|
Article on other languages: |
Szerencs kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 35 kilométerre.
FekvéseA Szerencsi-dombság déli lábánál, a Taktaköz peremén helyezkedik el. TörténeteA település környéke már az őskorban lakott volt: Szerencs-Taktaföldváron újkőkori, a Hajdúréten rézkori leleteket tártak fel. Anonymus krónikája szerint Árpád fejedelem és vezérei Hung várából jövet a Takta mellett, a Szerencse hegyéig elterülő mezőn táboroztak le. A 12. században a johannita lovagrend alapított itt kolostort. Szerencset a középkorban említik először: a plébániatemplomról első említése 1217-ből való. Az 1420-as évek körül Szerencs és környéke Brankovics György szerb despota birtoka lett. A 1490-ben már mezőváros, a Rákóczi család birtoka volt; 1507-től pedig Szapolyai János volt a helység ura. 1565-ben a vár I. Ferdinánd kezére került. 1583-ban Rákóczi Zsigmond zálogba kapta Rudolf császártól Szerencs várát és a nemesi birtokot, majd 1603-ban a végleges adománylevelet is megkapta. 1605. április 17-20. között itt tartották azt az országgyűlést, amin Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választották. Ezt követően 1606. március 9-én Bocskai a szabad királyi városi rangot adta Szerencsnek. A 18. században a település fejlődésnek indult, ám a fejlődés a 19. században megtorpant, sőt, 1876-ban Szerencs a városi rangot is elveszítette. Az ipartelepítés azonban újra elősegítette a fejlődést. 1889-ben felépült a cukorgyár, amely az akkori Európa legnagyobb cukorgyára volt, majd 1923-ban pedig a csokoládégyár is felépült. 1930-ban már csaknem 7000 lakosa volt a településnek. A II. világháború után Szerencs a Szerencsi járás székhelye lett. Az 1960-as években a fejlődés új lendületet kapott, a meglévő gyárakat korszerűsítették, felépült a kenyérgyár és a gépgyár is, új iskolák nyíltak. 1984-ben Szerencs újra városi rangot kapott. Az EU szabályozás reformjának következményeképpen 2008. március 10-én bejelentették a cukorgyár bezárását.[1] A monda szerint a Szerencs nevet Árpád fejedelem adta a városnak, amikor az Árpád-hegyen ezt mondta: "Ma ád (ebből származik Mád neve) Isten szerencsét (Szerencs) e tájon (Tállya) Ond (Ond) és Tarcal (Tarcal) vezéreknek." Látnivalók
Testvérvárosok
Híres emberek
Irodalom
Külső hivatkozások |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.