|
Article on other languages:
|
Vaszary János (Kaposvár, 1867. november 30. – Budapest 1937.[1] április 19.) magyar festőművész.
Életpályája
Vaszary János síremléke a tatai Almási úti temetőben
A Mintarajziskolában Székely Bertalannál és Greguss Jánosnál kezdte tanulmányait. 1887 után előbb Münchenben von Hacklnál és von Löfflitznél tanult. 1899-ben beiratkozott Párizsban a Julian Akadémiára. A legnagyobb hatással voltak rá Hollósy Simon és a körülötte csoportosuló nagybányai művésztelep festői, művészete azonban mindvégig francia ihletettségű maradt. Korai művei a szecesszióhoz közelítő gobelinek. Puvis de Chavannes hatása fedezhető fel olyan szecessziós jellegű festményein, mint a Bizánci Madonna, Aranykor. Később visszatért a realista-naturalista megfogalmazású életképekhez. (Részes aratók, 1901; Szolgalegény, 1902, Aranykor, ). Sokat utazott. Az 1900-as évek második felében a francia impresszionizmus hatása érződik képein (Álarcos bál, 1907; Tatai strand, 1909). Egy időre Raoul Dufy és Van Dongen fauvista hatása alá került. „A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékeztetni is elég.” – vallotta. Temperamentumos festészetére ez az elv mindvégig jellemző maradt. Az első világháború alatt drámai hatású képeket festett. Itt érezhető legjobban a német expresszionisták hatása. A világháború után ismét Párizsba utazott, visszatért a francia piktúra hagyományaihoz. Gyors, laza, könnyed ecsetvonású képei készültek ekkor, talán legjellemzőbb a Parkban című és a Női portré. 1920-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, majd 1924-ben a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) egyik alapító tagja. Végleg beérett egyéni stílusa, amelyet a lendületes, vázlatos ecsetkezelés jellemez (Birskörték, 1918; Ébredés, 1921). 1926-ban a Tihanyi Biológiai Intézettől kapott megrendelést faliképek festésére. Halála után Farkas Zoltán emlékezett meg róla a Nyugatban. Számos hazai és külföldi díjat nyert (pl. Genovában). Könyve Természetlátás és képszerűség címmel 1922-ben jelent meg. A Magyar Nemzeti Galéria 1961-ben rendezett műveiből gyűjteményes kiállítást. 2007 őszén műveiből újabb tárlat nyílt, mely 2008 februárjáig látogatható. E kiállításra külföldi és hazai magángyűjteményekből is érkeztek festményei. Több művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Nevét viseli a kaposvári Vaszary Képtár. A festő szülőháza (Vaszary-emlékház) 1833-ban épült klasszicista stílusban. (Kaposvár, Zárda u. 3.) Művészi Ars Poeticája"Mint mindenki, aki a festészet bűvkörébe került, én is átmentem azon a tisztító tüzön, amelyet az elmúlt 50-60 év alatt a természetlátás és képszerűség jelentett - írta az Est lexikonában (1923) közölt önéletírásában, amely lapoknak akkoriban készített grafikákat és illusztrációkat is, majd így folytatta: - Az akadémikus formák elhalványodása, a közvetlen természetszemlélet nyersessége, majd a differenciált impressziók kultusza és végül a ma és holnap művészete, mely az elképzelő és alakítóképességet, a belső ember kivetítését hiszi és vallja - gyors iramban követik egymást. Tegnap láttuk Piloty kulisszáit, Puvis de Chavannes falait, melyek szárnyaló orgonabúgás tisztult szféráiba vittek, Manet és társai küzdelmét a fénnyel és atmoszférával, mely a természet nagy térségeiről mindinkább az ember belső végtelen világához vezetett. A festészet ma, karöltve az összes szellemi funkciókkal, melyek az emberiséget izgatják - az egységet akarja. A modern ember képzeletvilága azonban hallatlanul más, mint a feudális barbáré, a hedonista görögé, és a metafizikus gót emberé. A nagy szellemi fluktuálásában, melyhez inkább köze van a jövőnek, mint a múltnak, elfogult és szabad, hívő és tagadó, cinikus és hedonista, egyszerre élvezi Baudelaire-t és a szent könyveket. A szép determinálásában,ízlésben egészen különálló. Tudatosan egy új formavilág felé közeledik és hiszi, hogy a közeljövő méhében egy új stílus magvát leli fel. Minden kétségen felül hiszi, hogy a művészet nem érdemelné meg ezt a nevet, ha csak arra szoritkoznak, hogy a külvilág lelketlen jelenségeit a hasonlóság versenyében ábrázolja. Ha nem tudná magát a természet lenyűgöző formáitól elvonatkoztatni, ha kielégülne a tárgyak és mozgó alakok ide-oda tolongásában: - az alkotásnak csak csonka torzóján munkálkodna. Követeli tehát: a fantázia uralmát a természet felett - víziók természetfeletti erejét, a páthosz széles gesztusát, a szenvedély lángolását, a hit fanatikus erejét: szóval a felsőbbrendű kíváló kvalitások szükségességét, melyeknek összessége adja meg: az alkotó illetve igazi alkotó képességet." - vallotta a művész.(Forrás: Az Est Hármaskönyve 1923, 679-682 oldal) Társasági tagságKülső hivatkozások
Ajánlott irodalom
Jegyzetek
|
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.