpad, torokmandulák. A szájüreget a fogsorok két részre osztják: a fogaktól kifele eső szájtornácra és a fogak által közrezárt tulajdonképpeni szájüregre. A szájnyílást az ajkak határolják. Ez a nyílás vezet magába a szájüregbe, amelyet az ajkakat követően az állcsontokban gyökeredző alsó és felső fogsor övez, ami egyben a száj fegyverzetét adja. Az ajkak (labia) legnagyobb részét egy izom (musculus orbicularis oris) alkotja. Kivül bőr, belül a szájnyálkahártya borítja. A kettő találkozásánál található az ajakpír, melyet egy gyengén elszarusodott bőrréteg fed, ezért az alatta lévő izom és erek áttűnnek. A bőrt nőknél és gyerekeknél piheszőrzet, férfiaknál bajusz (mystax) illetve szakáll (barba) fed. Az ajkakat ajakfékek (frenulum labii) rögzítik a fogínyhez. A felső ajkon egy sánc húzódik az orrsövénytől, ennek neve philtrum.

Az orcákat (bucca) szintén bőr és nyálkahártya fedi. A kettő közt az izom (trombitásizom) mellett, egy főleg csecsemőkorban jól reprezentált, zsírcsomó (corpus adiposum buccae, Bichat-féle zsírcsomó) található. Ez biztosítja a pofa merevségét és a jó szívóhatás elérését a csecsemő számára szopás közben. Később a rágás közben a táplálékot visszatereli a fogak közé. Az orcák belső részén a fültőmirigy nyílásán kívül (ez a felső második nagyőrlő magasságában van) még sok apró nyálmirigy található.

A fogak az állkapcsot mozgató izmok segítségével az étel megrágására, felőrlésére hivatottak. A szájüregben több nyálat és nyálkát kiválasztó mirigy található, ilyenek a fültőmirigy, az állkapocs alatti- és nyelv alatti nyálmirigyek, illetve még rengeteg a szájüreg falazatában található parányi mirigy. A szájüreg felső fala a szájpad. A felső fogív által közrezárt csontos alappal rendelkező részt a fogínyhez hasonló szerkezetű elszarusodó laphám fedi, és kemény szájpadnak nevezzük. A közepén kemény nyálkahártya redők találhatóak, melyek segítségével a csecsemő megtartja a mellbimbót. A kemény szájpad hátrafelé a lágy szájpaddal folytatódik. Ez egy izmokból felépülő mozgatható lebeny, mely nyeléskor és a legtöbb hang képzésénél elzárja az orrgaratot, tehát a levegő útját. Felső részét orrnyálkahártya alsó részét szájnyálkahárta fedi. Közepén lóg a nyelvcsap.

A tulajdonképpeni szájüreg alsó részen pedig a nyelv (lingua) található, amely az ízlelés feladatát tölti be. A rágás közben a nyelv a táplálékot a fogak közé tereli. Mikor a falat kellőképpen elő lett készítve a nyelv a garatba tolja. A szájüreg alsó falát a szájfenék (diaphragma oris) képezi. Ezt elsősorban a musculus mylohyoideus alkotja, mely a nyelvcsont és az állkapocs közt majdnem vízszintesen húzódik. Alatta találjuk az állkapocs alatti mirigyet, felette pedig a nyálkahártya által fedve a nyelvalatti mirigyet. A nyelvtől a fogínyig egy nyálkahártyaredő húzódik, ez a nyelvfék (phrenulum lingvae). Ennek két oldalán nyílik a két nyálmirigy közös kivezetőcsöve. Ezenkívül még több kisebb kivezetőcső nyílik a szájfenéken.

Fejlődése

Betegségek

A szájüregben található képletek sokfélesége miatt a betegségek is igen sokfélék lehetnek. Ugyanakkor a tápcsatorna többi részeinek az elváltozásai járhatnak szájüregi tünetekkel. A leggyakoribb elváltozás a fogszuvasodás és ennek következményei: pulpitis (a fogbél gyulladása) és periapikális parodontitis (a gyökércsúcsnál található fogágy és csont gyulladása). A nyálkahártya gyulladás is többféle lehet a különféle nyálkahártya típusok miatt. Így beszélünk: gingivitisről (a fogíny gyulladása) és glossitisről (a nyelv speciális nyálkahártyájának a gyulladása, ilyen pédául a candidosis), stomatitisről (az összes többi nyálkahártya gyulladása). A szájüregi daganatok a fog keményszövetein kívül bármilyen szövetből kialakulhatnak.

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.