Székelyföld

Article on other languages:

• Székely_Land
• Szeklerland
• Sikullando
• Székely_Land
• Szeklerland
• Ţinutul_Secuiesc
• Seklerlandet

	del.icio.us
	Digg
	Furl
	Reddit
	Rojo
	Add to OnlyWire

HR CV MS BV NT BC SB BN CJ AB BZ SV VN • MAROSVÁSÁRHELY • SEPSISZENTGYÖRGY • CSÍKSZEREDA • SZÉKELYUDVARHELY • FELVINC • Gyergyószentmiklós • Kézdivásárhely • Barót • Borszék • Kovászna • Szováta Aranyosszék Csíkszék Háromszék Marosszék Udvarhelyszék Maros Maros Olt ∧ Madarasi- Hargita

térkép szerkesztése

Székelyföld zászlója

Székelyföld és a székely székek címerei

Székelyföld alatt az erdélyi történelmi székely székek területét értjük. Ide tartozott a mai Kovászna (kb. Háromszék) és Hargita megye (kb. Csíkszék és Udvarhelyszék) szinte egészen, Maros megye egy része (kb. Marosszék), Fehér és Kolozs kisebb darabjai (Aranyosszék), valamint néhány település Neamţ és Bákó megyékben a Kárpátok gerincén túl. Erdély történelmi-etnográfiai régiói közül jelenleg csak itt vannak a magyarok többségben (arányuk 80% körüli^[1]).

Természetföldrajz

Székelyföld mai határai még nincsenek egyértelműen meghatározva, de a Maros megyével közös határt leszámítva a székelyek lakta területek határa elég pontosan követi Hargita és Kovászna megye határát. Területe 12800 km²^[2], kiterjedése észak-déli irányban 150 km, kelet-nyugati irányban 140 km (Aranyosszékkel együtt 200 km).

A Keleti-Kárpátok középső és délkeleti vonulatait, ennek hegyközi medencéit, valamint az Erdélyi-medence, ezen belül a Mezőség peremterületeit foglalja magába. A történelmi Székelyföld távolabbra szakadt különálló része volt ezenkívül Aranyosszék is az Erdélyi-középhegység lábainál, az Aranyos folyó alsó szakaszánál.

Domborzat

Az Olt forrásvidéke a Gyergyói-havasokban, a Magas-bükk oldalán

Székelyföld domborzatának nagy részét a Keleti-Kárpátok belső vonulatai és előhegységei alkotják. Nyugaton az Erdélyi-medence dombságai találhatók. Székelyföld hegységei a Kelemen-havasok déli része, a Görgényi-havasok, a Hargita-hegység, a Besztercei-havasok déli része, a Gyergyói-havasok, a Hagymás-hegység, a Naskalat-hegység, a Csíki-havasok, a Persányi-hegység északi része, a Baróti-hegység, a Bodoki-havasok, a Répát-hegység, a Nemere-hegység nyugati része, a Háromszéki-havasok nyugati része, a Bodzafordulói-hegyek és a Bodzai-havasok észak-nyugati része. A nyugati vonulat (Kelemen, Görgényi, Hargita) a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatához tartozik. Ezekben és a környező hegységekben gyakran találunk vulkáni utómüködésre utaló nyomokat. A keleti vonulathoz kristályos hegységek (Gyergyói, Hagymás, Csíki) tartoznak. (Lásd még: Székelyföldi hegyek listája.)

A Kárpátok Székelyföldre eső két fő vonulata olyan nagy kiterjedésű medencéket fog közre, mint a Gyergyói-medence és a Csíki-medence. A Háromszék területén több részre szakadó vonulatok között helyezkedik el a Baróti-medence, a Kászoni-medence, a Felső-Háromszéki-medence és Székelyföldhöz tartozik még a Brassói-medence észak-keleti része. A medencéket a folyóvölgyek mentén vagy hágókon áthaladó közlekedési útvonalak kötik össze.

Éghajlat

Az éghajlat az alacsonyabban fekvő részeken mérsékelt kontinentális, a magasabban fekvő részeken függőleges övezetességű hegyvidéki éghajlat. A viszonylag nagy tengerszint feletti magasság miatt az éghajlat jóval hidegebb, mint Románia legnagyobb részén. Az évi középhőmérséklet általában 7°C körül van, ennél valamivel magasabb a Mezőségen (9°C), illetve jóval alacsonyabb a magasabb hegyekben (helyenként 2°C alatt). A leghidegebb hónap (január) középhőmérséklete -3 és -10°C között van, a legmelegebbé (július) pedig 10-19°C. Az eddig mért legmagasabb hőmérséklet 40°C volt, melyet Szabédon regisztráltak 1952-ben, a legalacsonyabb mért hőmérséklet pedig -37°C volt, melyet Bodzafordulón mértek 2005 február 8-án. Télen gyakori a hőmérsékleti inverzió: a hideg levegő bennreked az alacsonyan fekvő területeken, ezért a völgyekben és medencékben hidegebb van, mint a hegycsúcsokon (a legalacsonyabb hőmérsékletet is 750 m-es magasságban mérték). A napsütéses órák száma 1500-2000 évente. Az évi átlagos csapadékmennyiség 500-600 mm a Mezőségen és a hegyközi medencékben, a hegységekben meghaladhatja az 1200 mm-t is. A csapadék jelentős része hó formájában hull, a hóréteg vastagsága meghaladhatja az 1 m-t is. A legmagasabb hegycsúcsokon a hó egészen júniusig megmarad.

A Gyilkos-tó

Vízrajz

Székelyföld két legnagyobb folyója a Maros és az Olt, mindkettő a Gyergyói-havasok déli részén ered. Más nagyobb folyók: Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő, Feketeügy, Tatros. Nincsenek nagy kiterjedésű állóvizek. A legnagyobb tavakat (Bözödújfalusi-víztároló, Zeteváralji-víztároló, Szépvízi-víztároló) mesterségesen alakították ki. A kisebb méretű természetes tavakhoz tartozik a Gyilkos-tó, amely természetes gáttó a Hagymás-hegységben, a Szent Anna-tó, egy egyedülálló krátertó a Csomád-hegység egyik kráterében, valamint a szovátai Medve-tó, amely sókarszton létrejött heliotermikus tó.

Élővilág, természetvédelem

Fenyőerdő a Hargitán

Növényföldrajzi szempontból Székelyföld a Carpaticum flóratartományba tartozik. A tengerszint feletti magasság szerint több növényzeti öv különíthető el. 500 m alatt a természetes növényzetet a gyertyános-tölgyes öv alkotja, itt előfordul még a cserfa, szilfa, hárs, kőris. 500 és 1000 m között, a dombságok magasabb és a hegységek alacsonyabb részein a bükkerdők öve húzódik. 1000 m-nél magasabban a tűlevelű erdők öve található (ez az erdőövezet legfelső szintje, túlnyomórészt lucfenyő alkotja), amely nagy kiterjedésű területeket borít. A hegyközi medencék körül (a hőmérsékleti inverzió miatt) és a hegyek északi lejtőin a fenyőerdők már 600 m magasan is megjelennek. A legmagasabb hegységekben (Hargita, Hagymás-hegység) megtalálható az alpesi övezet is, jellemző növényei: közönséges boróka, fekete áfonya, havasi törpefenyő. A nagy növényzeti övezeteken kívül vannak sajátos növényzetű területek is (ilyenek például a vízpartok közelében az ártéri berkek).^[4] Székelyföld legféltettebb természeti vagyona az erdő, amit már sok éve korrupt politikai körökkel összefonódott érdekszövetségek kíméletlen irtással termelnek ki.^[5]

Székelyföld területén jelenleg egy nemzeti park, a Békás-szoros - Nagyhagymás Nemzeti Park^[6] található. Székelyföld határától néhány km-re két másik nemzeti park is van, ezek a Kelemen-havasok Nemzeti Park és a Csalhó Nemzeti Park.

Történelem

A székelyek eredete

Bővebben: Székelyek

A székely nép eredete sok vitát kavar mind a tudósok, mind pedig maguk a székelyek között. Elterjedt elmélet szerint harcos törzsektől származnak, akiket a magyarok telepítettek a keleti határ őrzésére, megvédendő az országot a tatárok és egyéb, kelet felől fenyegető népek támadásától. A legtöbb székely magát magyarnak vallja. A különféle elméletek szkíta, hun, gepida, avar, bolgár és kabar eredetet vallanak. Vannak, akik azt állítják, hogy a székelyek mindig is magyarok voltak, a kulturális eltérések oka a hegyvidéki elszigeteltség.

A székelyek között is elterjedt legismertebb monda szerint a székelyek annak a 3000 hunnak a leszármazottai, akik Attila halála után Csaba királyfi vezetésével, egy vereséget követően, Csigle-mezejére vonultak vissza. Kristó Gyula a székelyeket a kazárok és magyarok szomszédségában lakó eszkil népcsoport utódainak tartotta, akik a magyarság segédnépeként a honfoglalás során érkeztek a Kárpát-medencébe^[7]. Anonymus Gesta Hungaroruma szerint a székelyek a magyarok bejövetelekor már jelen voltak a Kárpát-medencében, és a mai Csongrád megye területén ugyanúgy behódoltak a magyaroknak, mint egyes bolgár vagy macedón törzsek. A László Gyula neves történész és régészprofesszor által kidolgozott "kettős honfoglalás" elmélete szerint a magyarság két hullámban érkezett a Kárpát-medencébe. Az első hullám az úgynevezett késő avarok voltak (670 körül), a második hullám a 896-os honfoglalás. Ezen elmélet szerint a székelyek az első hullámmal érkeztek és telepedtek le Erdélyben. Engel Pál László Gyula elméletére alapozva a székelyekben a honfoglaláskor már itt talált avar néptöredékek utódait látta. Jóval kevésbé elterjedt elmélet szerint a székelyek (illetve akár a honfoglaló magyarok is) török eredetűek. Kis számú kutató azt az elméletet vallja, hogy a székelyek a szkíták leszármazottai, akik a nyugat felé vonuló magyarokhoz csatlakoztak.

Czeizel Endre által koordinált, a teljes magyarságot átfogó genetikai elemzések kimutatták, hogy a székelyek genetikai térképe egyik magyar népcsoport génállományához sem áll közel, ilyen formán pedig nem lehet genetikai rokonságról beszélni a két népcsoport között. A székelyek genetikai összetétele nagyobb rokonságot mutat az iráni népekkel, ami így a székely história eddigi kérdéseit csak tovább növeli.^[8]

A középkori Székelyföld társadalma

Székelyföld térképe (Aranyosszék nélkül)

A középkori székelység Közép-kelet Európában szokatlan mértékben demokratikus és szabad volt. Vezetőiket maguk választották és Székelyföldön kívül járva is a nemesekkel egyenlő jogokkal bírtak. Egyenrangú partnerként vettek részt az Erdélyt politikailag ellenőrző „Három Nemzet Szövetségében” (Unio Trium Nationum), amelyben a székelyek mellett a szász székek és a magyar nemesség vett részt. Ez annak köszönhető, hogy az uralkodónak nyújtott fegyveres szolgálataikért cserébe saját földdel rendelkezhettek és megtarthatták ősi demokratikus szokásaikat. Az adózás alól is mentesítve voltak (egy-két rendkívüli kivételtől eltekintve, például ököradó).

A székelyek közt nem voltak társadalmi osztályok, legfeljebb a harcban lóháton résztvevő „lófők” és a gyalogos székelyek közt volt bizonyos szintű különbség. A jelentősebb társadalmi-vagyoni különbségek kialakulását – legalábbis a XV-XVI. századig – meggátolta a föld használatának és öröklésének évszázados rendszere, amely Orbán Balázs leírása szerint a következő volt: Örökölni csak egyenes ágon lehetett. Szokás szerint a fiú utód volt az örökös, ha fiú nem volt, akkor a lány kapta az örökséget. Amennyiben nem volt egyenes ági örökös, a föld a székelyek közös használatú földterületét gyarapította (ellentétben a feudális szokásjoggal, ami szerint a korona, vagy a helyi földesúr kapta volna meg). Az éppen szabadon levő területekből bárki birtokba vehetett magának földet, de csak annyit, amennyit maga képes volt megművelni. Ha egy területet több mint három évig nem műveltek, vagy kiderült róla, hogy bérben műveltetik, akkor automatikusan a többi székely által birtokba vehetővé közös terület részévé vált.

A kiváltságok elvesztése

A madéfalvi vérengzés helyszínén emelt emlékmű felirata.

Kiváltságaikat a 16. századig tudták érintetlenül megőrizni. Az ekkor létrejövő Erdélyi Fejedelemség uralkodói egyre inkább próbálták megnyírbálni ezeket. Elsőként János Zsigmond fejedelemmel kerültek összetűzésbe, emiatt tört ki az 1562-es székely felkelés. A felkelés következményeként az uralkodó addig példátlan módon két várat (csúfnevükön Székelytámadt és Székelybánja) emelt Székelyföld területén, ezzel próbálván fékentartani a székelyeket. Az erdélyi fejedelmek közül még a Báthoryak próbálkoztak az ősi jogok csorbításával. Ennek következménye volt, hogy Vitéz Mihály havasalföldi román vajda 1599-es támadásakor a székelység a román vajda mellé állt.

Idővel egyre több székely kötötte le magát jobbágysorba, talán a kedvezőbb életmód miatt. Bethlen Gábor már olyan törvényt hozott, amely komoly feltételekhez kötötte a jobbágysorba való átlépést. 1691-ben a Diploma Leopoldinum még elismerte a székelyek adómentességét, de az 1754-1769 közötti sorozatos adóreformok következtében ezt is elvesztették. Amikor Mária Terézia újraszervezte a határőrséget, az erőszakos sorozás a madéfalvi vérengzésbe torkollott (1764): a császári katonaság lemészárolt több száz székelyt, mert azok megtagadták a hadseregbe való bevonulást. Ezek után többen átmenekültek a keleti határon Moldvába. Amikor a monarchia megszerezte Bukovinát, akkor Hadik András huszárezredes összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyeket és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a bukovinai székelység. (Egy részük a 19. század végén költözött vissza a történelmi Magyarország területére, maradékukat 1940-ben telepítették át a Délvidékre, majd onnan a Völgységbe, Tolna-megyébe, a kitelepített svábok helyére.)

Közigazgatási története

A történelmi Székelyföldhöz tartozó községek

Székelyföld határát jelző tábla

Jellegzetes székelyföldi táj, a Központi-Hargita vulkáni hegyei, előtérben Kápolnásfalu

A történelmi székely székek:

• Udvarhelyszék (korábban: Telegdiszék, benne Bardóc és Keresztúr fiúszékek),
• Csíkszék (benne Gyergyó és Kászon fiúszékek),
• Háromszék (benne Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék, és Miklósvár fiúszék)
• Marosszék (központja Marosvásárhely),
• Aranyosszék (Torda és Nagyenyed között, Felvinc központtal).

Az egyes székek nem egyszerre jöttek létre, például túlnépesedés miatt egyes székelyek átköltöztek Kézdiszékből Torda A Székelyföldet a 13. század végéig vette véglegesen birtokba a székelység. Templomai többségének alapító levelei ekkor vagy ennél korábban keltezettek.

A hagyományos felosztás az 1867-es kiegyezést követő közigazgatási átszervezéssel szűnt meg, mivel a feudalizmus megszűntével a székelyek korábbi kiváltságai is értelmüket vesztették. Ekkor a területet a következő vármegyékre osztották: Csík vármegye, Háromszék vármegye, Udvarhely vármegye, és részben Maros-Torda vármegye.

Az őszirózsás forradalom után, amikor nyilvánosságra került, hogy a belgrádi fegyverszünet alapján a román hadsereg a Maros vonaláig nyomulhat előre, a wilsoni-elvekre hivatkozva megszületett az önálló Székely Köztársaság terve. A terv szerint Székelyföld önálló kis állammá vált volna úgy, hogy néhány vonatkozásban mégis Magyarországhoz tartozzon. Haderejét az épp megalakuló Székely Hadosztály adta volna. A marosvásárhelyi székely nagygyűlés felkarolta a gondolatot, de a kolozsvári Magyar Nemzeti Tanács és a budapesti kormány megbízottja ellenezték, mert szerintük túl korai és időszerűtlen volt az ötlet. A terv emiatt is, de sok egyéb okból kifolyólag is (persze a legfőbb ok a megszálló román csapatok voltak), soha nem öltött kézzelfogható formát.^[9]

A II. bécsi döntés (1940. augusztus 30.) Észak-Erdéllyel együtt Székelyföldet (kivéve Aranyosszéket) is visszaadja Magyarországnak. 1944. november elején – a Maniu-gárdisták kegyetlenkedései és más visszaélések miatt – a szovjet hadvezetés kiparancsolja a visszatérő román közigazgatást és szovjet katonai közigazgatást vezet be Észak-Erdély területén, amely állapot 1945. március 5-éig (a Groza kormány megalakulása) tart. Az 1947. február 10-én aláírt Párizsi békeszerződés alapján a Székelyföld, Észak-Erdély többi részével együtt, újra Romániához kerül.

Szovjet nyomásra 1952. szeptember 21-én létrehozzák a Székelyföld nagyobbik részét magába foglaló Magyar Autonóm Tartományt Marosvásárhely székhellyel.

1960-ban e tartomány területét megkurtítják (Háromszéket elcsatolják), ekkor jön létre a Maros-Magyar Autonóm Tartomány. Az 1968-ban megejtett újabb közigazgatási átszervezés után megközelítőleg Hargita megye, Kovászna megye, és Maros megye egy része alkotja a Székelyföldet.

Népesség

A magyar nemzetiségűek aránya Erdélyben. A keleti részen levő magyar többségű terület Székelyföld.

A tág értelemben vett Székelyföld népessége 1 128 200 fő, amely Kovászna, Hargita és Maros megye össznépességét teszi ki. Az 1992-es népszámlálási adatokhoz képest a három megye lakossága 59 300 fővel csökkent. A lakosság etnikai összetétele a következő: 59,2% magyar, 36,0% román, 4,5% roma.

A történelmi Székelyföld lakossága kb. 750 000 – 800 000 fő, mely 80%-ban magyar, viszont a Kolozs illetve Fehér megyéhez tartozó Aranyosszék mára már román többségű. (Ez annak tudható be, hogy a II. világháború alatt Romániához tartozott.)

Hargita és Kovászna megyére vonatkozó adatok

• Hargita és Kovászna megye össznépessége: 550 444 fő ^[10](2005)

Ebből:

• városi lakosság: 256 786 fő (46,7 %)
• falusi lakosság: 293 658 fő (53,3 %)
• férfi: 272 160 fő
• nő: 278 284 fő

2005-ben a születések száma 6523, a halálozások száma 6205. A természetes szaporulat 328 fő (0,06%), ami viszonylag magas, ugyanis a romániai átlag -0,19%. A lakosság ennek ellenére csökken, főleg a kivándorlás miatt.

Etnikai és vallási megoszlás^[11]:

Városok

Székelyudvarhely

Kézdivásárhely

Gyergyószentmiklós

	Helység	Lélekszám (fő)	Magyar lakosság (fő)[12]	Marosvásárhely Sepsiszentgyörgy Csíkszereda
1	Marosvásárhely	150 041	70 108
2	Sepsiszentgyörgy	61 543	46 113
3	Csíkszereda	42 029	34 359
4	Székelyudvarhely	36 948	35 357
5	Kézdivásárhely	20 488	18 633
6	Gyergyószentmiklós	20 018	17 524
7	Szováta	11 614	10 465
8	Kovászna	11 369	7 539
9	Székelykeresztúr	9 672	9 201
10	Barót	9 670	9 271
11	Bodzaforduló	8 926	57
12	Balánbánya	7 902	2 703
13	Szentegyháza	7 042	6 960
14	Nyárádtő	6 554	599
15	Nyárádszereda	5 824	4 890
16	Erdőszentgyörgy	5 492	4 149
17	Borszék	2 864	2 240
18	Tusnádfürdő	1 728	1 615

Kultúra

Politika

Autonómia törekvések

EP választások (2007)

A magyar választók eloszlása:^[13]

Kovászna megye:

• RMDSZ: 38,55%
• Tőkés László: 61,45%

Hargita megye

• RMDSZ: 50,39%
• Tőkés László: 49,61%

Maros megye

• RMDSZ: 79, 39%
• Tőkés László: 26,61%

Sajtó

A mai Székelyföld nagyon sok rádióadóval, televízióadóval és írott (internet és hagyományos) sajtóval rendelkezik.

Lásd még

• Székely székekhez tartozó települések
• Székely Hadosztály
• Magyar Autonóm Tartomány
• Híres székelyek listája

Képgaléria

Korondi cserépedények	A Csíksomlyói búcsú helyszíne	Tamási Áron síremléke	A Hargita télen
Székelykapu	Kürtőskalács	Hagyományos házbelső	Kopjafák

Források, lábjegyzet

Külső hivatkozások

A Wikimedia Commons tartalmaz Székelyföld témájú médiaállományokat.

Keress rá a(z) Székelyföld címszóra a Wikiszótárban!

• Székelyföldi szálláskereső
• Tiszteletbeli Székely
• Székelyföld hírportálja
• Erdélyi, székelyföldi szálláshelyek interaktív térképen
• Székely enciklopédia
• Székely népművészeti ajándékbolt
• Székely virtuális múzeum
• Erdély-Székelyföld fotóalbumok
• Székelyföldi érdekes látnivalók
• Székelyföld portál
• Székely Nemzeti Tanács