Szuverén Máltai Lovagrend

Article on other languages:

del.icio.us del.icio.us
Digg Digg
Furl Furl
Reddit Reddit
Rojo Rojo
Add to OnlyWire
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 januárjából származik.

A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend független nemzetközi jogalany, „állam”.



Szuverén Máltai Lovagrend



Mottó Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum
Központ Róma, Máltai Palota
Nagymester Matthew Festing

Tartalomjegyzék

Története

Bővebben: Johanniták

A lovagrend számára II. Paszkál pápa 1113. február 15-én kelt bullája biztosította a függetlenséget.

A kezdetek 1050-ig nyúlnak vissza: a korabeli krónikák szerint az Amalfiból származó kereskedők ekkortájt kaptak engedélyt az egyiptomi kalifától arra, hogy Jeruzsálemben templomot és kórházat építsenek a rászorulók számára, bármilyen hitet valljanak is. A pápai bulla szentszéki védnökséget vállalt a rend felett, ugyanakkor biztosította, hogy a rend mindenféle egyházi és világi befolyástól mentesen választhassa elöljáróit.

A johanniták vagy ispotályosok eleinte kizárólag az általuk fenntartott kórházak betegeinek ápolásával foglalkoztak. Ám hamarosan ők is bekapcsolódtak a zarándokok védelmébe és a muszlimok elleni harcokba. A század közepére alakult ki a rend kettős betegápoló és katonai jellege, valamint hierarchikus szervezete, amelyet az 1155 táján szerkesztett rendi regula rögzített. Jeruzsálem eleste (1187) után a rend Akkóba költözött.

A kereszténység térhódítása a Közel-Keleten a keresztes lovagok 1291-es vereségével végleg kudarcot szenvedett, ezért a Lovagrend előbb Ciprusra költözött át, majd 1310-ben Rodosz szigetén telepedtek le. A Lovagrend függetlenségét más államok is elismerték, és tiszteletben tartották azon jogát is, hogy saját fegyveres erőt tartson fenn. A Lovagrendet a Nagymester vezetésével a Tanács irányította, saját pénz veretett (scudo), több állammal diplomáciai kapcsolatot tartott fenn.

Rodosz szigetét 1523-ban I. Szulejmán török szultán nyomására kellett elhagyniuk, így saját terület nélkül maradtak, míg 1530-ban birtokba vették Málta szigetét V. Károly császár és VII. Kelemen pápa ajándékaként, Gozo szigetével és az észak-afrikai Tripolival együtt. 1565-ben visszaverték a török támadást és ezt követően megerősítették a sziget erődítményeit, különösen Valletta körül.

A rend hajóflottája az 1500-as években először négy, 1596-tól öt, 1628-tól hat, 1651-től hét, 1685-től pedig nyolc gályából állt. E tengeri haderő egyrészt rendészeti feladatokat látott el: rendszeresen járőrözött a Máltai-szorosban, a Tirrén-tengeren, Szicília körül és az Adria bejáratánál. Ha az európai hatalmak keresztes hadiflottát állítottak fel, akkor ahhoz a máltaiak is mindenkor csatlakoztak.

Az 1600-as években az ispotályosok döntően a kalózkodást tartották a muszlimok elleni hadviselés fő formájának. A rendi őrjáratok mellett egy kb. 50 fős lovagi csoport szervezett portyákat, a zsákmányt pontos szabályok alapján osztották fel, az akciókba befektetőket is bevontak. Egy portya csak az ún. Tribunale degli Armamente engedélyével, a nagymester pátenslevelével és csak máltai (rendi vagy nagymesteri) zászló alatt indulhatott el. 1660–1662 között évi átlagban mintegy 200 új rabszolgát hurcoltak a szigetre, akiknek zöme muszlim és oszmán alattvaló volt. Egy részük váltságdíj fejében kiszabadult, de sokak gályarabként vagy szolgaként kerültek eladásra. A rend hat hajóján 1632-ben 1284 gályarab húzta az evezőket. XIV. Lajos király 1679-ben kiadott rendelete a franciákat a máltai zászlók alatti kalózkodás abbahagyására kötelezte, ami e tevékenység hanyatlásához vezetett. Málta szigete, az oszmánokkal szembeni kalózkodás fővárosa, az 1700-as években fokozatosan kereskedelmi és szolgáltató központtá vált.

Mintegy kétszázötven éves függetlenség után 1798-ban előbb Napóleon, majd két évvel később a britek foglalták el a szigetet. Mivel a Lovagrend tagjai számára tiltott volt más keresztény állam ellen háborút vívni, ezért el kellett hagyniuk Málta szigetét. Az 1802-es amiens-i szerződés ugyan elismerte a Máltai Lovagrend fennhatóságát a sziget felett, de ennek ellenére sohasem térhettek vissza oda. Ezt követően a Lovagrend székhelye hosszabb-rövidebb ideig különböző olasz városokba került, majd 1834-ben végleg Rómában telepedett le a Via Condotti 68. szám alatti ún. Máltai Palotában, amely azóta is területenkívüliséget élvez.

A Szuverén Máltai Lovagrend Nagymesterei

  • Gerard Thom (1099-1120)
  • Raymond du Puy de Provence (1120-1160)
  • Auger de Balben (1160-1663)
  • Arnaud de Comps (1162-1163)
  • Gilbert d’Aissailly (1163-1170)
  • Gastone de Murols (1170-1172)
  • Jobert of Syria (1172-1177)
  • Roger de Moulins (1177-1187)
  • Armengol de Aspa (1187-1190)
  • Garnier of Nablus (1190-1192)
  • Geoffroy de Donjon (1193-1202)
  • Afonso de Portugal (1203-1206)
  • Geoffrey le Rat (1206-1207)
  • Garin de Montaigu (1207-1228)
  • Bertrand de Thercy (1228-1231)
  • Guerin de Montacute (1231-1236)
  • Bertrand de Comps (1236-1240)
  • Pierre de Vielle-Bride (1240-1242)
  • Guillaume de Chateauneuf (1242-1258)
  • Hugues de Revel (1258-1277)
  • Nicolas Lorgne (1277-1284)
  • Jean de Villiers (1284-1294)
  • Odon de Pins (1294-1296)
  • Guillaume de Villaret (1296-1305)
  • Foulques de Villaret (1305-1319)
  • Hélion de Villeneuve (1319-1346)
  • Dieudonné de Gozon (1346-1353)
  • Pierre de Corneillan (1353-1355)
  • Roger de Pins (1355-1365)
  • Raymond Berenger (1365-1374)
  • Robert de Juliac (1374-1376)
  • Juan Fernandez de Heredia (1376-1396)
  • Riccardo Caracciolo (1383-1395) Rivális Nagymester
  • Philibert de Naillac (1396-1421)
  • Antonio Fluvian de Riviere (1421-1437)
  • Jean de Lastic (1437-1454)
  • Jacques de Milly (1454-1461)
  • Piero Raimondo Zacosta (1461-1467)
  • Giovanni Battista Orsini (1467-1476)
  • Pierre d'Aubusson (1476-1503)
  • Emery d'Amboise (1503-1512)
  • Guy de Blanchefort (1512-1513)
  • Fabrizio del Carretto (1513-1521)
  • Philippe Villiers de L'Isle-Adam (1521-1534)
  • Piero de Ponte (1534-1535)
  • Didier de Saint-Jaille (1535-1536)
  • Juan de Homedes y Coscon (1536-1553)
  • Claude de la Sengle (1553-1557)
  • Jean Parisot de la Valette (1557-1568)
  • Pierre de Monte (1568-1572)
  • Jean de la Cassiere (1572-1581)
  • Mathurin Romegas (1581)
  • Hugues Loubenx de Verdalle (1581-1595)
  • Martin Garzez (1595-1601)
  • Alof de Wignacourt (1601-1622)
  • Luís Mendes de Vasconcellos (1622-1623)
  • Antoine de Paule (1623-1636)
  • Juan de Lascaris-Castellar (1636-1657)
  • Martin de Redin (1657-1660)
  • Annet de Clermont-Gessant (1660)
  • Raphael Cotoner (1660-1663)
  • Nicolas Cotoner (1663-1680)
  • Gregorio Carafa (1680-1690)
  • Adrien de Wignacourt (1690-1697)
  • Ramon Perellos y Roccaful (1697-1720)
  • Marc'Antonio Zondadari (1720-1722)
  • António Manoel de Vilhena (1722-1736)
  • Raymond Despuig (1736-1741)
  • Manuel Pinto da Fonseca (1741-1773)
  • Francisco Ximenes de Texada (1773-1775)
  • Emmanuel de Rohan-Polduc (1775-1797)
  • Ferdinand von Hompesch zu Bolheim (1797-1799)
  • I. Pál Orosz Cár(1798-1801)
  • Count Nikolay Saltykov (1801-1803)
  • Giovanni Battista Tommasi (1803-1805)
  • Innico Maria Guevara-Suardo (1805-1814)
  • André Di Giovanni (1814-1821)
  • Antoine Busca (1821-1834)
  • Carlo Candida (1834-1845)
  • Philippe di Colloredo-Mels (1845-1864)
  • Alessandro Borgia (1865-1871)
  • Giovanni Battista Ceschi a Santa Croce (1871-1879)
  • Giovanni Battista Ceschi a Santa Croce (1879-1905)
  • Galeazzo von Thun und Hohenstein (1905-1931)
  • Ludovico Chigi Albani della Rovere (1931-1951)
  • Antonio Hercolani-Fava-Simonetti (1951-1955)
  • Ernesto Paternó-Castello di Caraci (1955-1962)
  • Angelo de Mojana di Cologna (1962-1988)
  • Andrew Bertie (1988-2008)
  • Matthew Festing (2008-) jelenleg

A rend ma

Egyike azon kevés lovagrendnek, amelyeket a középkorban alapítottak, de ma is aktívak, köszönhetően nagyrészt a rend jótékony elhivatottságának.

A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend független nemzetközi jogalany, független államnak tekinti magát, a világ 92 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatot és saját útlevelet bocsát ki.

A rendnek világszerte mintegy 12 500 férfi és női tagja van, változatos társadalmi háttérrel. A rend a betegség, a szegénység, a társadalmi elszigeteltség, a türelmetlenség elleni harcot, a hit védelmét és előremozdítását tekinti fő feladatának.

Tisztviselők

  • A lovagrend nagymestere : Fra Matthew Festing
  • A lovagrend magyarországi nagykövete: H.E.Dr.Erich Kussbach

Magyarországon

Magyarországon a lovagrend diplomáciai képviselettel és helyi szervezettel is rendelkezik, illetve a rendhez tartozik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ).

A 12. században a máltai lovagok építették fel a sziráki kastély elődjét. A lovagok ma is rendszeres vendégei a kastélyban berendezett szállónak. A kastélydomb gyomrában máig feltáratlan a máltai lovagok kiépítette barlangrendszer.

Magyarország a 12. század elején kapcsolódott a Szent János Ispotályos Lovagrend történelmébe, néhány évtizeddel a Rend alapítása után, követve a középkori Magyar Királyság elkötelezettségét és részvételét a szentföldi zarándoklatban és keresztes hadjáratokban. A magyar zarándokok szentföldi megjelenésével csaknem egyidőben létesültek hazánkban jánosrendi ispotályok, rendházak és templomok.

A 17. század közepétől a rend tevékenysége Magyarországon szünetelt. A trianoni katasztrófa után, 1928-ban megalakult a Magyarországi Máltai Lovagok Szövetsége. A magyar lovagok ebben az időben vásárolták székházukat a Budai Várban. 1945 után a szovjet-orosz megszállás alá került Magyarországon a rend működése lehetetlenné vált, így a magyar máltai lovagok emigrációba kényszerültek. A szabad világban kellett a lovagrend magyar tagozatát fenntartani. 1996. január 27-e Magyar Máltai Lovagok Szövetsége történetében az a jelentős dátum, amikor az újonnan választott, és a Nagymester által kinevezett Elnökség Székhelyét Rómából ismét Budára helyezte át. Ennek az eseménynek fontos előzménye volt az a tény, hogy a két rend intézménye már évekkel azelőtt kitűzte hazai földön a nyolcágú máltai kereszt lobogóját.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az ország egyik legnagyobb hatékonyságú karitatív és szociális segélyszolgálatává lett, kivívva ezzel a nemzeti és nemzetközi társadalom elismerését. 1990-ben alakult meg az akkor még római központú Magyar Máltai Lovagok Szövetségének egy másik hazai intézménye, a Magyarországi Delegáció. Így, amikor a szövetségi székhely Rómából a Budai Várba költözött, már szilárd alapokra helyezett máltai tevékenység és szervezet várta. Diplomáciai kapcsolatot is létesített a Szuverén Máltai Lovagrend a Magyar Köztársasággal, amikor 1991-ben megnyitotta a rend budapesti nagykövetségét, amely a Budai Várban visszakapott és felújított rendi székházba az óta beköltözött. Az újrakezdés széleskörű lelki, szellemi, szabály- és intézményszerű felépítést jelentett. A feladatok között a hitélet ápolása, valamint a karitatív és szociális munka áll az első helyen. Ezen túlmenően, a magyar lovagok szoros együttműködést létesítettek a Magyar Katolikus Püspöki Karral. Kooperatív viszony alakult ki a magyar állam kormányával és illetékes hatóságaival. A testvéri protestáns Johannita Lovagrend Magyarországi tagozatával és a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságával együttműködési szerződések keretében folyik a közös munka.

A „Máltai Hírek” – a Szövetség hivatalos lapja – tájékoztatja az ország közvéleményét a máltai fontosabb eseményeirol. A Szövetségnek jelenleg csaknem 200 tagja van, melynek egynegyede Magyarországon él. A külföldön élő rendtagokat a Szövetség elnökségének és tanácsának irányítása alatt álló Delegációk fogják össze. A vezetés Magyarországra történt áthelyezésével, de a tagság szerkezeti felépítésén keresztül is a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének tevékenysége egyre inkább meghatározó jelentőségűvé válik. A máltai lovagrendnek – szeretetszolgálatával karöltve – nagy terve, hogy szolgálatával és magatartásával segítse a Magyarország társadalmának keresztény életerkölcs szellemében történő alakítását.

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Szuver%C3%A9n_M%C3%A1ltai_Lovagrend”

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.