|
Article on other languages:
|
A tárgy meghatározása nem azonos különböző nyelvek hagyományos nyelvtanaiban. A magyar nyelvtanokban a tárgy az a mondatrész, amely azt nevezi meg, akire vagy amire az ige által kifejezett cselekvés irányul[1]. Azonosítása a magyar nyelvben nagyon egyszerű, mivel a tárgy csak a -t rag által jelzett tárgyesetben lehet: Eladta a házát. Csak bizonyos esetekben hiányozhat ez a rag, de nem kötelezően: Megütöttem a kezem/kezemet. A Sétálni akarok mondatban lévő sétálni szó tárgyként, valamint az állítmány részeként is elemezhető. Más nyelvek nyelvtanában (angol[2], francia[3], román[4] stb.) a tárgy fogalma tágabb. A magyar nyelvtanok tárgyának az ún. „közvetlen tárgy” felel meg (ang. direct object, fr. complément d’objet direct, rom. complement direct). Ezekben a nyelvekben ennek a mondatrésznek nincs ragja. Úgy lehet felismerni, hogy alannyá válik, ha az állítmányt szenvedő igenembe teszik. Példa a francia nyelvből:
Egyes nyelvekben (pl. angol, francia) másik ismérve a közvetlen tárgynak az, hogy elöljárószó nélkül használják, de más nyelvekben (spanyol, román) elöljárós közvetlen tárgy is van: sp. Conosco a Pedro., rom. Îl cunosc pe Petre. „Ismerem Pétert.” Azokban a nyelvtanokban, amelyekben a „közvetlen tárgy” fogalma honos, emellett az ún. „közvetett tárgy” fogalmát is használják (ang. indirect object, fr. complément d’objet indirect, rom. complement indirect). Ez több határozófélének felel meg a magyar nyelvtanokban:
Hivatkozások
|
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.