Szóelemző írásmód

A szóelemző írásmód (más néven etimologikus írásmód) a magyar helyesírás négy alapelvének egyike (AkH. 49.).

Hatálya

Szótő és toldalék között gyakran, összetételi tagok között pedig mindig a szóelemző írásmód érvényesül (a kiejtés szerinti írásmód rovására).

1. A legtöbb toldalék esetén:
   • hajtja (hajt + ja, nem „hajtya”)
   • vízből (víz + ből, nem „víszből”)

   A -val/-vel és a -vá/-vé esetében azonban a kiejtés szerinti írásmód érvényesül.

2. Összetételi tagok között:
   • magtár (mag + tár, nem „maktár”) – a kiejtés szerinti írásmód rovására
   • kulcscsont (kulcs + csont, nem „kulccsont”) – az egyszerűsítő írásmód rovására
   • Ha összetételi tagok határán három azonos mássalhangzó (vagy mássalhangzójegy) találkozna, ott nem egyszerűsítünk, hanem kötőjelet használunk:
     • sakk-kör, puff-féle, expressz-szerű (noha nem ejtünk háromszoros hosszúságú hangot); strucc-csoport

Ahol nem érvényesül

A szóelemző írásmód „ellenpólusa” a kiejtés szerinti írásmód, valamint az egyszerűsítő írásmód lehet – l. a cikkek alatt, hol érvényesülnek ez utóbbiak a szóelemző írásmód rovására.