Article on other languages:
- Carbohydrate
- Koolhidraat
- سكريات
- Въглехидрат
- শর্করা
- Ugljikohidrati
- Glúcid
- Sacharidy
- Kulhydrat
- Kohlenhydrate
- Υδατάνθρακες
- Karbonhidrato
- Glúcido
- Süsivesikud
- Karbono_hidrato
- کربوهیدرات
- Hiilihydraatti
- Glucide
- Carbaihiodráit
- Gualuisg
- Carbohidrato
- פחמימה
- Ugljikohidrati
- Karbohidrat
- Sykra
- Glucidi
- 炭水化物
- ნახშირწყლები
- 탄수화물
- Saccharidum
- Glucid
- Angliavandenis
- Ogļhidrāti
- Јаглехидрат
- Karbohidrat
- Koolhydraat
- Karbohydrat
- Karbohydrat
- Glucid
- Carbohydrate
- Węglowodany
- Carboidrato
- K'illimsayaku
- Углеводы
- Ugljeni_hidrati
- Carbohydrate
- Ogljikovi_hidrati
- Karbohidratet
- Угљени_хидрати
- Karbohidrat
- Kolhydrat
- Kabohidrati
- పిండిపదార్ధాలు
- คาร์โบไฮเดรต
- Karbonhidrat
- Вуглеводи
- 糖类
 |
del.icio.us |
 |
Digg |
 |
Furl |
 |
|
 |
Rojo |
| Add to OnlyWire |
A szénhidrátok (szacharidok) élő szervezetek által termelt, szén, oxigén és hidrogéntartalmú szerves vegyületek, melyekben a H:O arány legtöbbször 2:1 (mint a vízben), ezért régen a szén hidrátjainak gondolták őket. A szénhidrátok hevítésével, vagy erélyes vízelvonó szer hatására (pl. tömény kénsav) szénre és vízre bonthatók. Fontos szerepük, hogy energiát szolgáltatnak a szervezetben: a bevitt energia 50-70%-a szénhidrátokból származik.[1] A szénhidrátok más fontos szerves molekulák felépítésében is részt vesznek: az RNS ribózt, a DNS dezoxiribózt tartalamaz.
Szénhidrátok közé tartoznak a cukrok, keményítő, cellulóz is. Jelentőségük tehát igen nagy, hiszen az élőlények energiatartaléka, táplálék, a növényi szövetek váza is szénhidrát.
Tartalomjegyzék |
A szénhidrátok kémiai felépítése
A szénhidrátok többnyire gyűrűs vegyületek, ahol a szénlánc egy oxigénatomon keresztül záródik gyűrűvé. A szénhidrátok azonban oldott állapotban (kiváló oldószerük pl: a víz) lánccá nyílnak ki. A szénhidrátok felfoghatóak polidiroxi vegyületeknek is, hiszen több alkoholos hidroxilcsoportjuk isvan. Két alapvető típust különböztetünk meg:
- aldózok: az aldózokban az oxocsoport mindig láncvégen található, így ezek a vegyületek adják például az ezüsttükör próbát
- ketózok: a ketózokban az oxocsoport a 2. szénatomon van, így nincs bennük formilcsoport ( a formilcsoportban a láncvégi szénatomhoz hidrogén és oxigén csatlakozik)
A szénhidrátokban az alábbiak alapján megtalálható funkciós csoportok:
- alkoholos hidroxilcsoport
- oxocsoport (esetleg formilcsoport formában az aldózoknál)
- étercsoport (gyűrűs formában)
Egyszerű szénhidrátok, monoszacharidok
A legegyszerűbb szénhidrátok, általában 3, 4, 5, 7, de leggyakrabban 6 szénatomot tartalmazó molekulák. Vízben jól oldódnak, édes ízűek (pl. szőlőcukor, gyümölcscukor). Ezek a hat szénatomos cukrok a C6H12O6 összegképlettel jellemezhetők. Ez az összegképlet a gyakorlatban 64 különböző vegyületet (izomereket; α, β, L, D) jelenthet, de a gyakoribb változatok száma kevesebb. (A fent említett glükóz és fruktóz mellett a mannóz és galaktóz is hexóz.)
Kémiai tulajdonságok
A monoszacharidok vizes közegben redukáló hatásúak, ami annak köszönhető, hogy a gyűrű az oxigénatomnál felhasad, nyílt láncú molekulává alakul. A felszakadás helyén lévő glikozidos hidroxilcsoport pedig aldehid- vagy ketoncsoporttá alakul. Ezáltal a szénhidrátokat két fő csoportba oszthatjuk:
- aldózok (pl. a szőlőcukor) és
- ketózok (gyümölcscukor)
Szintén a térszerkezetbeli különbségre vezethető vissza, hogy – noha az összegképletük megegyezik – a gyümölcscukrot 2-3 -szor édesebbnek érezzük a szőlőcukornál.
Kettős szénhidrátok, diszacharidok
Két monoszacharid molekulából képződnek vízkilépéssel. A kapcsolat a két glikozidos hidroxilcsoport, vagy egy glikozidos hidroxilcsoport és egy alkoholos hidroxilcsoport között jön létre.
A molekula létrejöhet két egyforma (pl. 2 glükóz → (2 α-glükóz)maltóz, (2 β-glükóz)cellobióz), vagy két különböző monoszacharid (1 β-fruktóz + 1 α-glükóz) → szacharóz, répacukor) kapcsolatából.
Szintén édes ízű, vízoldékony vegyületek.
Oligo- és poliszacharidok (összetett szénhidrátok)
Az előző „gondolatmenetet” folytatva, egyre több monoszacharid-egység kapcsolható össze, és a kialakult makromolekula mérete szerint beszélünk oligo- vagy poliszacharidokról.
Számos módosulat és elképzelhető vegyület közül a legfontosabbak:
A keményítő a növények egyik legfontosabb energiaraktára, melyet az állatok is képesek felhasználni táplálkozásuk során. A glikogén az állatok energiaraktára. A cellulózt a magasabbrendű élőlények nem, csak egyes baktériumok képesek megemészteni, így szerepe elsősorban a növényi sejtek falának erősítése.
A poliszacharidokat enzimekkel, vagy savas hidrolízissel lehet kisebb alkotórészeikre (oligo-, di-, majd monoszacharidokká) bontani.
A poliszacharidok vízben nem (vagy csak nagyon rosszul) oldódnak, ízüket nem érezzük édesnek. Megjelenési formájuk nagyon változatos lehet.
Jegyzetek
Külső hivatkozás
|
||||||||||||||||||||||||||||||||